Ugyan az olajipar jelenleg még képes gazdaságosan ellátni a világgazdaságot üzemanyagokkal és egyéb termékekkel, például vegyipari alapanyagokkal, de van több jelentős problémakör, amivel egyre inkább kénytelen szembesülni az iparág: az egyik az, hogy a megmaradt olajtartalékok többsége gyenge minőségű nehézolaj és bitumen. Emellett egy másik problémakör abból áll, hogy a 2014-es olajár-esés után az olajvállalatok igen nagy mértékben megvágták az új mezők kutatási költségvetését.
Az egyik fő probléma: a kitermelhető olaj mennyiségének a többsége már a gyengébb minőségű kategóriákba tartozik
A világ kitermelhető kőolaj tartalékát a minőség szempontjából több kategóriára lehet osztani. Ez felosztás általában a könnyűolaj, a nehézolaj és a bitumen (a bitument extra-nehéz olajnak is nevezik, emellett lehet középnehéz-olajról is beszélni). Jelenleg a kitermelt kőolaj túlnyomó többsége a könnyűolaj kategóriába tartozik, ami leginkább a Közel-Keleten található és a finomítók ezt tudják a legkönnyebben feldolgozni, mivel ennek a feldolgozása a legolcsóbb és ennek van a legnagyobb fehéráru kihozatala.
Viszont a könnyűolaj fogy, ami miatt a jövőben a világ kénytelen lesz egyre inkább a nehézolajhoz és a bitumenhez hozzányúlni. Ez viszont több szempontból is problémás. Az egyik az, hogy a nehézolaj és a bitumen értéke a piacon jelentősen kisebb, mint a könnyűolajé. Ezért ezeket úgy adják el, hogy összekeverik könnyűolajjal, aminek a részeként közepes minőségű kőolajat kapnak. Ezt az olajvállalatok azért művelik, mert a keverék piaci értéke nagyobb, mint a két kiinduló termék piaci értéke önmagában, vagyis ezen a folyamaton nyereség van.
A keverést amúgy nem csak ebből az okból végzik: a bitument például nem lehet csővezetékben szállítani anélkül, hogy hígítanák könnyűolajjal.
Viszont ezt addig lehet csinálni, amíg van mit keverni. Vagyis ha elfogy a könnyűolaj, akkor nem lesz mivel keverni a nehézolajat.
Viszont, ha nem lesz mivel keverni a nehézolajat és a bitument, akkor a finomítók majd kénytelenek lesznek nagyon költséges beruházásokat végrehajtani, mivel a könnyűolajat nem lehet egy az egyben helyettesíteni velük.
Emellett a nehézolajnak és a bitumennek kisebb a fehéráru kihozatala. Ez azt jelenti, hogy finomítás során kevesebb benzin, autógáz és kerozin lesz az eredmény, viszont a nehezebben eladható és rosszabb minőségű fűtőolajból, pakurából és aszfaltból több marad hátra.
Egy további probléma, hogy a világ kitermelhető nehézolaj-tartalékainak a túlnyomó többsége Venezuelában van, ami egy politikailag és gazdaságilag instabil ország és ami nem engedi, hogy a jobb technológiával rendelkező nyugati olajvállalatok hozzáférjenek a kőolajához. Vagyis amennyiben nem történik rendszerváltás Venezuelában, úgy az ottani nehézolaj szinte örökre a földben marad.
A venezuelai nehézolaj mennyisége amúgy hatalmas: amennyiben teljes mértékben kitermelnék, akkor önmagában közel 10 évig fedezhetné a világ kőolaj-igényét.
A bitumen többsége szerencsére a politikailag stabilabb és a nyugati olajvállalatok számára sokkal hozzáférhetőbb Kanadában található. Kanadában az elmúlt években nagyon felfutott az olajtermelés és világszinten jelentős olajtermelővé vált. Viszont Kanada önmagában nem képes előállítani a keveréshez szükséges könnyűolajat, ami miatt ezen a téren importra szorul.
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a kanadaiak (illetve a náluk működő olajvállalatok) a keveréshez egy másik alacsony értékű terméket, LPG-t használnak. Így két alacsonyabb értékű termékből lesz egy magasabb értékű keverék.
A végére annyit még hozzátennék, hogy a könnyűolaj azért még nem néhány éven belül fog elfogyni: egyrészt a tartalékok még évtizedekre elegendőek, másrészt rendszeresen fedeznek fel újabb mezőket is. Emellett ahogyan telik az idő, úgy fokozatosan egyre jobban bevonják a nehézolajat és bitument is termelésbe, akár keveréssel, akár nélküle, ami kitolja a könnyűolaj kifogyásának a dátumát is.
Továbbá a világ olajfinomítóinak a jelentős része már átállt a középnehéz- és a nehézolajok feldogozására, mivel sokkal olcsóbb beszerezni. Például a százhalombattai finomító is középnehéz kőolajat dolgoz fel.
