Mindenki úgy üzletel az oroszokkal, mintha nem lenne holnap, s ahogy nem szégyelli.
ehéz most eldönteni, hol vannak a nagyobb gazemberek: Brüsszelben-e vagy Kijevben? Bár, ha kicsit jobban belegondol az ember, azért mégis csak adható irányadó válasz a kérdésre, mégpedig az, hogy egyforma gátlástalan gazemberek vannak itt is és ott is, de a brüsszeli gazemberek bátorítása, sőt kezdeményezése nélkül a kijevi gazemberek nem mernék, nem merték volna megtenni, amit megtettek.
Mint hajdanán: Moszkva leszólt, jóváhagyott, kezdeményezett, a többi meg csinálta. Bevonult, kivonult, ment, nem ment. Tetszik, nem tetszik, de Brüsszel az új Moszkva, a brüsszelita gazemberek az új pártfőtitkárok, sok elviselhetetlen, aljas senki, ölni még nem mernek, de minden másban ugyanolyanok. Hiába, nekünk nincs szerencsénk semmilyen unióval.
A brüsszelita gazemberek pedig most leszóltak Kijevbe, hogy zárják el a gázcsapokat.
Sok oka volt ennek. Először is az, hogy van itt néhány renitens, megrendszabályozandó, megbüntetendő, a birkaakolba visszaterelendő ország és vezető, első helyen Orbán, másodikon Fico.
Ez a kettő nem hajlandó beállni a sorba. Nem akarja eszkalálni a háborút, nem szállít fegyvereket, nem akarja eladósítani az egész Európai Uniót, egyetemlegesen Ukrajna (vagyis az amerikai deep state) kedvéért, ráadásul kifejezetten és határozottan szuverenisták, nem értik az új időknek új dalait, a globalizmus és az Európai Egyesült Államok új, mozgalmi indulóját, tesznek rá, hogy megint „győztes élcsapatnak” kellene lenniük, együtt menetelni az idióta, elviselhetetlen új kommunistákkal, társadalommérnökökkel, ezzel a sok-sok brüsszeli rohadékkal, Von der Leyentől Weberig.
Aztán ez a kettő nem lelkesedik a csodálatos, egész Európát elárasztó migrációért sem. Hát, hogy is lehetne ezt annyiban hagyni? Nyilván sehogy.
Ha már sikerült Európa nyugati felét migránslerakattá változtatni, sikerült a társadalmakat szétrohasztani, sikerült megszüntetni a közbiztonságot és a kulturális önazonosságot, sikerült megtörni a hagyományos európai és keresztény értékrendet és világlátást, sikerült szétbarmolni mindent, ami itt szép volt, fontos volt, emberi volt, európai volt és ami öröknek tűnt, hát akkor, nosza, nehogy már a keleti fele kimaradjon a jóból! Legyen csak itt is lerakata a harmadik világnak, legyen söpredék depó, legyen itt is terror, bűnözés, erőszak, kosz és mocsok, lepjék el a városokat a hajléktalan migránsok tömegei, mint Párizsban, itt is álljanak fertőzésveszélyes, bűzlő sátortáborok Budapest szívében, mondjuk a Kossuth téren vagy a Váci utcában, itt se lehessen este nyolc után nyugodtan kimenni az utcára,
különösen nőknek, alakuljanak ki nálunk is a no-go zónák, az iszlám rezervátumok és koszfészkek, az európai életmóddal és értékrenddel semmilyen módon nem összeegyeztethető muszlim rémkerületek, sarijával meg Rumcájsz-szakállas rémalakokkal, akiknek eszelős tekintetében ott lángol a befogadók iránti engesztelhetetlen gyűlölet, vonuljanak itt is az utcákon és üvöltözzenek, hogy kalifátust akarnak, verjék itt is össze a zsidókat végre, mert annyira unalmas a szokásos antiszemita hazugságot ugatni reggeltől estig Magyarországról, miközben Magyarország az európai zsidók utolsó biztonságos menedéke, épüljenek itt is mecsetek, üvöltözzön a müezzin, ne lehessen kimenni a strandra, rettegjen mindenki, és majd akkor, na majd akkor jó demokraták leszünk végre.
