Az Egyesült Államok nem csak politikai válságban van, de válságban van az amerikai demokrácia is. Joe Biden regnáló elnökről, akinek szellemi képességei jó ideje kérdéseket vetnek fel, ugyanazok rántották le a leplet, akik az elmúlt években gondosan belecsavarták őt, nehogy kiderüljön alkalmatlansága. De ez a kisebbik gond.
A második probléma, hogy az Egyesült Államokról kiderült, hogy a sajtó és a nagy pénzemberek irányítják az amerikai valóságot, azt, amit a nép lát, hall és gondol. Nem a választások mozdítják el Bident a pozícióból, és
esélyt sem adnak arra, hogy a demokraták által elkövetett csalásért, a lakosság nagy részének megvezetéséért a választók mondjanak ítéletet.
Nem, a sajtó egy emberként követeli Biden fejét. Ők tartották hatalmon, most ők taszítják őt a porba, mert nem haszontalan, nem tud nyerni a főellenség, az élősködő permanens bürokrácia és a radikális progresszívok mocsarát lecsapolni akaró Donald Trumpot. Tényleg ez a feladata egy demokráciában a médiának?
De a legeslegfontosabb és legaggasztóbb kérdés mind közül, hogy mégis, eddig ki irányította a Fehér Házat, az Egyesült Államokat és vele a teljes nyugati világot? Kit vádolhatunk azért, hogy kilóra megvette a brüsszeli vezetést? Kit tehetünk felelőssé azért, hogy képtelen volt stabilitást hozni a világba, hogy fegyvergyártók és globalista spekulánsok profitjáért feláldozta az európai biztonságot és a világháború szélére sodort minket?
A válasz az, hogy senkit. És pontosan ez a kulcs. A demokrácia lényege az lenne, hogy az emberek felelősségre vonhatják a politikust, aki nem képviselte az érdekeiket. Ez a klasszikus megbízó-ügynök helyzet: a választók mandátumot adnak a politikusnak, de kiteszik a szűrét a játékból, ha az semmibe veszi az érdekeiket.
Csakhogy mára a mérleg teljesen felborult. A megbízók már nem a választók, hanem többnyire arctalan befektetőcsoportok, cégek, akik egy-egy ideológia mögé bújva befolyásolják a történéseket úgy, hogy nekik az a legtöbb pénzt hozza, vagy hogy biztosítsa előjogaikat és hatalmukat a tömegek felett.
Más szavakkal, hiába hibázik egy politikus, a lakosság érdekeinek elárulásáért legrosszabb esetben zsíros nyugdíjas állást kap egy NGO-nál, fegyvergyárnál, multinacionális cégnél, nemzetközi szervezetnél, stb.
Joe Biden elnöklése még e felháborító trend példáinak sorában is kirívó és sokkoló eset. Minimális túlzással mondhatjuk, hogy egy szellemileg teljesen magatehetetlen, kiszolgáltatott, befolyásolható ember áll az Egyesült Államok élén. Nincs életösztöne, döntéseinek következményeit nem látja be, ha vannak is tiszta pillanatai, nincs garancia arra, hogy akkor is észnél lesz, amikor épp az atomháború kirobbantására próbálják rávenni.
Ez volt az elmúlt három évben a helyzet, és a kilátások nem sokat javultak. Látva Biden eltávolításának módját, a megtervezetten elbukott tévés vitát, azt, ahogy az őt egykor csaknem kicsattanó negyvenesnek beállító progresszív sajtó önmagát meghazudtolva a leváltását követeli, borítékolható, hogy aki Biden után jön demokrata elnökjelöltként, ugyanúgy a globalista pénzemberek és a progresszív sajtó kiszolgálója lesz.
Szép újvilág
Egy olyan világ tárul elénk, ahol az egykor sokra tartott nyugaton már nem a tehetséges és ütőképes politikusok mögé sorakozik fel az üzleti lobbi, hanem a léhűtők, középszerűek mögé, akik nem kérdeznek, nem gondolkodnak, nem gondolják át, mit is tesznek, csak felolvassák a kezükbe nyomott papírdarabot, felveszik a pénzüket, és örülnek, hogy ha bele is buknak a semmittevésbe, akkor is lesz munkájuk az erre a célra kiépített NGO-hálózatok valamelyikében. Érdekli is őket, ha kirobban a harmadik világháború, majd elutaznak a tengerentúlra.
És közben a sajtó, a globalista érdekeket és progresszív ideológiát képviselő mainstream média lejáratja, meglincseli, tönkreteszi azokat, akik tehetségesek, gondolkodnak, nem pitiznek a pénzemberek első szavára, akik nem illenek bele a terveikbe.
Így lehetett elnök a nyilvánvalóan túlkoros és szenilis Biden, így lehetett alelnök a még Bidennél is alkalmatlanabb és népszerűtlenebb Kamala Harris, így lehetett német külügyminiszter a „360 fokos fordulatokat” és „500 napos éveket” emlegető Annalena Baerbock (Zöldek). Így lehet újra az Európai Bizottság elnöke Ursula von der Leyen, az uniós külügyi vezető Kaja Kallas, akinek férje egyébként úgy üzletel az oroszokkal, mintha nem lenne holnap.
Ez a nyugati demokrácia válsága. Kezdik kivenni a döntést az emberek kezéből, és a játszma felett állók gondoskodnak róla, hogy az így kierőszakolt választási eredményért sose kelljen felelősséget vállalniuk – se nekik, sem az ügynökeiknek.
A nyilvánvaló összefonódások miatt az amerikai elnökválasztás sorsdöntő lesz Európa számára is. Főleg, hogy az EP-választás után ismét a progresszív-baloldali-néppárti többség kerül hatalomra. Most minden Trumpon múlik, az ő kezében van a nyugati demokrácia sorsa – ami önmagában is jelzi, mekkora a baj.
Tévedés ne essék, e sorok írója fontosnak tartja, hogy Közép-Európa a nyugati világ része. És valószínűleg még mindig jobb az itteni helyzet, mint a nyílt diktatúrákban. De azt is látom, hogy azok a remények, amelyek miatt a közép-európai országok csatlakoztak az EU-hoz és a NATO-hoz, kezdenek szertefoszlani. Az EU jólét helyett ideológiai és pénzügyi zsarolást vet be, a NATO pedig védelmi szövetségből katonai szövetségé alakul. Aligha van olyan uniós tagállam, amely erre fizetett volna be 2008 előtt…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
