Bandor Éva színésznő Igric-díjat kapott Juhász Katalin2024. 09. 24., k – 12:11
Meggyőző, hiteles alakítás, igazi mestermunka. Ezekkel a szavakkal értékelték Bandor Éva színészi játékát a Szlovák Filmszövetség, a Szlovák Televíziós Alkotók Uniója és az Irodalmi Alap vasárnap esti díjkiosztó gáláján, amelyen a Túl közel című filmben nyújtott teljesítményéért Igriccel jutalmazták.
A díj harmincöt éves történetében ez az első alkalom, hogy diplomafilmben nyújtott rendkívüli alakítást díjazott a zsűri. Jól startol a pályán Monika Mahútová, a film rendezője, hiszen az ő munkája is elismerésben részesült.
„Több vizsgafilmben szerepeltem már. Huszonöt éve folyamatosan hívnak a rendező szakos hallgatók. Szeretek velük dolgozni. Tehetségesek. Inspirálnak” – mondta Bandor Éva, már díjjal a kezében.
A Túl közel forgatókönyvét olvasva is azt érezte: ezt a lehetőséget sem engedheti el. Igent is mondott azonnal a felkérésre.
„Ha jó forgatókönyvet olvasok, nem teketóriázom. Azért választottam ezt a hivatást, hogy a lehető legérdekesebb történetekkel, sorsokkal közvetítsek mély gondolatokat a nézők felé. Ez a sztori azzal fogott meg, hogy két, teljesen összezárt, erős lelki kapcsolatban élő emberről szól. Anya és lánya viszonyáról. Ami külön tetszett benne: a lány már huszonhét éves, amikor a film elkezdődik. Két felnőtt társalog egymással. Szoros kapcsolatukba hirtelen belép egy fiú. A lány szerelme, akit az anya nagyon nehezen fogad el. Elsősorban azért, mert attól fél, hogy magára marad. Elköltözik tőle a gyermeke. Megszólal az egó. Erősen küzd a helyzet ellen. Egyedül a maga szempontjait sorolja az anya. Nem azt mondja a lányának, hogy menj csak, a te boldogságod mindennél fontosabb számomra! Különböző eszközökkel megpróbálja visszatartani őt. Nem akarja belátni, hogy a lánya már felnőtt, és önálló életre vágyik. A természetes elszakadás kínját, fájdalmát éli meg.”
Bandor Éva most áll hasonló helyzetben. Tizenhét éves a lánya. Most kell lazítania a kettőjük közötti erős érzelmi szálakon. A lassú leválás időszaka közeledik náluk.
„Már szoktatom magam a gondolathoz. József Attila szavaival élve: szoktatom szívemet a csendhez. Én viszont szerencsésebb vagyok, mint a filmbeli anya, hiszen ha Fanni elköltözik otthonról, nem maradok egyedül. Gáborommal ketten neveltük, és neveljük őt ma is, így könnyebb lesz majd, ha megüresedik a szobája. Természetesen így is van mivel megküzdenem. Gyakran gondolok arra, hogy csak jó kezekbe kerüljön. Óriási feladat ez a szülők számára, amivel meg kell küzdeniük. Az én anyukámnak sem lehetett könnyű, amikor annak idején elengedte a kezemet. Tizen-nyolc éves voltam, amikor Kéméndről Kassára, a Thália Színházba vitt az utam. Sem nekem, sem a nővéremnek nem nehezítette meg az életét. Ez jó példa előttem.”
Több pályatársát díjazták a gálán. Köztük olyanokat is, akikkel szoros munkatársi kapcsolatban van. A Rendőrök háborúja című filmben nyújtott játékáért Alexander Bárta, nekünk Bárta Sándor a legjobb férfi alakítás díját kapta. Ivan Ostrochovský a Fényérzékenység című ukrajnai háborús dokumentumfilmjével nyert. Rastislav Šesták producer pedig Peter Bebjak rendezői díját vette át A bűntény matematikája című sorozatért.