Mert „demokratának” lenni ma annyit tesz, hogy önfeladó, identitás nélküli zombi vagy. Nyomorult, pitiáner gazember. Bármire képes jakobinus-bolsevik. A tartótiszted kint van Washingtonban. Akkor vagy jó demokrata.
S mikor vagy jó európai?
Ha az európai kulturális örökségből, hagyományból kizárólag a Kreón, Ephialtész, Macbeth, Jágó, Biberach, Hegedűs hadnagy vonalat képviseled teljes mellszélességgel, büszkén és ellentmondást nem tűrve. Az Antigoné, Leonidász, Macduff, Cassio, Bánk bán és Dobó irányzat idejétmúlt, toxikusan maszkulin, nacionalista-szuverén-sovén-kirekesztő, s mint ilyen, üldözendő.
Vagyis ha jó demokrata és európai vagy, akkor Weber, Leyen, Verhofstadt, Borrell, Daniel Freund, Jourová – meg az összes többi vagy. Tehát söpredék. És addig, ameddig ezt meg nem tanulod és el nem fogadod, addig nincs pénz, addig bünti van, addig fizess napi négy meg negyven meg ezermilliárdot, majd megtanulod a kutyafittyet, „szemét fasiszta”!
Mondom, mint hajdanán:
Moszkva leszólt, jóváhagyott, kezdeményezett, a többi meg csinálta. Hogy is volt? Moszkva leszólt, be kell vonulni, hát bevonultunk, aktuálisan Csehszlovákiába. Moszkva leszólt, nem megyünk az olimpiára, és nem mentünk.
Ceausescu ezen a ponton mégis elment, attól kezdve azt csinált a saját népével és az erdélyi magyarokkal, amit csak akart, a szemét tömeggyilkos az angol királynő asztalánál is zabálhatott, és törölgethette a pofáját a damaszt abroszba.
Így volt, és most megint így van.
Tehát Brüsszel leszólt Kijevbe, tessék azonnal elzárni a gázcsapokat. Ugyanis az teljesen rendben van, hogy mindenki úgy üzletel az oroszokkal, mintha nem lenne holnap, s ahogy nem szégyelli – nézzük is meg a tényeket, s tényleg csak a legpompásabb mazsolákat a brüsszeli-washingtoni sz…rtortából, íme:
A The Economist írása a különös harciasságáról elhíresült washingtoni agytröszt, a Centre for Strategic and International Studies (CSIS) áprilisi tanulmányából szemezget, mely azt feszegeti, hogy miért sikerült az orosz hadigépezetnek a vártnál jóval gyorsabban talpra állnia. És itt álljunk is meg egy szóra! Mit ígért nekünk az Európai Bizottság frissen újraválasztott elnöke a háború kitörését követően? „Új intézkedéseket fogok javasolni az EU vezetőinek, amelyek megbénítják Putyin háborús gépezetét”– írta Ursula von der Leyen 2022. február 26-án az X-en. Rá három hónappal Davosban (hol máshol?) már arról beszélt, hogy „A szankcióink és a vállalataink által foganatosított bojkott kiszipolyozzák Oroszország gazdaságát, és ezáltal a Kreml háborús gépezetét is.” Vajon sikerült?
Ellenkezőleg, a szankciók olyannyira rosszul sültek el, hogy az orosz hadiipar ma jóval erősebb, mint arra bárki számított. (…) A németek, a franciák és az olaszok, a szintén NATO-tag Törökországgal kiegészülve az Oroszországba irányuló kiemelt fontosságú hadiipari termékek importjának körülbelül egynegyedéért voltak felelősek 2022 tavasza és 2023 nyara között.
A „liberális világrend” bástyái közül előkelő helyen szerepel a listán Japán és Dél-Korea is.
A kialakuló képet tovább árnyalja, hogy miután 2023 tavaszán jelentősen megugrott az orosz import, ezzel együtt növekedett az oda irányuló európai hadiipari export is. Tavaly márciusban az EU-ból származó kivitel majdnem annyi volt, mint a teljes havi orosz behozatal a megelőző időszakban a világ összes részéről. A háború második évében jelentősen többet exportáltak a nyugati országok Oroszországba, mint korábban!
