A tudathasadás állatorvosi lova ez a cikk: Csak láncainkat veszíthetjük, avagy lesz-e magyar baloldal?.
A ballib szerző profi politikus, a budapesti ballib szavazatok által megválasztva. Ez a Jámbor-típusú eset: azaz megválasztották egy liberális szervezet képviselőjeként, majd úgy tesz, mintha ő valami szélsőbalos, rendszerkritikus lázadó lenne, akit az éhes proletárok forradalmi tömege jutatott be pozíciójára.
Eleve az egész pártja, a Párbeszéd-Zöldek nevű fantompárt arról szól, hogy az LMP egy része nem akarta folytatni a schifferi rendszerkritikus-euroszkeptikus-balos vonalat, ezért elszakadt és egyesült egy magyar milliárdos és liberális ikonember, név szerint Bajnai Gordon pártjával! Erről egy szót se mond a libbantka. Mert ha azt mondaná, hgy pl. azóta megváltozott a véleménye, már másképp látja, akkor oké, de nem, ő nem is lát itt ellentmondást. Őrület!
A srác persze teljesen hülye. Gyanakszom, hogy súlyos drogproblémákkal küzd, mert ennyire idiótának lenni józan állapotban képtelenség. Saját magát cáfolja 2 bekezdésen belül.
Egyszer leírja, hogy „Ideje visszatérni Marxhoz, és magát a kizsákmányolást, a tőkés termelési viszonyokat, a bérmunkára alapozott világrendet, a munkaalapú társadalmat, az elidegenedést felszámolni. Legalábbis: ezt tűzni ki célul.„. Bár ez is kissé visszás, hogy valaki, aki pozícióját polgári-liberális szavazatoknak köszönheti marxizmust akar, de hagyjuk. Kicsit olyan, mint lányokat futtatni, majd küzdeni a prostítúció ellen.
De az igazi őrület, hogy közben leírja, a marxizmus idejét múlt, hiszen nem ad választ a ma kérdéseire. Idézem szó szerint: „De akkor milyen legyen a baloldal, hogy a sajtó és a nép is felfigyeljen rá? Olyan, amely felismeri, hogy a proletariátusból prekariátus lett. Mondom magyarul: van elnyomott osztály, de nem a munkásosztály az (amit a kései kapitalizmus felszámolt), hanem a létbizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élők tömegei. Vannak köztük kétkezi munkások, de többségük nem az. Nekik nem érdemes 19. századi álmokat álmodnunk, szakszervezetekről, általános sztrájkról.” – na most, ez a posztmarxista baloldal, a woke-izmus alapszövege.
Nekem könnyű dolgom van: nem vagyok se marxista, se woke-ista. De azt hiszem az legalább elvárható, hgy valaki ne tegyen hitet egyetlen cikkjén belül két egymást kizáró gondolat mellett.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
