Megyek a Deákon, s látom, valami tünti van.
Áll négy-öt lányka, s fog egy molinót, rajta szöveg. Röszke, meg refudzsisz, meg free meg ilyesmi. Odamegyek beszélgetni az egyikhez, mire kiderül, magyarul egy kukkot se tud. Másik se. Harmadik se.
Áll mögöttük egy fickó, mózesi szakállal. Mondom, ez a sok idegen itt mit intézkedik? Hogy mer beleszólni a magyar sorsába?
A szakállas erre humánus pózt vett fel: „A menekültet, idegent segíteni kell, és be kell fogadni!!!”
– Maga ezt fizetné? – kérdem.
– Természetesen!
– No, tisztelt uram, mi idegenek vagyunk. Adjon tízezret, mert cipőt akarok venni.
Hát nem elutasított? Hogy ő nem fog pénzt adni akárkinek.
Vajon miért van az, hogy az idegennek segítés szép eszméjét mindig másokon akarják gyakorolni, sose saját zsebükre?
(Illusztráció: Hornyik Zoltán /1960 – / festménye)
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