A békepártisággal szintén nem gyanúsítható londoni Royal United Services Institute (RUSI) jóvoltából egy konkrét példa is rendelkezésünkre áll arról, hogyan játsszák ki az európaiak a saját szankcióikat. A hadiipari büntetőintézkedések fontos eleme lenne meggátolni azt, hogy fejlett mikroelektronika érkezzen nyugati fejlesztőktől Oroszországba, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy megnehezítsük a Kreml számára a precíziós fegyverek előállítását.
A RUSI viszont azt találta, hogy nem minden nyugati gyártó lépett vissza az orosz üzlettől a háború kitörése után. Így a német WWSemicon GmbH-nak eszébe sem jutott, hogy lemondjon a bevételről, és a hongkongi Finder Technology Ltd.-vel karöltve átvette a kieső nyugati beszállítók szerepét, ami garantálta, hogy az orosz partnerének – a Compel JSC-nek – ne legyen gondja a mikrocsipek importjával. A brit kutatók szerint a moszkvai cég a háború előtti években átlagosan 32 millió dollár értékben vásárolt nyugati mikroelektronikát. Ehhez képest 2023 elő hét hónapjában már elérték a 29 milliós behozatalt, melynek 98 százalékáért a WWSemicon és a Finder voltak a felelősök.
Ugyanakkor nem pusztán egy német cég háborús üzérkedésérő van szó. Mint arra a RUSI rámutat, 2022-ben Örményország mikroelektronikai importja az USA-ból több mint ötszörösére és az EU-ból kétszeresére nőtt az előző évekhez képest, aminek túlnyomó részét később Oroszországba re-exportálták. Hasonlóképpen, Kazahsztán mikroelektronikai kivitele északi szomszédja irányába a 2021-es nagyjából 250 ezer dollárról 2022-re több mint 18 millió dollárra nőtt. Mi folyik itt? Gátlástalan, álságos, kétszínű nyerészkedés.
Pontosan az a logika, ami ahhoz vezetett, hogy az Oroszországra kivetett szankciós korlátozások után a volt szovjet tagországokba irányuló európai export megsokszorozódott. A mikroelektronikai szektort már megvizsgáltuk, ám 2023-ban a Kirgizisztánba irányuló teljes német kivitel 180 százalékot emelkedett, Kazahsztánba közel egyharmaddal nőtt, de még a Moszkvával igen ellentmondásos viszonyt ápoló Örményországba is egyötödével több áru érkezett Európa legnagyobb gazdaságából, mint korábban. Tudjuk, hol kötöttek ki végül ezek a termékek, mint ahogy tudják a német exportőrök, a háborús hőzöngő német kormány, az újabb és újabb szankciós csomagokon töprengő eurokraták vagy a Magyarország ellen szüntelen uszító liberális sajtó.
„Ugyanaz a logika, ami idén tavasszal lehetővé tette Spanyolországnak, hogy gázimportjának negyedét Moszkvától vegye LNG formájában. Az orosz kőolajról sem mondtak le az európai országok, de nem ám! Csak most először Indiában vagy Törökországban finomítják azt, majd jóval drágábban megveszi az EU dízel vagy benzin formájában. Ismét a közvetítőket juttatva extra haszonhoz. Korrupt dolog a háború, és az ukrajnai konfliktuson talán többen keresnek óriási összegeket, mint valaha.
Különösen elszomorító mindezt hazánkból nézni, annak tükrében, hogy éppen a leggátlástalanabb nyerészkedők vádaskodnak ellenünk a leghangosabban. Ukrajnának, Európának, Oroszországnak, sőt, az egész világnak alapvető érdeke lenne a konfliktus befejezése.
De a háborún élősködő különböző entitások és hadiipari cégek épp fordított céllal tevékenykednek. Nekik az a jó, ha minél inkább elhúzódik a konfliktus. Mindaddig, míg Washingtonban és Brüsszelben is fenn tudják tartani a befolyásukat, addig nem lehet béke, mert nem engedik. Ezért kell bíznunk Donald Trump győzelmében. Ezért kell megszervezni a józan, szuverenista erők ellenállását a nyugati világban mindenhol.”
„Olaf Scholz ügyes trükkel verte át összes politikai partnerét.
Egy németországi székhelyű civil szervezet adataiból kiderült, hogy Németország orosz földgázt vásárol a Hollandiába és Belgiumba érkező LNG visszagázosítása után.
