Nem lehet elmenni a Fico-merénylet és a Trump-merénylet mellett anélkül, hogy a felelősség kérdését ne firtatnánk.
Nem tudni, hogy sikerül-e Ursula von der Leyennek összegyűjtenie megfelelő számú szavazatot ahhoz, hogy újra őt válasszák meg az Európai Bizottság elnökének. Az elmúlt hetek arról szóltak, hogy az unió főszakácsa szinte az összes kisebb-nagyobb frakcióhoz elzarándokolt, és kérte a támogatásukat. Ezek a frakciók persze csak a „jók”. Azok, akik a „rosszak” ellen bojkottot hirdettek.
A Zöldek vagy a Megújulás, leánykori nevén a liberálisok persze megkérik a támogatásuk árát, attól függetlenül, hogy milyen óriásit buktak az EP-választáson. De ez mellékes, ők a jók közé tartoznak, velük lehet tárgyalni, a rosszakkal, mint a Patrióták Európáért frakcióval nyilvánvalóan nem. A képlet nagyon európai és nagyon szomorú. A megfogyatkozott jók közül kell összekovácsolni a szükséges szavazatszámot Von der Leyennek, s végig arra mutogatni, hogy a rosszak felelőssége az egész. Ha ugyanis Von der Leyen elbukik a választáson, új jelölt kell, ilyet pedig nagyon nehéz lesz találni. Az uniós döntéshozatal akár egy egész évet is toporoghat egy helyben, amely a brüsszeli elit szerint az olyan erőknek lenne siker, mint például a Patrióták.
Vagyis hiába jár el teljesen logikusan és demokratikusan Európa országainak szavazópolgára, az EU maga képtelen ezeket az eszméket magáévá tenni, elszigetel, a háttérben szervezkedik, és borzasztóan lenézi azokat a százmilliókat, akik nem úgy szavaznak, ahogy szerinte kell.
Az EU háborút hirdetett saját maga ellen, mert birodalmi gőgjében csakis egyetlen gondolatot tud elfogadni, azt, amit ő hirdet. Nincs lehetőség ellenvéleményre.
Az országközösség demokratizálására tett próbálkozásokat mindig támadásnak tekinti, s nem veszi észre, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik a hiperliberális mantrát magukénak érzik, az unió pedig nem tudja képviselni azoknak az érdekeit, akik létrehozták. Csak egy szűk elit pénzügyi manővereit képes kezelni, azt se valami jól.
Az önmagával hadakozó Brüsszel azt se veszi észre, hogy mivé vált a gazdag és zöldellő Európa, hogyan váltak a mindennapok veszélyessé, hogyan kezd kiveszni az emberi méltóság tisztelete a folyamatos vicsorgás hatására. Nem vagyunk amerikaiak, ezért is van nagyon kevés fegyver az embereknél, de nem lehet elmenni a Fico-merénylet és a Trump-merénylet mellett anélkül, hogy a felelősség kérdését ne firtatnánk.
Mert ez egyazon esemény, a gyilkos düh, amely annyira jellemző Brüsszelre és a Biden-adminisztrációra is.
A politikai ellenfél az ördög, elég kinyitni bármely újságot, tévét, a közösségi média felületeit, hihetetlenül agresszív mocskolódás folyik, s egy politikai merénylet se okoz megdöbbenést, hanem címeres senkik ötletelnek, kit kellene még agyonlőni. A fotelmészárosok kedvelt pártjai persze képtelenek jó eredményt elérni a választásokon, hiszen alapvetően utálják a munkát, s abba az illúzióba ringatják magukat, hogy nekik igazuk van, s ezt az egész lakosság is elfogadja. Aztán minden szavazásnál kiderül, hogy nem, nincsenek mögöttük tömegek, ők pedig megállapítják, hogy az elmaradott nép képtelen felérni hozzájuk. Vagyis a megoldás az, hogy agyonlőjük az ellenfél vezetőjét.
De addig el kell játszani a demokratikus politikai darabot, így ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkoznánk, össze kell szedni a szükséges szavazatokat a legalábbis kérdéses elkötelezettségű képviselőktől. Idehaza, az orbáni diktatúra földjén forró a nyár, fröccsöznek a fiatalok Kapolcson és dübörögnek Zamárdiban, Hajdúszoboszlón egy tűt nem lehet leejteni, Visegrádon pedig újra megünneplik a régi királytalálkozót. A szabad és demokratikus Brüsszelben viszont örökké tél van.
Sitkei Levente – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