A kutatási-költségvetés megvágása 2014 után
Ugye az előbb azt írtam, hogy a könnyűolaj még nem fogy el egy ideig, mivel fedeznek fel újabb mezőket. Ennek viszont az, amit alább írok, egy kicsit ellent mond.
2014 előtt, amikor igen magas volt az olajár, a nagy olajvállalatok a bevételeik jelentős hányadát új mezők felkutatására fordították. Ekkoriban a nagy nemzetközi olajvállalatok több pénzt költöttek éves szinten olajkutatásokra, mint az féléves magyar GDP!
2014-ben viszont nagyon leesett az olajár, ami ezt finanszírozhatatlanná tette. Ezért a világ olajvállalatai a kutatási költségvetést visszavágták nagyjából a negyedére-harmadára.
Ez amúgy nem azt jelenti, hogy most harmadannyi ember kutat olaj után. Ennek az az oka, hogy az olajkutatás mint iparág nagyon ciklikus, vagyis amikor nagy az igény rá, akkor nagyon felmegy a szakembereknek és a felszerelésnek a költsége. Mondhatni most kénytelenek olcsóbban dogozni.
Viszont ettől még felmerül az a probléma, hogyha ennyire alacsony szinten maradnak a kutatások, akkor hosszú távon hogyan fognak felfedezni újabb mezőket?
Az egyik megoldás a problémára az lehet, hogy a hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló nehézolaj és bitumen kitermelésre fognak fókuszálni az új mezők felkutatása helyett, mivel azok óriási mennyiségben állnak rendelkezésre és ismert a helyük.
Emellett az USA-ban az elmúlt években felfutott a palaolaj kitermelése, aminek megfelelő a minősége és szintén hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre.
Egy lehetséges megoldás: a harmadlagos olajkitermelés
Mint ahogyan fentebb írtuk, a könnyűolaj leginkább a Közel-Keleten található és fogy, ami mellett megvágták a kutatási költségvetéseket. Ezért kézzelfekvőnek tűnhet, hogy más olajforrásokhoz, mint a nehézolajhoz vagy a bitumenhez, illetve az amerikai olajpalából kinyert kerogénhez fog fordulni az olajipar.
Viszont nem ez az egyetlen lehetőség, mivel a könnyűolaj kitermelést is lehet tovább fokozni feltéve, hogy elég magas az olajár. Ennek az az oka, hogy napjainkban már rendelkezésre állnak harmadlagos olajkitermelő eljárások is.
Ehhez azt kell tudni, hogy régebben csak elsődleges olajkitermelő eljárások léteztek, ami azt jelentette, hogy lefúrtak az olajmezőbe és annyi olaj jött, amit a rétegnyomás felszínre hozott. Így az olajmezőkben található kőolajnak maximum a 25 százalékát lehetett kitermelni. Később már elterjedtek a másodlagos kitermelési eljárások, amik a mezőkből kitermelhető olaj mennyiségét akár a kétszeresére növelhették.
Napjainkban már léteznek harmadlagos kitermelési eljárások is, amit itt most nem sorolunk fel és mutatunk be, mert sokféle van. A lényeges az, hogy ezekkel az eljárásokkal igen nagy mértékben meg lehet növelni a könnyűolaj kihozatalt a korábban már kimerült mezőkből.
Az idézett becslés alapján a harmadlagos kitermelési eljárásokkal akár több mint 1000 milliárd hordóval is meg lehet növelni a kitermelhető kőolaj mennyiségét, ami egyértékű a világ 28 évi kőolajfogyasztásával.
Viszont ez csak akkor gazdaságos, hogyha elég magas az olajár
Hol lehet még olajat találni, illetve hol érdemes még kutatni?
A fentiekben ugyan leírtuk, hogy a kutatások költségvetését az olajcégek 2014 után nagyon megvágták, de közel sem álltak le. Viszont attól meg felmerül a kérdés, hogy vannak-e még olyan régiók, ahol érdemes lehet kőolaj után kutatni?
A válaszhoz a British Petrol-nak egy viszonylag régebbi, 2013-as geológiai jelentését vesszük alapul, amiben azt próbálták megbecsülni, hogy az olajvállalatok a következő évtizedekben hol találhatnak még kőolajat.
A BP jelentés alapján leginkább két régió jön számításba, a mélytengeri és az arktikus. A BP szerint a világon az eddig fel nem fedezett kőolaj mennyisége nagyjából 1000 milliárd hordó, ami egyenértékű a világ 28 évi kőolaj-fogyasztásával.
A BP szerint emellett a szárazföldön is lehetséges még jelentősebb mennyiségű kőolajat találni.
(Olvasónktól)
Korábban írtuk:
Az olajipar jövője a csúcs után
Érdemes-e olajipari részvényekbe fektetni az elektromos autó korában?
Források:
pubs.usgs.gov/fs/fs070-03/fs070-03.pdf
www.cer-rec.gc.ca/en/data-analysis/canada-energy-future/archive/2018-oilsands/
studentenergy.org/source/enhanced-oil-recovery/
www.iea.org/commentaries/whatever-happened-to-enhanced-oil-recovery
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