Az Urgewald német non-profit környezetvédelmi és emberi jogi szervezet közölte, hogy Németország továbbra is Hollandián és Belgiumon keresztül vásárol orosz gázt. Utóbbi LNG formában szerzett gázt Oroszországtól, írta meg az angol nyelvű Al Mayadeen. […] »Az Urgewald rövid áttekintést tesz közzé a németországi gázszállítókról, amely egyebek mellett az Oroszországgal fennálló kapcsolatát mutatja be«” – áll a szervezet közleményében. Az adatok szerint Németország az Oroszországból Hollandiába és Belgiumba érkező LNG visszagázosítása után szerez orosz földgázt. 2022-ben a Németország által Belgiumtól beszerzett gáz 6–11 százalékát orosz gáz tette ki, amely jelenleg Németország harmadik legnagyobb földgázszállítója (az LNG kivételével). Az Urgewald kijelentette, hogy 2023-ban tovább emelkedhetett az orosz gáz aránya Belgium szállításában, elsősorban az Oroszországból a belga Zeebrugge kikötőbe irányuló LNG-szállítások növekedése miatt. A szervezet azonban nem közölt konkrét számadatokat Hollandiára vonatkozóan.
A civil szervezet felszólította a német kormányt, hogy végleg hagyjon fel az orosz gáz vásárlásával, és kezdeményezze a földgáz fokozatos kivonását 2035-ig.
Mindez az EU Oroszországgal szembeni szankcióinak hátterében történik, mivel a német gyártók a költség-versenyképes termékek fenntartásáért küzdenek, az ukrajnai háború miatti olcsó orosz földgáz elvesztése végső csapást jelentett Németország számára. Úgy tűnik, hogy az ország ipari nagyhatalomként való uralma a végéhez közeledik – írta a Bloomberg News február közepén.
Eközben az Egyesült Királyság továbbra is orosz olajat vásárol. Csak 2022 januárjától júliusáig 275 millió dollár értékben importált nyersolajat. A tartályhajók Hollandiából, Németországból, Belgiumból és Lengyelországból érkeztek. Formailag nem sértették meg a törvényeket: Londonban az importőr számít az ország feladójának, nem pedig a termelő. Korábban ismertté vált, hogy Párizs egyre nagyobb mértékben vásárol Indiától orosz olajat és cseppfolyósított földgázt. A 2023 januárjától szeptemberig tartó időszakban a francia LNG-vásárlások Oroszországban 41 százalékkal meghaladják a 2022-es év ugyanezen időszakának vásárlásait. A nyugati politikusok azt mondják és teszik, amit éppen tenniük kell. Eközben úgy tűnik senki sem szándékozik betartani a szavát és követni a saját szabályait.”
További Vélemény híreink
„Az Egyesült Államok májusban az áprilisi szünet után újraindította az orosz uránvásárlást – amelynek összege 209,5 millió dollár volt, ami tavaly március óta a legnagyobb – derül ki a RIA Novosztyi elemzéséből. Összességében az Egyesült Államok a tavasz utolsó hónapjában rekordösszegért, 987 millió dollárért vásárolt uránt. A fő beszállítók Kína (324 millió dollár), Franciaország (245 millió dollár) és Oroszország voltak.”
„[…] A háború kitörése óta a nyugati vállalatok sok százmillió dollár értékben vásároltak az oroszoktól a repülőgépiparban nélkülözhetetlen titánt. Sem az USA, sem az Európai Unió nem vetett ki szankciót rá, az üzlet tehát – a felesleges titkolózás ellenére – zavartalanul folytatódik.
Két évvel az ukrajnai háború kitörése után az orosz titán még mindig folyamatosan áramlik Nyugatra. […] A világ legnagyobb titánbeszállítója az orosz VSMPO-AVISMA, amely gyakorlatilag a világ összes jelentős repülőgépgyártójával szerződésben állt.
Azaz áll a mai napig, mivel a függőségi viszony felszámolására a nyugati partnerek részéről sem képesség, sem akarat nem nagyon nyilvánult meg.
Bár több vállalat ígéretet tett arra, hogy megszakítja a gazdasági kapcsolatokat Moszkvával, a titán annyira létfontosságú elem a kereskedelmi és a katonai repülőgépgyártásban, hogy hiánya a nemzetbiztonság és a polgári repülés szempontjából is súlyos zavarokat okozna” – mutatott rá beszámolójában a The Washington Post.
