Uborkaszezon ide, vagy oda, úgy néz ki, hogy Magyar Péterre nyáron is lehet számítani, ha munícióra lenne szüksége a tikkadt melegben kimerült publicistának. Jött is bőven reakció legújabb alakítására, amit én messze nem érzek olyan súlyosnak, mint a nyílt hazugságait és maszatolásait, de erről majd mindjárt.
Kezdjük a legfontosabbal. Magyar Péter renoméját nem az fogja lerombolni, pártját visszaküldeni oda, ahová való, hogy elment egy szórakozóhelyre és ott bizonyos személyekkel szóváltásba keveredett, és őszintén szólva, nem is lenne normális dolog, ha valakinek a politikai pályafutását egy-egy görbe este érdemben befolyásolná. Ami számunka – akik átlátnak Magyarék ciánnal mérgezett Tiszáján – igazán lényeges, az az, hogy a „botrányok” mentén képet kapunk arról, összetartó-e Magyar politikai bázisa, és ha igen, akkor mennyire? Hát, az, és a jelek szerint eléggé.
A konkrét esetet vizsgálva, valóban nem túl elegánsan viselkedett a „képviselő úr”, de nyilván nem is várja az ember, hogy bulizás közben bárki is akadémiai székfoglalót tartson. A gond ott kezdődött, hogy vélhetően erősen nárcisztikus énjét a szórakozás idejére sem tudta félretenni, ebből pedig konfliktusok keverednek, főleg ott, ahol alkohol folyik. Nyilván ebben a helyzetben mindenki „provokátor”, akivel összetűzésbe keveredik, ez már csak ilyen, ha italozó személyek, társaságok összekapnak szórakozóhelyen, kocsmában, ehhez nem kell közszereplőnek lenni, előfordul, kész. Amihez azonban vastag bőrrel ellátott pofa kell, az az, hogy Magyar még ezt is a NER nyakába varrja, saját messianisztikus imidzsét építgetve a balul sikerült éjszakával. Ez a valódi tanulság legújabb „akciójával” kapcsolatban, mert hozzátesz egy puzzle-darabot folyamatosan kibontakozó, meglehetősen negatív töltetű személyiségéhez.
Összességében teljesen érthető és logikus, ha a teljes egészet nézve elítéljük Magyar Péter narcisztikus viselkedését és magát az embert is, aki egy pillanatra nem tud kilépni a wishes messiás szerepből. Messze nem ez volt azonban a „képviselő úr” legsúlyosabb cselekedete, a nyilvánvaló, azóta bebizonyosodott hazugságok („atombomba” Rogánéknak, nem fog politizálni, nem megy ki az EP-be stb.), sokkal, de sokkal súlyosabbak, egyértelmű volt tehát az is, hogy nem egy átbulizott éjszaka fogja elmarni Magyar mellől a szektás stílusra hajazó támogatóit (a legtöbben még azt is megbocsájtanák neki, ha szándékosan felgyújtaná fél Budapestet, de ez most mindegy).
Másik oldalról viszont azokat a jó részt NER-hez tartozó hangokat, esetleg „átlagemberhez” tartozó véleményeket sem értem, amelyek szerint már önmagában azzal is probléma van, ha egy magasabb szinten álló közszereplő (pártelnök, alelnök, parlamenti képviselő stb.) elmegy szórakozni az éjszakába. Egyrészt ők is emberek, nem gépek, másrészt pedig nem vagyok benne biztos, hogy ezt pont a NER hangadóinak kellene feszegetni, száz százalék, hogy az ő pártelitjük, csatolt részeik sem minden estét otthon töltenek egy forró fürdő és egy könyv társaságában, ráadásul az ő kiruccanásaik „eltűnt” milliókból, közpénzekből (is) származhatnak. Persze, azért is kaptak rá ennyire a témára, mert ha csak minimálisan is, de erodálhatja a Tiszát, amelynek – megjegyzem – felfoghatatlan népszerűsége részben pont a NER-nek „köszönhető”.
Ha valami megtöri Magyarék lendületét, akkor az nem pár alkoholos ital, némi nárcisztikus, bicskanyitogató viselkedés meg egy kis összetűzés lesz. A felgyülemlett hazugságok is leperegtek róla (eddig), így a legvalószínűbb, hogy az erodálódás akkor kezdődik meg, amikor végre mond is valamit, állást foglal. Mert eddig csak a nagy büdös semmit láttuk, a méregdrága autóját, a nagyzolást, a pökhendi viselkedést és „mindenki képviseletét”, ami azért hazugság, mert aki mindenkit képviselni akar, az valójában senkit sem képvisel.
S, hogy mindezek ellenére miért ért el a Tisza kétségkívül impozáns eredményt a választásokon? Ez a magyar társadalom szégyene, nem a selyemmajomé.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
