Ukrajnában néhány hete lépett életbe az új sorozási törvény, amely nem csak az érintettek körét bővítette, de az állam megnövelte a nyomást a lakosságon is, és egyre többeket kényszerít uniformisba. Ezzel kapcsolatban jelent meg egy rendkívül érdekes cikk a bne Intellinews hasábjain, ami a mainstream sajtóhoz képest meglepően nyílt ábrázolással írja le az ukrán sorozás körülményeit és azt, hogy nagyon sokan úgy vélik, hogy átszökni a határon, bár életveszélyes, még mindig több túlélési eséllyel kecsegtet, mint ha elviszik őket a frontra.
Az ukrán hátországban élők akarata minden jel szerint megroppant. A példák sora hosszú, íme néhány a fent említett cikkből:
Odesszában egy fiatal nő súlyosan megsérült, miután a sorozótisztek fémcsövekkel verték félholtra, amiért megpróbálta megvédeni barátját, akit épp erőszakkal tuszkoltak a kocsiba.
Dnyipro közelében egy férfi megkéselt egy sorozótisztet, hogy ki tudjon szabadulni a furgonból, ahova erőszakkal tuszkolták be.
Harkivban a sorozótisztek durván megvertek egy férfit a buszmegállóban, mert ellenállt. Az esetről felvétel is készült, amelyen az látszik, ahogy a buszmegállóban várakozó nők élőláncot alkotva próbálják védeni a sérült férfit, és közben kiabálnak a sorozókkal.
Többen életüket vesztették a kiképzőközpontokban, mert a hadsereg nem vett tudomást betegségükről, és ennek ellenére besorozta őket.
Kárpátalján egy határőr agyonlőtt egy férfit, mert az át akart szökni a határon. A határőr ellen állítólag fegyverrel való visszaélés miatt indult eljárás – kérdés indult volna-e eljárás, ha nem kerül nyilvánosságra az eset…
Szintén határon való átlépés miatt tartóztatták le Ukrajna egyik legismertebb kosárlabdázóját, Vadim Zaplotnyickijt, aki Romániába akart eljutni, hogy elkerülje a biztos halált jelentő frontot.
Az év eleje óta legalább 30-an vesztek a Tiszába aközben, hogy a folyót átúszva próbáltak meg Magyarországra és Romániába jutni. A tragédiák ellenére még mindig rengetegen próbálkoznak az átúszással, mert úgy vélik, esélyeik még így is nagyobbak, mintha besoroznák őket.
Az ukrán-moldovai határhoz közel van egy autópályaszakasz, ahol az emberek megállnak, ott hagyják autóikat, és kihasználva Moldova közelségét átszöknek a határon.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek mindennapossá váltak Ukrajnában, és az esetek zömében bizony a sorozótisztek erőszakosan lépnek fel. A fenti esetek pedig gyakoriak voltak már az új ukrán sorozási törvény elfogadása (május 18.) előtt is.
Miért is kellene harcolni és meghalni?
A sorozótisztek fellépése, a karhatalom elhiteltenedése és a győzelmi esélyek egyre világosabb felismerése miatt az „ukhiliant”-okat, vagyis a „menekülőket” az ukrán közösségi oldalakon nem megvetendő példaként ábrázolják, hanem mémekben, amatőr klipekben, TikTok-videókban szinte szurkolnak nekik.
Érdemes kiemelni, hogy a sorozási törvényt az ukránok a nyugatiak nyomására jó ideje halogatta, végül azonban az amerikai 61 milliárdos támogatási csomag washingtoni megszavazását követően nem volt mese, be kellett vezetni.
Az Intellinews cikke szerint azonban az ukrán társadalmat szétfeszíti az a dilemma, hogy valójában miért is harcolnak.
A szerző nyíltan leírja, hogy az információs háború megmondóemberei magabiztosan állítják, hogy az ukrán társadalom egységesen úgy vélik, az utolsó csepp vérükig harcolni kell az oroszok ellen. Annak ellenére, hogy a győzelmi kilátások még optimistán nézve is „homályosak”.
„Ha jobban megnézzük, mi támasztja alá ezt a PR-buborékot, akkor agyaglábakon álló kolosszust látunk. Még rosszabb, hogy csak egy olyan körben tud fennmaradni [ez a narratíva], amely kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit a brutális és diktatórikus Oroszországban figyelhetünk meg”
írja a cikk szerzője, majd kifejti, hogy azok a közvéleménykutatások, amelyek a háború folytatásának narratívájának győzelmét hirdetik, ugyanolyanok, mint amilyeneket Vlagyimir Putyin orosz elnök is előszeretettel használ. Azt írja, hogy háború idején nem lehet komolyan venni a közvéleménykutatásokat.
