Nyitókép: Körkép.sk
2024. szeptember 12-én a komáromi Duna Menti Múzeumban varázsos hangulatú emlékkiállítás nyílott Vavrikné Szarka Erzsébet festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából. A nyitóünnepségen nagyszámú érdeklődő jelent meg, köztük a komáromi értelmiségi réteg jelentős része.
A múzeum részét képező Zichy-palota kiállító termében megrendezett tárlatot Mgr. Paterka Pál, a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója nyitotta meg, üdvözölve valamennyi résztvevőt. Külön tisztelettel köszöntötte a festőművész hozzátartozóit, leányát Klimákné Vavrik Erzsébetet, családjával.
Ünnepi emlékbeszédet mondott Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony, a komáromi a református gyülekezet lelkésze, aki közelről ismerte az aktív hitéletet élő művészt. A tiszteletes asszony méltó módon megfogalmazott gondolatai elénk varázsolták azt a közösségi embert, akit Komáromban oly sokan tiszteltek és szerettek.
„…Gazdag hagyaték örökösei vagyunk, hisz a közösségünket sok előre ment ember jelleme, tanítása és alkotása gazdagította. Templomunk első padjában volt a helye Erzsike néninek. Fehér hajkoronájával, zöld pelerinjében, pörge kis kalapjában és saját kezűleg bekötött énekeskönyvével jelensége volt az alkalmainknak. És nem lehetett őt nem észrevenni. De kortalan nőiessége sugárzott akkor is, ha épp a kertből jött be a szeretett lakásába. Akkor is a fehér blúzának az ujja fel volt tűzve türkizkék pulóverjére, és tűz-zománcos nyaklánccal és sáros tenyérrel kacagva mondta: túrtam egy kicsit a földet.
Akinek módjában volt őt személyesen is ismerni, beszélgetni vele, tűpontos megjegyzéseivel, kategorikus tanácsaival nem lehetett birokra kelni. Tartása és karakánsága elpecsételő volt.
Amikor hátranézett és a családfáját rakta össze, mesélt templom-építő ősökről, végvári hősökről, akik a bárkán állottak és népet, nemzetet védtek. De olyankor sem az emberi büszkeség, hanem az Isten iránti hála jellemezte.
De a jelen eseményeiben is mindig toppon volt. Realista volt. Látta, hogy merre megy a világ, de azt mondta, nem félti az övéit, mert imádkozott értük az Úristenhez, és őbenne még sohasem csalódott.
80. születésnapján mutatta meg egy megfestett napfelkelte hat különböző fázisát. Ahogyan a Nap a zenit felé halad, és nem siratja a virradatnak az ifjonti szépségét, hanem előre lángol a delelőnek a varázsáért, amiben már benne van az alkonyat is, a csöndje, akár az emberek életútján.
Az ő élete minden fázisából is sütött az életöröm, az életigenlés, ez a hit; az Istentől kapott életszeretet fölülírta személyes harcait, kudarcait, és később még a testi gyöngeségeit is. Élete mottója Arany Jánosnak az egyik verse volt, mégpedig Vojtina ars poeticája, amelynek egyik sora így hangzik:
Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, írjad.
…Az összegyűjtött hagyatékán túl így is gazdag örökösök lehetünk. Isten áldja és őrizze Vavrikné Szarka Erzsébet, Erzsike néni emlékeit a szívünkben.”
A Tiszteletes asszony mélyreható, lelkiekben gazdag ünnepi megemlékezését követően Szabó Csekei Tímea művészettörténész, a múzeum munkatársa ismertette Vavrikné Szarka Erzsébet festőművész életútját, művészi tevékenységet, s ezzel együtt a teremben bemutatott alkotásainak különböző egységeit.
A művész 1924-ben Pozsonyban született, a szenci gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd Budapesten a Magyar Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait, amit a második világháború miatt félbe kellett szakítania.
1944 októberében férjhez ment Vavrik Gyula orvoshoz. A háború idején férje mellett egy kórházvonaton ápolónőként dolgozott. 1949-ben fogász szakvizsgát tett Pozsonyban. 1963-tól 1979-ig (nyugdíjba vonulásáig) a komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium, ma Selye János Gimnázium fogásza volt.
1961 januárjában költöztek Komáromba, otthonuk az értelmiségi réteg központjává vált, baráti körükhöz tartozott dr. Szénássy Zoltán tanár úr, Blaskovics József turkológus, Janics Kálmán, a Hontalanság évei című könyv írója.
Vavrikné Szarka Erzsébet tagja volt a Harmos Károly képzőművészeti körnek, a Múzeumbarátok Körének (ma: Duna Menti Múzeum Baráti Köre) Számos képzőművészeti tanfolyamon és alkotótáborban vett részt. Főleg tájképeket festett, amelyeken a mátyusföldi és csallóközi táj köszön ránk, s mindezeken keresztül a kirándulások, utazások élménye is megelevenedik. Harmóniát sugárzó akvarelljei mintha nem is a megpróbáltatásokkal teli 20. században születtek volna.
1967-től számos csoportos kiállításon szerepelt. 1975-től műveit nemcsak itthon, de Magyarországon, Németországban, Angliában és Svédországban is kiállították.
Vavrikné Szarka Erzsébet születésének 100. évfordulója emlékére rendezett kiállítást a komáromi Művészeti Alapiskola művésztanárai, Fekete Éva és Fekete Vince magas szintű, lélekemelő zongora-, valamint hegedűjátéka tette meghitté és kellemessé. Mindezt tetézte köztiszteletben álló Kossuth-díjas színművészünk, Dráfi Mátyás előadása, aki Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét adta elő.
Az ünnepi műsort követően Mgr. Paterka Pál a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója a kiállítást megnyitottnak nyilvánította, amelyet a nagyszámú érdeklődő örömmel szemlélt.
A tárlat 2024. október 11-ig látogatható a Zichy-palota kiállító termében.
Buday Mária
A fotók a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
