Komlós Vilmos, Süllye Sajója

Komlós Vilmos, Süllye Sajója

Klein Vilmos – Klein József kocsmáros és Meiszner Regina fiaként – 1893. január 29-én a ma már a Nagykürtösi járáshoz tartozó Süllyén született.

A pályáját táncos-komikusként kezdő Klein színészként, Komlós Vilmos néven a Vadnay László által írt Sajó figurájaként aratta legnagyobb sikereit, Herczeg Jenő (Hacsek) partnereként.

Hacsek és Sajó legendás jelenetei a Vica, a vadevezős és a Mindent a nőért! című nagyjátékfilmekben, valamint a Megölöm ezt a Hacsekot!, a Hacsek a korzón, A börtöntöltelék, Az égő nadrág és A két ültetvényes című rövidfilmekben tűnnek fel.

Salamon Béla neves színházigazgatóval egy műkedvelő társaság előadásán találkozott; az ő biztatására csatlakozott a csoportjához, majd Rákosi Szidi színiiskolájának növendéke lett.

Hírdetés

„Pályáját 1912–1918 között Szabadkán kezdte. 1919–1922 között Pécsett, 1922 decemberétől 1923-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1924-ben Pécsett bankigazgatóként működött. 1924–1926 között a békéscsabai társulat, 1926-tól 1934-ig a Terézkörúti Színpad, 1934–35-ben a Király Színház, 1935–36-ban ismét a Terézkörúti Színpad, 1936–1939 között a Pódium Kabaré tagja volt. 1940-ben a Kamara Varietében szerepelt. 1940–41-ben a Komédiában hasbeszélőként lépett fel, 1945-től 1949-ig a Pódium Kabaréban, 1945-ben a Vidám Varietében, 1948–49-ben a Művész Színházban, 1950-ben a Népvarietében, 1950–1952 között az Úttörő, 1951-ben az Ifjúsági Színházban játszott. 1951-ben a Vidám Színpad szerződtette; utolsó bemutatója is ott volt 1959. január 19-én” – foglalta össze Komlós gazdag életpályáját a Magyar Színházművészeti Lexikon.

Vidám emlékezése 1940-ben, a Kalász Könyvkiadónál jelent meg, Hol volt, hol nem volt… címmel. Komlós Vilmos időtálló népszerűsége a dühöngő, kávéházi márványasztalt verő Sajó figurájától eredeztethető. A kiváló jellem- és epizódszínész alakja – relikviák híján – egyre inkább eltűnőnek látszik.

Pintér Irma színésznővel 1916-ban Szabadkán házasodott össze. Gyermekeik, Komlós Juci és Komlós András hivatásának folytatói voltak. 1959. február 27-én halt meg Budapesten.

Megjelent a Magyar7 2024/24. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »