A magyar költészet napján a bősi Amade László Alapiskola diákjai is nyilvános közös szavalással ünnepeltek a költészet napján.
Mai, ingerszegánynek nem nevezhető világunkban, amikor mind a gyermekekre, mind a felnőttekre a különböző médiákon keresztül ömlik a rengeteg információ, (mondhatnánk azt is József Attila kifejezésével élve, hogy ezzel együtt a világ minden szennyese is), jó megmártózni a költészet tiszta vizében, jó felhívni a figyelmet arra, hogy a lélek dolgaival nemcsak a szappanoperák révén lehet foglalkozni, hogy a vers, mint műfaj is mennyi szépséget tartogat, s nem utolsósorban nagy költőink verseiben tisztán, sértetlenül és sérthetetlenül él a magyar nyelv, amelyet a közösségi hálók világa (sokszor az adott helyzet és technikai lehetőségek miatt, s nem mindig a használó, résztvevő akaratából) naponta csúfít meg, állít pellengérre mindenféle vonatkozásban. Jó, hogy vannak közösségek, iskolák, amelyek ezen a napon kiemelt figyelmet szentelnek a költészetnek, és nem utolsósorban a magyar líra legnagyobb alakjának, József Attilának.
József Attila születésnapján közismert versekből álló csokorral álltak ki három helyszínen is a bősi Amade László Alapiskola felső tagozatos diákjai, hogy a költészet, a magyarságtudat és az összetartás erejére hívják fel a város lakosainak figyelmét. Abban mindenképpen rendhagyó volt az idei közös versmondás, hogy ezúttal a diákok kijöttek az iskolából, és több helyen is előadták verses összeállításukat.
Az esemény mottójául Kosztolányi Dezső egyik idézete szolgált:
A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre.”
A költészet napját minden évben megünnepeljük, csak mindig más formában. Idén irodalmi vetélkedő és előadások tarkították rendezvénysorozatunkat, továbbá még februárban járt nálunk Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanárember, »versvándor« és Radnóti- díjas versmondó, aki megfogalmazta, hogy állandóan szavalni kell, mert az irodalom és a költészet ereje nagyon fontos és hasznos, mivel értéket és emberi érzéseket közvetít. Fiatal kolléganőnk, Hurtony Veronika jött az ötlettel, hogy mi lenne, ha mi is kivinnénk az utcára a költészetet”,
mesélte Sebők Renáta, az intézmény igazgatónője.
Így is lett, és a verseket rögvest a város három helyszínére „szállították”, hogy minél több járókelő lássa, minél több városlakót érintsen meg. A tanulók először a helyi Csemadok-ház udvarán, majd a városi hivatal parkjában, végezetül pedig a művelődési ház lépcsőjén adták elő a közel negyedórás versfolyamot, rámutatva arra, hogy a vers és a költészet számukra nagyon fontos. A szavalásba bekapcsolódtak a tanárok és az igazgatónő is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »