Három és fél óra. Nagyjából ennyi ideig tartott az EP strasbourgi ülése, ahol Orbán Viktor magyar miniszterelnök ismertette az EP-vel a magyar soros uniós elnökség stratégiáját. Ebben a három és fél órában érdemi szakmai-politikai értekezést Európa jövőjéről egyes egyedül Orbán Viktor folytatott. Mindenki más, beleértve Ursula von der Leyent és a szlovák Maroš Šefčovičot is, kizárólag propagandakijelentéseket tett. És itt kezdődnek a hétköznapi problémák. Aki nem szánt rá az életéből szerdán, munkaidő alatt három és fél órát a valóság meglátására, és kizárólag a sajtó kivonataira kénytelen hagyatkozni, az lemarad az igazságokról, amelyek ott elhangzottak. És igazságok javarészt csak Orbán Viktor szájából hangzottak el.
A módszer a következő. Történik valami Brüsszelben, és a globalista elit meghosszabbított kezeként működő EP-képviselők hangzatos, de valójában már nagyon unott frázisokat és hazugságokat puffogtatnak el, amelyeket aztán posztolnak a közösségi oldalukon. A főleg amerikai és progresszív körök által befolyásolt sajtó pedig a történésekből csak annyit emel át a cikkeibe, ami neki épp megfelel, vagyis annyit, hogy Magyarországot rossz színben tüntethesse fel.
„Von der Leyen éles hangvételű beszédében támadta Orbánt Oroszország támogatása miatt”
írta délután a brüsszeli Politico internetes kiadása kiemelt írása címében. Már eleve a cím félrevezető, hiszen azt sugallja, hogy „Orbán támogatása” Oroszország irányába tény – pedig nem az.
A cikk tartalma többnyire von der Leyen bírálatait összegzi röviden. Kiemeli, hogy a bizottsági elnök szerint Orbán Viktor kormánya diszkriminálja az európai vállalatokat, megadóztatja őket. Azt is leírta a brüsszeli (de az USA-ban szerkesztett) lap, hogy von der Leyen szerint Magyarország elengedett kétezer embercsempészt tavaly. Az is benne van a cikkben, hogy a vízumkötelezettség enyhítésével orosz állampolgárokat hív be, ami biztonsági kockázatot jelent. És hogy von der Leyen felrótta Orbánnak, hogy egy szót sem szólt Ukrajnáról.
Amiről persze nem írtak, az az, hogy mi mindent mondott Orbán Viktor von der Leyenre reagálva. Az egyetlen idézet, amit a magyar miniszterelnöktől beletettek a cikkbe, így hangzott:
„Szándékosan nem vetettem fel a nézeteltéréseinket, mert a Tanács soros elnöksége keretében Európa érdekében dolgozunk, nem helyes ezekről a nézeteltérésekről beszélni, amikor elnökségről van szó”.
Ennyi. A folytatást viszont már sunyi módon elhallgatták. Orbán ugyanis elmondta, hogy az EU-s háborús stratégia rosszul lett megtervezve és még rosszabbul lett kivitelezve. Elmondta, hogy ha Európa jövőt akar, akkor Ukrajna kérdésében sürgősen stratégiát kell váltania, vagy mindannyian ráfizetünk.
Von der Leyen vádjai kapcsán elmondta azt is, hogy Magyarországon 15 százalékos nyereségadó van, nem érti a vállalatok diszkriminációjának vádját. Leszögezte, hogy az uniós források 80 százaléka a nyugati cégek profitjaként szépen visszavándorol Nyugat-Európába Magyarországról.
Az embercsempészek elengedése kapcsán elmondta, hogy Magyarország a bebörtönzött embercsempészeket később kitoloncolta, azzal, hogy ha másodszor is törvényt sértenek Magyarország területén, a hatóságok kétszer akkora börtönbüntetéssel sújtják őket, mint az első esetben.
Az orosz munkavállalók vízumával kapcsolatban kiemelte, hogy Magyarországban ma 7000 ezer orosz vendégmunkás dolgozik. De Németországban, von der Leyen hazájában 300 ezer, Franciaországban 60 ezer, Spanyolországban százezer.
Ezek az érvek kimaradtak. Így aki a progresszív mainstream sajtóból tájékozódik csak, az lemaradt a tényekről és az igazságról. A nyugati mainstream számára ugyanis már rég nem a tájékoztatás a cél.
A globalizáció csapdája
Az 1990-es években született egy könyv, a Globalizáció csapdája – támadás a demokrácia ellen címmel, ami két német, a Der Spiegelnél dolgozó, baloldali újságíró, Hans-Peter Martin és Harald Schuman tollából származik. A könyv pontosan azokra a veszélyekre hívta fel már 1998-as megjelenésekor a figyelmet, amelyeket ma tapasztalunk: az elit leépíti a demokráciát, különböző pótcselekvésekkel kötik le és terelik el az emberek figyelmét, és figyelmeztettek az ellenőrizetlenül, szabályok nélkül burjánzó pénzügyi manipulációk veszélyeire is, amelyek válságba taszíthatják a világot.
