Az eltérő magyar és román törvénykezés szerinti vagyonkezelés, egyes román civil szervezetek 1989 utáni államérdek-érvényesítése, a Batthyaneum-ügy körüli szövegfordítási vita, a vagyonelkobzások után járó kártérítések, a kártérítettek vagyon-visszakövetelése, a visszaszolgáltatás kérdésében részrehajló sajtó – ezek a témakörök kerültek terítékre azon a beszélgetésen, amelyet a Ne szenvedjen, amiért bitorló – Vagyonelkobzás és -visszaszolgáltatás Erdélyben, 1918–2024 címmel tartott Papolcon a Domokos Géza Egyesület. A felvetésekre Puskás Bálint Zoltán nyugalmazott alkotmánybíró, egykori szenátor és Varga Andrea jogtörténész kereste a választ. A beszélgetés házigazdája e sorok írója, a Domokos Géza Egyesület elnöke volt. Szemlézésünk az általuk megfogalmazott helyzetfelmérésekből, megjegyzésekből és jobbító javaslatokból merítkezett.
Hiányzó iratok és szövegértelmezések
Puskás Bálint Zoltán szerint a visszaszolgáltatások kérdése megosztotta a romániai közvéleményt, egyesek pozitív, mások negatív megoldásként értékelik. A visszaszolgáltatás ellenzői kiemelten szembehelyezkednek az egyházi vagyon restitúciójával. Úgy vélte, hogy elsősorban a kisebbségek – főként a magyar történelmi egyházak, illetve a magyar alapítványok – vagyonának a visszaszolgáltatása háborítja fel a román nemzeti érzelmektől fűtött személyeket és civil szervezeteket, de az állami hatóságokat is. Az 1989-es rendszerváltás után úgynevezett telekkönyv-kiegészítésekre került sor. Meglátásában a telekkönyvek átírása, egy részének megsemmisítése nagyon nehézkessé, helyenként lehetetlenné tette a tulajdonjog biztosítását.
A Batthyaneum ügyében a provinciátus (püspöki körzet) kifejezést a korabeli jog szellemében kell értelmezni, de véleménye szerint a bíróság azt a fordítást fogadja el, amely a visszaszolgáltatás elutasítását szolgálná. A visszaszolgáltatás során tapasztalt és egymásnak ellentmondó bírósági döntések okairól Puskás Bálint Zoltán azt mondta, hogy ezek a hosszadalmas (25 évnyi) törvényhozási folyamat időtartamát, a lépcsőzetes restitúciót, a nem egyértelmű, pontatlan, egymásnak ellentmondó törvényeket jelentik, valamint a számos szövegmódosítást, amely esetszerűvé teszi az értelmezésüket. Hozzátette, hogy az okok kiegészíthetők az európai uniós csatlakozás utáni román politika megváltozásával – a visszaszolgáltatott javak újraállamosítása –, a nemzetbiztonsági szervek befolyásával a bírói határozathozatalra, de a helyi közigazgatás hanyagságával, bürokráciájával és visszaéléseivel is. Ráadásul az Európai Emberi Jogok Egyezménye támogatja, hogy az állam saját tövénykezése révén szabályozhassa a javak használatát a köz érdekében.
Hiányos bírósági háttértudás
Varga Andrea meglátásában a rendszerváltás utáni Romániában a jogszabályok végrehajtása nem egységes, s az is előfordul, hogy az állam maga sem tudja pontosan, hogy mi is egy adott ingatlan státusza, mert a korábbi visszaszolgáltatási döntéseket utólag új bizonyítékok, például az agrárreformmal kapcsolatos dossziék felbukkanása megkérdőjelezi. Komoly kérdéseket vet fel a jogállamiság szempontjából, hogy a jogi folyamatok során titkosított levéltári dokumentumokra hivatkoznak, amelyekhez az érintettek nem férhetnek hozzá. Szerinte szükség lenne egy átfogó reformra, amely tisztázza a visszaszolgáltatási joggyakorlatot, átláthatóvá teszi a dokumentumokat és garantálja a jogállamiság alapelveit.
Hozzáfűzte, hogy a bíróságok nem rendelkeznek elegendő történelmi és jogi háttértudással ahhoz, hogy következetes ítéleteket hozzanak a két világháború közötti jogi kérdésekben. Ráadásul a politikai akarat hiánya is megnehezíti a folyamatot; bár törvények születtek a visszaszolgáltatásra, a politikai szereplők gyakran nem hajlandók megfelelő forrásokat és támogatást biztosítani a hatékony végrehajtáshoz. Hiába vannak törvények, ha ezek végrehajtása lassú, és gyakran az igazságszolgáltatásban tapasztalható ellentmondások miatt elakadnak. Varga Andrea elmondta, hogy a nemzetközi jog elvei, mint a pacta sunt servanda (a megállapodásokat be kell tartani) a mai napig kötelező érvényűek, megsértésük nemcsak veszélyezteti a jogállamiságot, hanem aláássa a közösségek bizalmát is. Szerinte rendkívül fontos figyelemmel kísérni ezeket az ügyeket, igazságot szolgáltatni a történelem során elkövetett jogsértésekért.
Domokos Péter
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
