Felföldi László pécsi megyéspüspök június 22-én áldozópappá szentelte Mihovics Szebasztián és Miklovits Attila diakónusokat a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. Az ünnepi szentmisén jelen volt Mayer Mihály nyugalmazott püspök is; koncelebrált a Pécsi Egyházmegye papsága.
A szentmise előtt Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa röviden ismertette az egyházi rend szentségének második fokozatában részesült szentelendők életútját. Úgy fogalmazott, hogy Isten különleges kegyelmi időt engedett nekünk, hogy öt év elteltével újra papszentelést ünnepelhetünk a Pécsi Egyházmegye anyatemplomában.
Máger Róbert külön köszöntötte azokat a zarándokokat, akik a szentelendőkért felajánlott hagyományos éjszakai gyalogos zarándoklaton vettek részt egy nappal korábban és tettek meg mintegy negyven kilométeres távolságot a Mecsek ösvényein, hogy aztán a papszentelés reggelére megérkezzenek a székesegyházba.
A szentelésen jelen volt a Pécsi Egyházmegye papsága, a jelöltek szemináriumi elöljárói, családtagjaik, rokonok, barátok, papnövendékek és az Egyház közössége.
A szentmise liturgiájában az evangélium felolvasása után kezdődött a szentelés szertartása, ahol egyenként szólították a szentelésre várakozó jelölteket.
Felföldi László püspök felkérésére a szentelésen részt vevő szemináriumi elöljárók lehetőséget kaptak, hogy néhány személyes gondolatot megosszanak a jelöltekről a szentmise homíliájában.
A szeretetteljes emlékképeket az elhangzás sorrendjében Csépányi Gábor spirituális, Csepregi Róbert prefektus és Balogh Attila, az Esztergomi Szeminárium rektora osztották meg a jelenlevőkkel.
Szentbeszédében Felföldi László püspök a papi élet három főbb pontjáról elmélkedett, melyek – miként fogalmazott – a stabilitást adják meg, és amelyekhez a lelkipásztorok igazítani tudják papi sorsukat. A három viszonyítási alap:
A papi élet hívásáról ezekkel a szavakkal fordult a jelöltekhez a főpásztor: „Korunkban, amikor elindultok a papi élet útján, a hivatásban a legfontosabb a nyitottság az újra, valamint a készség a többre. Ehhez bátorság kell, de a ti papi életetekben már nem olyan az Egyház, mint régen volt, s nem olyan lesz, mint amilyen most.
Nem egy nosztalgiahullámot, nem hagyományőrzést, nem bezárkózottságot, nem hivatalt, hanem az élő Krisztus Egyházában megtalálni a helyeteket.
A pap közösséget teremt, a hitnek vagy a „mi”-nek a közösségében él, vagy sehogy. Hit és élet, igazság és élet, az én és a mi szétválaszthatatlanok.
Jézus ma is hitet kér tőled, tőlem, tőlünk, ahogy minden csodájánál kérte a hit valóságát. Jézus ma is csodát akar tenni: a lelkek, a kapcsolatok, a családok, az elárvult gyermekek, a magukra maradt fiatalok gyógyító csodáját. Ma is és szolgálatotok minden napján kérdezni fog benneteket, ahogyan kérdezte Mártát Lázár sírjánál: »Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?« (Jn 22,26).
Sokan ragaszkodnak a megszokott útvonalakhoz és normákhoz, mert azok biztonságot nyújtanak számukra, de az egészséges emberi léleknek a biztos mutatója az önazonosság stabilizálása. A személyes fejlődés magával hozza és szükségesnek tartja a kilépést a komfortzónánkból és
– hangsúlyozta szentbeszédében a pécsi megyéspüspök.
A homíliát követően a szentelendők kinyilvánították, hogy Istennek tetsző módon élik meg szolgálatukat, majd engedelmességet fogadtak a főpásztornak, a püspök pedig csendben imádkozott azért, hogy az új papok vele egységben munkálkodjanak Isten dicsőségére és az Egyház javára.
A szentelendők hűségük jeleként főpásztoruk kezébe tették kezüket.
Ezután a jelenlévők elimádkozták a Mindenszentek litániáját, miközben a szentelendők a földre borulva fejezték ki Istennek való önátadásukat.
A szentelés legfontosabb részében, a szentség kiszolgáltatásának lényegi mozzanatában a püspök, mint apostolutód, imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést a jelölteknek.
A püspök fölszentelő kézrátételét követte a jelen lévő papok kézrátétele a jelöltek fejére annak jeleként, hogy az idősebb testvérek befogadták az új papokat az egyházmegye papi közösségébe.
A felszentelés után az új papokra ráadták az immár papi módon viselt stólát és a miseruhát, majd a kezüket krizmával kente meg a püspök.
Azután átadta nekik a kelyhet és a paténát, melyek a papi szolgálat legfontosabb eszközei a szentmise bemutatásában.
Ezután az új papok békecsókkal köszöntötték az őket felszentelő főpásztort, majd valamennyi jelen lévő pap is békecsókkal köszöntötte az új paptársakat.
A szentelés után a szentmise a szokott módon folytatódott. Az újonnan fölszenteltek koncelebráltak a szentelő püspökkel, majd megáldották a felszentelést végző főpásztort, aki a szentmise zárásában arra kérte a felszentelteket, osszák meg gondolataikat, érzéseiket a jelenlevőkkel.
Mihovics Szebasztián úgy fogalmazott, hogy nagy öröm, hála és megrendültség van a szívében. Kifejezte örömét, hogy olyan emberek is eljöttek az ünnep alkalmából, akik a földi élete kezdetétől kísérik őt.
Köszöntötte a szülőfalujából, az egykori általános iskolájából, a gimnáziumából és a szemináriumból érkezetteket, továbbá a paptestvéreket, akik közösségének most már ő is tagja. „Közétek tartozok és hálás vagyok a Jóistennek, hogy meghívott az ő szolgálatára és adott bátorságot, hogy igent merjek mondani”- zárta röviden Mihovics Szebasztián.
Az újonnan szentelt Miklovits Attila is háláját és örömét fejezte ki, elsősorban a Jóisten irányába. Arra figyelmeztetett, milyen jó, hogy az Egyháznak nem csak mi vagyunk a tagjai, akik még élünk, hanem az elhunytak is. Elmondta, hogy a liturgiában nagy szeretettel gondolt azokra a már elhunyt papokra, akik a példaképei voltak, és akik most bizonyára vele együtt ünnepeltek. Végül megköszönte, hogy sokan eljöttek a székesegyházba, hogy közösen ünnepeljék a papszentelés szent liturgiáját.
A Pécsi Egyházmegye két újmisés lelkipásztora Mihovics Szebasztián és Miklovits Attila az első szentmiséjük végén a főpásztorukkal közösen adtak áldást a jelenlevőkre.
A papszentelési szentmise zenei szolgálatában közreműködött a pécsi bazilika Mozart kórusa; a kántori szolgálatot Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész-zeneigazgató látta el, aki az ünnepi alkalomra az immár felszentelt papok szentelési jelmondatából komponálta meg a liturgia bevezető részének, illetve az áldozást kísérő résznek az énekeit.
Mihovics Szebasztián káplánként Mohácson, Miklovits Attila pedig Szekszárdon, szintén káplánként kezdi meg a lelkipásztori szolgálatot. Az újmisék időpontjai ITT találhatók.
A papszentelési liturgia megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