Kőkemény diktatúra
De még ennél is keményebb az a körülmény, hogy Ukrajnában az emberek komoly kockázattal szembesülnek, mikor magánvéleményüknek adnak hangot.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat, rendszeresen számol be olyan vádlottakról, akik ellen „privát telefonbeszélgetéseik és közösségi médiában írt posztjaik” miatt indult eljárás az „orosz agresszió éltetése vagy igazolása” miatt. Márpedig a közvéleménykutatások nagy többsége is telefonon keresztül történik.
Érdekes összehasonlítás, hogy a háború kitörése óta Ukrajnában 8000 büntetőeljárás indult az ellenséggel való együttműködés vádjával. Nyolcezer. Még a súlyos diktatúrának nevezett Oroszországban is csak félezerre tehető a háborúval kapcsolatos politikai indíttatású büntetőeljárás (ebből 317 volt vonatkozott háborúellenes véleményekre).
Miközben a világ Oroszország propagandájára mutogat, az ukránok központosították a hírközlést, a kormány által irányított hírfolyam, az úgynevezett „TV-maraton” híján van a kritikai tudósítáknak, és többnyire a kormány háborús erőfeszítéseit méltatja, ami természetesen addig tart, amíg Ukrajna teljes területi integritása vissza nem áll. A titkosszolgálati csoportok vagy a szélsőjobboldali csoportok bírálata a sajtóban ki van zárva.
Az eredmény az, hogy ukránok millió a Telegram csatornán keresztül kezdtek el tájékozódni, mert a kormánypropaganda által közölt információnak nem volt hitele. Ott van például Anatolij Sari volt újságíró és politikus Telegram-csatornája, amit 1,2 milliónyian követnek. Összehasonlításképp: Zelenszkij Telegram-csatornájának 760 ezer követője van.
Sari pedig nem kíméli az ukrán vezetést, akiket azzal vádol, hogy öngyilkos háborút erőltetnek Oroszországgal szemben.
Sarinál jóval mértékletesebb, de egyúttal jóval megbízhatóbban tudósító Igor Guzsva médiaguru kilométereket ver rá az ukrán hírügynökségekre azzal, hogy a nyugati, ukrán és orosz forrásokból származó harctéri információkat szenvtelenül és semleges hangnemmel írja meg.
Körkép-vélemény:
Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy az ukrán politikusok a Telegram betiltását szorgalmazzák – ami valljuk be, épp arra utal, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, rohamosan gyengül a pozíciójuk, amit ösztönösen még nagyobb autoriter erővel akarnak ellensúlyozni.
Az ukrán vezetés a háborús erőfeszítések fenntartása érdekében azt próbálja elhitetni, hogy nincs átmenet Ukrajna leigázása és az területi integritás hiánytalan helyreállítása között. És minden ezt vitató véleményt kőkemény fellépéssel próbálnak megfojtani. És mindehhez a Nyugati sajtó asszisztál.
Megtört társadalom
Ahogy a győzelmi elképzelések illúziójáról lehullt a lepel, a háborút éltető tévéadások hitele is megkopott. Egyúttal egyre többen gondolják úgy, hogy a Oroszország által minden korábban, 2014-2022 között felajánlott „kompromisszum” jobb lett volna az egész ország számára, mint a jelenlegi helyzet. És ezt páran az ukrán politikusok közül is elismerik.
A mozgósítás előtt álló férfiak most azt a kérdést kénytelenek feltenni, hogy van-e értelme az áldozatnak, amit elvárnak tőle, vagy őt is csak feláldoznák azért, hogy más emberek és országok érdekei érvényesüljenek.
Az Intellinews cikke pedig egyértelműen megfogalmazza, hogy a mozgósítás elleni lakossági ellenállás túlságosan kiterjedt és erős ahhoz, hogy kizárólag az orosz befolyásra és információs hadviselésre lehessen ráfogni.
„Egyre nő a szakadék az ukrán társadalomban a háború folytatását szorgalmazó szurkolók és az ukrán polgárok valódi véleménye között, és ez a határokon való átszökésekben és a sorozóbiztosok iránti széleskörű gyűlöletben nyilvánul meg. Ennek a szakadásnak politikailag többféle kimenetele lehet, és Putyin minden bizonnyal megpróbálja majd a saját hasznára fordítani”
zárja a gondolatmenetet a szerző.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