Miután a háború kitörésekor, 2022 februárjában a VSMPO ötven ország vállalatával állt szerződésben, senki, sem az EU, sem az Egyesült Államok nem gondolkodott szankciók kivetésén – és ez a békebeli állapot a mai napig tart. Bár a 2023-as adatokat Oroszország már nem hozta nyilvánosságra, 2022-ben a VSMPO nagyjából 15 ezer tonna titánt exportált nyugati üzletfeleinek mintegy 370 millió dollár értékben. A mennyiség zöme a leglelkesebb szankcionáló országokba, Németországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába érkezett. Nyugati számítások szerint a helyzet 2023-ban sem változott, az export értéke minimum 345 millió dollár volt. A vállalatot egyedül Ukrajna és Kanada szankcionálta, aztán az Egyesült Államok is exportkorlátozást vezetett be a cég termékeire, ám az csak a közvetlen kereskedelmet tiltotta meg, a harmadik országokon keresztül érkezőt már nem.
Az orosz exportadatbázis szerint az Airbus a neki szállított orosz titán mennyiségéért 2022-ben 24 millió dollárt fizetett, ezzel listavezetővé vált az importőr vállalatok között, nem mellesleg 940 százalékos növekedést produkált az előző évihez képest. Mindezt nyilvánvalóan nagybevásárlásnak tekintette egy esetleges szankció megszavazása előtt (amire nem került sor), de ebből nem is csinált titkot. Mindössze négy hónappal a háború kitörése után Guillaume Faury vezérigazgató úgy nyilatkozott: „Az Oroszországból származó titán szankcionálásával tulajdonképpen saját magunkat szankcionálnánk.”
Az év vége előtt a vállalat már azt közölte, hogy „hamarosan” felhagy az orosz termék vásárlásával, ám az adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy 2023 novemberében, vagyis egy évvel később még importált az orosz cégtől.
Az amerikai Boeing más konstrukciót választott. Szintén bejelentette 2022-ben, hogy leállítja az orosz titán vásárlását, ezzel véget vet a VSMPO-val fennálló több évtizedes kapcsolatának – és tartotta is magát az ígéretéhez. Igaz, előtte még az Airbushoz hasonló nagybevásárlást csapott, ráadásul beszállítóinak egyáltalán nem tiltotta meg, hogy orosz árut adjanak el neki, így tulajdonképpen nem lehet tudni, mennyi az orosz „részesedés” a Boeing gépeiben.
A Rolls-Royce, amely a két repülőgép-óriásnak a hajtóműveket gyártja, röviddel a háború kitörése után közleményben tudatta: leáll az orosz titán vásárlásával. Az adatok szerint azonban 2022 végéig biztosan importált, az előző évihez képest 1,7 millió dollárral növelve a vásárlás értékét, de még 2023 áprilisából is származnak szállítási papírok. A félrenézés ellenére az EU-s vállalatok összességében sem fogták vissza magukat – az unióban 2023-ban 244 millió dollár értékben importáltak orosz titánt, ami mindössze 20 százalékkal kevesebb, mint az eddigi, 2019-es rekord.
„A háború kitörése óta soha nem importált annyi műtrágyát az Európai Unió Oroszországból, mint most, a műtrágyaimport korábban nem látott magasságokba emelkedett a háború kitörése óta.
Bár az uniós szankcióknak egyik célja elvileg az, hogy csökkentsék a kontinens függőségét az orosz importtól, a gyakorlatban azonban Európa egyre kiszolgáltatottabbá válik Oroszországtól” – olvasható a Magyar Nemzetben.
Európa függőjévé vált az orosz műtrágyának, ami veszélybe sodorhatja a kontinens élelmiszer-ellátását – figyelmeztetnek a nyugati szakértők.
A műtrágya az új gáz – foglalta össze a helyzetet Svein Tore Holsether, az egyik legnagyobb műtrágyagyártó, a Yara International vezetője a The Financial Times amerikai napilapnak.
