Kováts Judit: A Probstnerek nyomában 2. – A fénykor Kulcsár Gábor2024. 07. 17., sze – 09:09
Lőcse a világörökség része. Szoknyás városháza, Szent Jakab-templom a szárnyas oltárokkal, a Ring a reneszánsz palotákkal, az ezeréves városfal a bástyákkal, tornyokkal, megannyi emblematikus nevezetesség, és hogyan is feledkezhetnénk meg Jókai híres regényéről, a Lőcsei fehér asszonyról vagy a Mikszáth Fekete városából forgatott tévéfilmről, amelyre fél évszázad múltán is emlékszünk még. Mindezeken túl azonban számomra Lőcse a Probstnereket jelenti, akikről – köszönhetően a családi legendáriumnak és Alena Kredatusová lőcsei levéltáros doktori disszertációjának – háromszáz év távlatából is meglehetősen sokat tudok.
Legutóbb Ádámról meséltem Önöknek, aki szerencsés véletlennek köszönhetően ezüstércre bukkant, s akinek köszönhetően a Probstnerek egy nemzedék alatt Lőcse leggazdagabb és -tekintélyesebb családjainak a sorába emelkedtek. Egyetlen fia méltó örökösének bizonyult, olyannyira, hogy végigtekintve a következő nemzedékeken, joggal nevezhetjük őt a legjelentősebb Probstnernek.
András 1758 karácsonyán született, tanulmányait a lőcsei gimnáziumban kezdte, majd a selmeci bányászati akadémián folytatta, s apja nyomdokain járva bányamérnök lett belőle. Rendkívül tehetséges volt, újító szellemmel megáldva. Az általa tervezett hidraulikus berendezések, vízátemelők révén sikerült megoldást találnia bányái víztelenítésére, találmányai azonban nemcsak a saját, hanem valamennyi szepességi bánya és bányatársulás hasznára szolgáltak, minek köszönhetően a szepességi ércbányászat második virágkorát élte.
Probstner András a bányaművelésen túl földmérőként is tevékenykedett: Lőcséről és környékéről készített térképe a városi múzeumban ma is megtalálható. Az ő nevéhez fűződik továbbá a városi vízvezeték kiépítése, Lőcse két forrásának, a Durstnak és a Wassergartennek a városba vezetése, királyi postamesterként új postautak építtetése, saját költségén a Lőcse és Ólubló közötti út megépítése – méghozzá olyan kiváló minőségben, hogy napjainkban is ezen közlekedünk.
Mindezeken kívül ő volt az a Probstner, aki 1816-ban, amikor a város meghirdette a leromlott városfalak eladását, ezer aranyért megvásárolta, majd felújíttatta a Ménhárd kapu alatti szakaszt, átjárót vágatott rajta, amelynek az ajtajára a fehér asszonyt ábrázoló, nevezetes táblaképet festette. Ő volt az, aki 1825-ben Jakubjánt és Újlublót megvásárolta a kincstártól hatvanezer forintért, valamennyi bányája és kohója tízévi jövedelméért. És végül ő volt az, aki 1833-ban érdemei elismeréseként I. Ferenctől nemesi oklevelet nyert, s ezzel családját a patríciusok sorába emelte.
A bányaművelés első számú szaktekintélye, Lőcse leggazdagabb és egyik legtekintélyesebb polgára, a város bőkezű mecénása, az evangélikus egyház felügyelője: mondhatjuk, hogy Probstner András mindent elért az életben. Magánélete azonban korántsem alakult ilyen diadalmasan.
Először huszonkét évesen nősült, felesége, Horváth Mária vele egyidős volt. A házasságkötés után évente, kétévente jöttek a gyermekek, összesen tizenketten, közülük azonban csupán kettő maradt életben: Aurélia és az utolsónak született András. A két A kezdőbetűs, amivel kezdetét vette a családi hagyomány vagy talán inkább babonás szokás, mely szerint a születendő gyermekek kizárólag A kezdőbetűs keresztnevet kapnak ezentúl.
Harminchárom évi házasság után Probstner András megözvegyült. Ötvenöt éves volt ekkor, egyetlen fia és örököse, ifjú András tizennyolc. A családi hagyományt folytatva, ő szintén bányászatot tanult, éppen csak Selmec helyett Freibergben. Nem véletlenül. Anyja halála után ifjú András azzal állt apja elé, hogy feleségül szeretné venni a szépséges Fuchs Karolinát, de ez az idős Andrásnak egyáltalán nem volt az ínyére. Nem tudni már, mi nem tetszett neki fia választásában, egy biztos, jobbnak látta őt Lőcsétől jó messzire és jó sok időre elküldeni. Két év múltán aztán – amikor az ifjú András immár végzett bányamérnökként – hazatért, nem kis meglepetésben volt része: menyasszonyát mostohaanyjaként látta viszont!
Az ötvenhat éves apa elveszi fia huszonkét éves menyasszonyát – hát nem regénybe illő história ez is? Sejtelmem sincs, hogy s mint történt a dolog, a családi legendáriumban annyi maradt fenn róla, hogy a menyasszony könnyezve ment az esküvőjére, sőt vissza akart fordulni. De nem fordult, a frigy megköttetett, s a házasságból egymás után születtek a gyermekek: Adolf, Aurélia és Apollónia, azaz Polli, aki Kováts Viktor felesége lesz majd, s akit már többször említettem Önöknek.
Probstner András és Fuchs Karolina csaknem két évtizedet élt együtt; idős András 1833-ban, hetvenöt éves korában halt meg, Karolina rá egy évre, de ő csupán negyvenegy éves volt.
Az újabb Probstner-nemzedéknek, ifjú Andrásnak és féltestvéreinek sorsa egy újabb történet…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
