A világhírű olasz író meghatározó gyerekkori könyvélménye A Pál utcai fiúk. Most először jött Magyarországra a Fesztivál Akadémia Budapest és a PesText vendégeként, és megígérte: visszatér. A Kultúra.hu beszámolója.
Alessandro Baricco – bár a könyveinek köszönhetően bejárta a világot – életében először jár Magyarországon. Magyar kapcsolódásai azonban akadnak: – A generációm Olaszországban erősen kötődött Közép-Európához, számos kötetet lefordítottak olasz nyelvre, így az első könyv, amit olvastam, A Pál utcai fiúk volt.
Eldönthettem, hogy az olasz Emilio Salgari egyik könyvét választom, vagy Molnárét – jegyezte meg, miután többször visszakérdezett a magyar író nevének kiejtésmódjára. – Salgarit utáltam, de imádtam A Pál utcai fiúkat, többször elolvastam egymás után, és úgy éreztem: Nemecsek én vagyok.
A műveiben is felfedezhető dallamosság kapcsán elmondta, mindig nagyon szerette a klasszikus zenét. Amikor 16-17 éves kortársai táncolni jártak, cigarettáztak, ő a klasszikus műveket tanulmányozta.
Hozzátette: a zene a muzsikában való jártasság nélkül is élvezetet, örömet adhat. – Sőt, a hozzáértés sokszor blokkolja az élvezet felé vezető ösvényt, mert nem a lényegre koncentrálok, hanem például a szólista előadásmódját figyelem.
A beszélgetést vezető Czakó Zsófia az író gondolatát idézte, mely szerint minden könyvük maguknak szól, az összes az írókról mesél. A Vértelenül című kisregényében pedig azt írja: „Csak annyit érzett, hogy nincs erősebb annál az ösztönnél, mely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át újraéljük azt a pillanatot.”
A beszélgetőtárs arra volt kíváncsi, hogy vajon Baricco életében vannak-e ilyen töréspontok.
Az író megjegyezte: ez rettentő személyes kérdés. Majd úgy fogalmazott: az emberek nagy része itt-ott töredezett, bizonyos sorsokban ez könnyebben tetten érhető, másoknál kevésbé látványos. – Ahol az embert megtörték, az egy olyan környezet, amelynek ismeri a működési mechanizmusait.
Könnyebb, mint – hogy a Novecentóhoz csatoljak – leszállni a hajóról. Mondok egy banális példát: amikor az ember visszajár egy olyan étterembe, ahol a tésztát túlfőzik, kevés szószt raknak rá, de legalább tisztában van azzal, mi vár rá, nem érik meglepetések. Ez sokkal élesebben jelenik meg a rossz szülő-gyerek kötődésekben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
