Olimpia: nyári játék, vagy mégsem? Kulcsár Péter2024. 08. 12., h – 19:06
És most, hogy nincs tovább, hogy eljött már a búcsú perce…” – Yseult francia énekesnő tolmácsolásában új értelmet kapott az idei nyári olimpiai játékok záródalaként előadott Frank Sinatra-sláger.
A magam módján, azaz a My Way naponta felcsendül a kocsimban arról a hanghordozóról, amelylyel az akkor hetvenéves legendás lemezlovas, DJ Čeku ajándékozott meg. Mostantól ez a dal már az elmúlt napok küzdelmeire is emlékeztet, azokra a sportolókra, akik nem leigázni kívántak másokat, hanem a saját határaikat feszegetve, önmagukat haladták meg a világ szeme láttára. A záróceremónia tűzijátéka elhalványította a Perseidák meteorraját is, égi és földi színjáték vetekedett egymással vasárnap éjszaka. Az úszás, a női gyorsvízi kenu, a műugrás és a toronyugrás ugyanúgy elbűvölt, mint ahogyan vasárnap odaragasztott a képernyő elé a női falmászás. Tanúja lehettem, ahogy a dobogó legfelső fokáról leszoruló versenyző ellenfele teljesítményét látva, teljes szívvel szurkolni kezd neki az utolsó kapaszkodónál. Nagyon emberi, nagyon tiszta képek voltak ezek! Ennél elszomorítóbb volt olvasni a nyitóceremóniával kapcsolatos kritikákat és néhány sportoló becsmérlését. Egyesek boszorkányként égették volna el Thierry Reboul rendezőt, a nyitó- és a záróprogram megálmodóját. A halálosan megfenyegetett művész a görög mitológia gyökereihez nyúlt vissza, eszébe sem volt kigúnyolni vagy megszégyeníteni senkit. A látványban gazdag záróünnepséget is olimpiai történelmi múltidézés, a békére való törekvés, a sokszínűség elfogadása jellemezte a közönség bevonásával. Mindezt megkoronázta az ellentéteken átívelő rengeteg zene, zene és zene: Billie Eilish, Red Hot Chili Peppers és a Snoop Dogg tolmácsolásában. Az ünnepségen felvonulókat látva gondolkodóba estem, mert minden második, harmadik élsportoló vagy edző maroktelefonnal a kezében, a képernyőt maga felé fordítva „vette az adást”. Ahelyett, hogy magához ölelte volna a mellette haladót, vagy a közönségnek integetve, a kamerákon át hazaüzenve élvezte volna az adott pillanatot. De talán azért tették, mert egy nagy kaland, egy nagy játék részeseinek érezték magukat. Mint ahogy a Thierry Reboul-jelenetek száznál is több szereplője, valamennyien egy hatalmas színdarabban. Hamarosan indul az újabb nagy megmérettetés: Szlovákia 26 sportolójának 8 sportágban, Magyarország 39 sportolójának 13 sportágban szurkolhatunk úszásban, kajak-kenuban, kerekeszszékes vívásban, atlétikában, asztaliteniszben, sportlövészetben vagy bocsában, erőemelésben, de lesznek versenyzők íjászatban, cselgáncsban, kerékpárban, lovaglásban és triatlonban is. Az augusztus 28-tól szeptember 8-ig tartó paralimpia nyitó- és záróprogramjának ínyencségeit ugyancsak Thierry Reboul álmodta meg, és biztosan nem okoz majd csalódást. A nyitó- és a záróképek, jelenetek az olimpiához tartozó „játék” részei. Időnként hajlamosak vagyunk önfeledten belefeledkezni a játékba. Majd hirtelen felállunk, és mint Lóci kis buksija felett az óriás, fontoskodva megintjük a játszani vágyót. Olimpiai játékokat töröltek már el háború miatt, és halasztottak el járványhelyzetben. Több mint 2500 évvel ezelőtt az első sportversenyeket csak békeidőben tartották meg, a háborúskodást felfüggesztették a versenyzők, a nézők biztonsága érdekében. Játszani csak biztonságban lehet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