Az elmúlt tíz évben figyelmeztetésük jelentős része sajnos testet öltött. 2008-2009-ben kirobbant egy súlyos világgazdasági válság az USA-ból kiindulva, amiért kizárólag a pénzügyi elit mohóságát lehet hibáztatni. A migránsválság 2014-2015-ös kitörése óta a nagybetűs sajtó belépett a poszt-igazság korába, ahol nem a tájékoztatás a feladatuk, hanem az érzelmek felkorbácsolásával az uralkodó globalista elit politikai ellenfeleinek megsemmisítése. Hogy a facebook, a youtube, a megannyi számítógépes játék figyelemelterelő, és valóságérzetet (éleslátást) csökkentő hatásáról ne is beszéljünk.
A sors különös fintora, hogy az említett két szerző-újságírónak egykori munkaadója, a baloldali Der Spiegel mára a globalista progresszív elit és ideológia szorgalmas kiszolgálójává vált.
Szinte felfoghatatlan a változás: harminc évvel ezelőtt a neokon, liberális jobboldal mögött álltak a pénztőkések, és a baloldali sajtó az ellensúlyhoz tartozott. Aztán Kelet-Európa integrálásának jegyében a pénztőkések beálltak a baloldal mögé, és hirtelen a nemzeti-konzervatívok váltak ellensúllyá, a baloldaliak pedig feladták antiglobalista identitásukat.
Mára a helyzet oda fajult, hogy az igazság keresése nem jellemzi a sajtót. Valóságos mediokrácia uralkodik. Nem az számít, hogy mi a politikai realitás, hanem az, hogy a sajtó milyen valóságképet tud elhitetni a választókkal. Nyugat-Európában egy konzervatív politikus egy plágiumvádba is bele tud bukni, de egy baloldali, pláne progresszív politikus köztörvényes bűncselekményeket is megúszhat.
Novus ordo seclorum
Az európai mainstream sajtó az amerikai softpower európai kiterjesztése lett. A negyedik generációs hadviselés (hibásan hibrid hadviselésnek is emlegetik) eszköze, amely az elmúlt két és fél évben elhitette a közvéleménnyel, hogy a háború szükségszerű Oroszországgal, Ukrajna győzni fog, az oroszok magukat bombázzák a zaporizzsjai atomerőműben, hogy orosz lövedék csapódott be és ölt meg két embert Lengyelországban, hogy az orosz gázról való leállás siker és nem okoz válságot, hogy a szankciók működnek, és Oroszország térdrekényszerül, de nukleáris háború nem fenyeget. Ezek egyike sem volt igaz sem akkor, sem most, és mindegyiket megcáfolták azóta, csak épp nem írnak róla olyan lelkesen, mint amilyen lelkesen hazudtak olvasóiknak hónapokon keresztül.
A mainstream sajtó gyakran azelőtt szellőztet meg információkat az EU kulcsfontosságú tárgyalásairól, mielőtt azok véget érnének. Teszi ezt azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljon a felekre az általa megfogalmazott végeredmény elfogadására.
Mert ha véletlenül egy kormányfő ellenkezni próbál, előkerül egy videófelvétel, egy tanú, egy anonim forrás, amely akkora botrányt akaszt az illető országvezető nyakába, hogy belebukhat. De ha egy baloldali, atlantista vagy progresszív politikusról kerül elő egy terhelő videó, felvétel, nyilatkozat, az dezinformáció, az mesterséges intelligenciával generált hamisítvány.
Kétségkívül kijelenthetjük, hogy belekerültünk a globalizáció csapdájába. Ha az említett könyvből indulok ki, készül a 80:20 társadalma, ahol 20 százaléknak lesz munkája és elég bevétele a tisztességes élethez, miközben az emberek 80 százaléka munka és érdemi megélhetés, kitörési lehetőség nélkül tengődik majd. De adnak neki cirkuszt, wifit, facebookot, videójátékokat, sorozatokat, amelyekkel sokak száját be lehet fogni.
Akiét pedig nem, azt megbüntetik, mint a kanadai fuvarosokat, és letiltják a bankszámláikat, elvágják tőlük a megtakarításaikat. Vagy rendőrök lőnek rájuk, mint a gazdákra Hollandiában. A politikusokat pedig, akik ennek a gyönyörű globalizált világnak a vezetői ellen szólalnak majd fel, majd megleckéztetik: a sajtó a megfelelő narratívákkal és uszítással felvértezve mindig fog találni egy Juraj Cintulát vagy egy Thomas Matthew Crooks-t valamelyik progresszív bokorban.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »