Egy a tábor, egy a zászló

Korszakváltás – ezt ígéri az új elnök, amiben benne van az autonóm felvidéki politizálás vállalása, az agytröszt kialakítása a döntéshozatalban, a szakmaiság megerősítésének az ígérete, egy modern, konstruktív párt működtetése, valamint az egységes arculat és a kommunikációs fegyelem fogadalma. Nem mellesleg, a korszakváltás egyben generációváltást is jelent, hiszen az új elnök harmincas nemzedéktársai is erőteljesen képviselve vannak az elnökségben.

Aki ismeri Gubíkot, nem lepődött meg, hogy elindult az elnöki posztért, évek óta egyértelmű volt, a civil szféra számára egy felkészülési folyamat, a helyét a politikai porondon látja. Azt majd a napi gyakorlat mutatja meg, mennyire nehezíti a helyzetét, hogy eddig nem volt részese a pártéletnek, mert ahogy mondani szokták, egy sikeres karriert a kávéfőzéssel kell kezdeni, ha valaki végigmegy a ranglétrán, az nincs a hátrányára. Bár a Magyar Szövetség és elődpártja, az MKP sem volt egy titkos szervezet, néha tán túlontúl is nyitott könyv, mégis más egy pártstruktúrát kívülről nézni, mint belülről részese lenni. És itt és most egy régi, becsontosodott struktúrát kell működőképessé tenni, ami nagyon komoly kihívás lesz.

Gubík László politikai felkészültségéhez kétség nem fér, jó alapozó, hogy nem általános közhelyekkel foglalta össze a szándékait, hanem aprólékosan átgondolt stratégiai elképzelésekkel érkezik.

Az új elnöknek amúgy is erőssége a stratégiai gondolkodás, a gyakorlati, megvalósítási adottságokkal szemben mindenképp. 12 pontos cselekvési terve egyértelműen kimozdíthatja a holtpontról a közösségünket, a munka elvégzéséhez azonban a szándékon túl erős, határozott irányadásra és jó csapatra is szükség lesz. A regionalitási és szakmai szempontok alapján összeállított elnökségben benne van a pontenciál, rajtuk múlik, milyen tartalmat adnak a pozíciójuknak. A két alelnök, Őry Péter és Csenger Tibor személye viszont azt tükrözi, Gubík nem fordít hátat a folytonosságnak, ráadásul előbbi az önkormányzatisággal, utóbbi a megyei politizálással az érdekképviselet két kulcsterületét foghatja össze.

Úgy tűnik, az új elnök tud meglepetéseket is okozni. Korábbi hitvallása alapján aligha feltételezhettük, hogy elfogadja a Magyar Szövetség második emberének a volt Híd politikusát, Pandy Pétert. Tévedtünk!

Gubík László pedig pontosan tudja, ami rövidtávon csupán kompromisszumnak tűnik, hosszú távon bölcs döntésnek bizonyulhat, az egységes magyar politizáláshoz ugyanis a Híd politikusaira is szükség van, esély van rá, hogy olyanokat is megszólítsanak, akiket a nemzeti konzervatív retorikával már nem lehet elérni, például a vegyes házasságban élőket. Pandy Péter szerint Gubíkkal jó tandem lesznek. Ugyanakkor nincs a vezetésben a volt elnök, Forró Krisztiánról vélhetően államfői tanácsadóként hallunk majd legközelebb, amivel szolgálhatja a közösséget, és hiányzik a párt vezetőségéből Gyimesi György is, aki sem az elnökjelölést, sem más posztot nem vállalt. Az elnök feladata lesz, hogy pozíció nélkül is megbízza feladattal Gyimesit, politikusi rátermettsége, kommunikációs képességei, a rá irányuló többségi figyelem miatt ugyanis dőreség lenne nem számolni vele. Nem számol viszont a párttal Orosz Örs, holott Gubík számított rá. Korábbi szembenállásuk miatt Orosz elutasító álláspontja nem meglepő, az viszont az lenne, ha ezzel elengedte volna a politikai pályát, inkább kivár, és remélhetően nem a kintről lőni magasztosnak nem nevezhető feladatát szánja magának.

Nincs irigylésre méltó helyzetben Gubík László és csapata, és mégis van esély a lejtmenetből fordítani. Bizalmat kaptak, a csapat összeállt, a cselekvési terv megvan – ez jó alap ahhoz, hogy sikerre vigyék a szándékot, és a korszakváltás jelszóból valóság legyen.

Az írás olvasható a Magyar7 2024/40. számában is.

Forrás: Ma7.sk