„Ivanhoz két munka is köt. A forrás harmadik éve készül, de már a forgatás vége felé tartunk. Ennyi idő alatt, miután újra és újra találkozunk, teljesen összekovácsolódott a stáb. Más film esetében egy-két hónap után mindenki megy a maga útján. Itt nem. Legutóbb is úgy búcsúztunk, hogy a mielőbbi viszontlátásra! A másik készülő filmemnek, az Érdeklődésnek a produceri posztját tölti be Ivan. Még közelebb állunk egymáshoz Rasťóval. Egy időben jártunk a főiskolára. Ő színházrendezői szakon végzett, aztán producer lett belőle. Mivel Peter Bebjakkal is többször dolgoztam már, Rasťóval is munkatársi viszonyba kerültem. Legutóbbi közös filmünk a nemrég bemutatott Forgószél volt. Rasťo nagyon kedves ember. Ha megjelenik a forgatáson, azonnal megöleljük egymást, s mivel Komáromból került Pozsonyba, tud magyarul. Kettőnk között is ez a nyelvi híd. Bárta Sándorral, akit a szakma Nyuszinak becéz, Kassán lettünk barátok, amikor a főiskola elvégzése után oda kerültem. Ő a konzervatóriumból jött a Tháliába. A szemem előtt érett fiatal férfivá. Mi ott nagyon jó csapat tagjai voltunk, és sok időt töltöttünk együtt, hiszen tájelőadásokra is jártunk. Amióta Nyuszi a Nemzeti Színház tagja, figyelem, merre tart a pályán, milyen szerepeket osztanak rá, és milyen sokat fejődött szakmailag az elmúlt évek alatt.”
Nemcsak szerepekben, elismerésben is gazdagon termett ez az év Bandor Évának. A Nap a hálóban díj után csillagot kapott a komáromi mozi előtt, most pedig egy újabb rangos elismerésben részesült.
„Kezemben szorongatom az Igricet, de még mindig nem fogtam fel, hogy én kaptam – mondta nem sokkal a díjátadó után. – Nehéz szavakba öntenem, mit érzek. Hálát mindenképpen. Megnyugtató, hogy értékelik a munkámat. Még egy vizsgafilmben is, amelyben rengeteg veríték van. A legtöbbet türelemből kért tőlem ez a munka. Forgatás közben sok volt a leállás, a várakozás, a megbeszélés. A Covid idején keresett meg Monika a film ötletével. Örültem, hogy nem kellett tétlenül ülnöm otthon, és egy érzelemdús történet részese lehettem a kamera előtt. A koronavírus mindenkit komoly nehézség elé állított, de hogy könnyítsenek a helyzetemen, Komáromban, Paton és Érsekújvárban folyt a forgatás. Mindent többször átbeszéltünk. Soha nem éreztem azt, hogy rendezői instrukciót hajtok végre. Kellemes hangulatban dolgoztunk.”
Akárcsak az eddigi szakmai elismerések, ez a kitüntetés is váratlanul érte a Jászai Mari-díjas színésznőt.
„Sem forgatás közben, sem a felvételek végeztével nem gondolok arra, hogy ezt vagy azt az alakításomat esetleg díjazni fogják. Nem ezért dolgozik a színész. A kitüntetés váratlanul éri. Főleg egy diplomafilm esetében. Egy játékfilmnek sokkal nagyobb a sajtóvisszhangja, mint egy pályakezdő rendező első komolyabb munkájának. Nem is gondoltam arra, hogy erről a szerepemről tudni fog a szakma. Ezért volt annyira meglepő számomra, amikor közölték velem a hírt, hogy díjat kapok a játékomért. Ez az elismerés pedig ismételten azt jelzi: figyelnem kell a pályakezdő rendezők ajánlataira. Melléjük kell állnom. Ötvenedik születésnapomra azzal gratulált egy szlovák rendező, aki tanít a főiskolán, hogy köszöni mindazt a segítséget, amit a növendékeinek nyújtok azzal, hogy elvállalom az általuk felkínált szerepet. Hogy támogatom őket álmaik megvalósításában. Miért is ne tenném? Ha időm engedi, és kiforrott forgatókönyvet tesznek elém, boldogan mondok igent bárkinek. A jó téma, az izgalmas emberekkel való munka engem is feltölt.”
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
