Eltiport sajtószabadság, kíméletlen cenzúra, szellemi világvége – nincs olyan hét, hogy a liberális oldal ne mondaná fel a jól ismert mantrát.
Miközben a kormányzatot egyvégtében azzal vádolják, hogy ellehetetleníti az ellenzéki médiumok működését, a Nézőpont Intézet egyik minapi felmérése ennek épp az ellenkezőjét mutatja: míg
a hazai médiapiacon 2010-ben még csak 36 kormánykritikus orgánum működött, ez a szám mára 61-re nőtt.
Eltiport sajtószabadság, kíméletlen cenzúra, szellemi világvége – nincs olyan hét, hogy a liberális oldal ne mondaná fel a jól ismert mantrát.
Nem unják. Göncz Árpád néhai államfő már 1993-ban hasonló „sztorival” házalt a La Stampa liberális olasz lapnál:
Az Antall-kormány lábbal tiporja a sajtószabadságot!
Ehhez képest az Új Magyarországot, a Pesti Hírlapot és Csurka Magyar Fórumát leszámítva a teljes sajtó az elvtársak markában volt.
Később, az MSZP–SZDSZ-időkben „nem volt baj” a médiával, a Fidesz-kormányok óta viszont ismét rabigában szenved a független újságírás. Ezt onnan tudni, mert egyfolytában erről harsog valamennyi ellenzéki médium. (Aztán amikor megkapják a kérdést: csak egyetlenegy példát mondjanak, mi az, amit ma nem rendezhet sajtó alá, nem mondhat mikrofonba, kamerába egy magyar ellenzéki újságíró, csak hallgatnak, mint hal a szatyorban.)
Baloldali sajtószakértők minap azon merengtek, milyen retorziók érhetik a „független” sajtót, ha olyan információkat jelentet meg, amelyek szembemennek a kormányzati kommunikációval.
Nem értem a dilemmát. Eddig is szembementek, aztán mi történt? Semmi.
Harsogtak, csúsztattak tovább, hajuk szála sem görbült. A kajánabbja a szemünkbe is röhögött.
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