Az orosz műtrágyapiac továbbra is kulcsszereplő a globális kereskedelemben. Oroszország az ammónia, kálium, karbamid és foszfát műtrágyák világforgalmának jelentős részét szállítja. Az alapanyagok lelőhelyeinek nagy része Oroszországban található, ami hosszú távon is fenntarthatja ezt a pozíciót. Ugyanakkor az orosz-ukrán háború és az új szállítási útvonalak kialakítása miatt a műtrágya források jelentősége tovább nőtt. Az Európai Unió folyamatosan fokozza az orosz műtrágya importját, és a tendencia tovább emelkedik. Márciusban az import értéke elérte a 174 millió dollárt, ami 2022 decembere óta a legmagasabb szint.”
Hosszú elemzést készített az Oroszországgal szembeni szankciók gazdasági hatásairól a Euronews, és felemás eredményre jutott.
Bár a cikk elején idézik David Cameron brit exminiszterelnököt és jelenlegi külügyminisztert, aki szerint »nemzetközi gazdasági nyomásunk azt jelenti, hogy Oroszország nem engedheti meg magának ezt az illegális inváziót, és szankcióink kiéheztetik Putyint mindazon erőforrások tekintetében, amelyekre égető szüksége van ahhoz, hogy kínkeserves háborúját finanszírozhassa, az általuk bemutatott számadatok mögött nehéz meglátni a kiéheztetett Putyint.
A lap megjegyzi:
az Európai Külügyi Szolgálat adatai szerint az EU Oroszországgal szembeni szankciói 2022-ben súlyosan megütötték az orosz gazdaság számos szektorát, így például 6 százalékkal visszavetették az orosz ipari termelést, ezen belül majdnem felével az autógyártást.
17 százalékkal csökkent 2022-ben az orosz nagykereskedelmi forgalom, a kiskereskedelmi 10 százalékkal, és a közepes vagy magas technológiai színvonalat képviselő termelés szintén 13 százalékos csökkenést szenvedett el. Ez ugyanakkor csak 2022 – a tavalyi évben a lap szerint úgy tűnik, fordult a szél, hét éve nem látott tempóban bővült az orosz ipari termelés tavaly decemberben, és 120 százalékkal bővült az újautók piaca is.
A Euronews megjegyzi: a szankciók alá vont Gazpromnyefty olajcég 2023. második negyedéves profitja 43 százalékkal csökkent, és a vállalat épp készül kivonulni Bulgáriából – ugyanakkor nemrég újraindította a pandémia alatt leállított befektetéseit.
A Rosznyeftyet sem sikerült szankciókkal térdre kényszeríteni, tavaly 14 milliárd dolláros profitot jelentettek, miután sikeresen átsúlyozták kapacitásaikat az olaj felől a földgáz irányába.
A Transznyefty csővezeték-üzemeltetőnek pedig csekély, 6,5 százalékos olajexport-visszaesést sikerült csak okozni.
A számos szankcionált orosz vállalat közül a bányacégek némelyike is jól bírta a strapát. A Nordgold aranybányász mamutvállalat például éppen Brazíliában készül új arany-, lítium- és rézlelőhelyek feltárására. Sikerült viszont kiszúrni a Nordgolddal Kanadában, ahol kiszorultak egy új aranybányaprojektből, és a gyémántokkal foglalkozó Alrosával is, amely alapanyag híján már az indiai piacról is egyre inkább kiszorul.
A Euronews a pénzügyi szolgáltatók piacán találta a leginkább faramuci helyzetet: bár a pénzügyi szektort a legsúlyosabb nyugati szankciók sújtották, és az orosz gazdaság is rengeteg devizatranzakciót bonyolít a nemzetközi piacon, az eredmények mégsem annyira látványosak. Hiába került például szankciók alá az orosz bankpiac majdnem felét kitevő Szberbank és VTB, a Szberbank 2023-ban így is 17 milliárd dolláros rekordprofitot könyvelhetett el.
A VTB esetében pedig mindössze annyit sikerült elérni, hogy miközben nagy-britanniai leányvállalatuk csődbe ment, a szinte húszszor akkora népességű Kína felé terjeszkedni kezdtek – és ők lettek az első olyan bank is, amely a SWIFT-rendszert megkerülve már közvetlenül jüanban számolt el pénzmozgásokat Kína felé.
Kell még valamit mondanom, Ildikó? Kell…
(Folytatjuk)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
