Három április

Három április

Ahogy arról már korábban hírt adtunk, húsvéti ajándék gyanánt „ellenőrzött módon, legális keretek között” mérgezhetik magukat a németek. A kannabisz által okozott bódító, szedáló hatás végtére is kiváló látlelete annak a kábulatnak, amelyben a német társadalmat tartják, így ördögi szimbolikából csillagos ötös jár a Németországot fogva tartó sötét erőknek. De az az érdekesség, hogy egyéb, német történelemmel kapcsolatos és fontos események is zajlottak áprilisban, sőt, sajnálatos módon még egy áprilisi dátum köthető a fű használatához is.

1924. április 1-jén, tehát száz éve ítélték ötéves börtönbüntetésre Adolf Hitlert, Németország későbbi vezetőjét, miután bajtársaival előző év novemberében sikertelen hatalomátvételi kísérletet tett Bajországban (a népnyelv ezt sörpuccsként ismeri). A börtönbüntetésre általában nem pozitívumként szoktak tekinteni, de a landsbergi fegyházban eltöltött idő (decemberben kiengedték, így nem kellett az egész büntetését leülnie) kiemelt jelentőségű volt egyéni karrierjében, nézeteinek alakulásában (ez idő alatt született meg a német nemzetiszocializmus alapvető műve, a Mein Kampf), de rendkívül hasznos volt a párt számára is. A nagypéntek nélkül nincs feltámadás gondolatot Hitler börtönben töltött hónapjai gyakorlatba ültették át, híveinek száma a rá mért büntetéstől nem csökkent, hanem emelkedett, így a német nemzeti és szociális gondolat számára – utólagosan szemlélve – április elseje végtére is egy pozitív dátum. Ez utóbbit az élesebb szemek már a jelenkorban – mármint az akkori jelenben – is átlátták, köztük Adolf Hitler és Rudolf Hess is.

Hogy mennyire volt szándékos napra pontosan száz évvel későbbre időzíteni (ráadásul pont húsvétkor, amely kiemelt ünnepe volt a Harmadik Birodalomnak is!) egy olyan törvényt, amely alapjaiban fogja még inkább megrengetni a lejtmenetben lévő német társadalmat, természetesen nem tudhatom biztosan, de gyanúsan sok a „véletlen”, főleg, hogyha számításba vesszük, hogy a szimbolikát bizony az ördögi, sötét erők is kedvelik és használják.

Szándéktól függetlenül viszont enyhén szólva riasztó belegondolni, hogy kereken száz év alatt hová süllyedt Európa egyik vezető társadalma, ráadásul úgy, hogy a konkrét visszafejlődés 1945-től datálható, ami nem egészen nyolcvan év! Aki foglalkozik történelemmel, az bizonyára tudja, hogy sem nyolcvan, sem pedig száz év nem különösebben nagy idő, ha a kerek egészet nézzük, sőt, aki visszaemlékszik a középiskolás éveire, az ókorban – vagy akár a középkor elején – úgy dobálóztunk a 100-200 évekkel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna, és ha egy diák „csak” 50-100 évet tévedett egy közepesen jeles dátum meghatározásakor, az még „simán elment” a tanár szerint is.

Hírdetés

Persze ezekről a korokról az ismereteink is felületesebbek, a 20-21. század mozgalmassága pedig semmilyen módon nem hasonlítható össze velük, de ha már itt tartunk, a 21. és a 20. század között is ordító különbségek vannak ezen a téren. Ilyen módon tehát sokkal több változás történt az általunk taglalt időszakban, de minden mozgalmasság ellenére is a negatív tendenciák kivétel nélkül felülről irányítottak, szervezettek voltak, és ha a felsoroltakat számításba vesszük, jobban érthetővé válik az is, miként jutottunk ide pusztán száz esztendő alatt.

A társadalom teljes átformálása tehát nem a fű legalizálásával kezdődött, és nem is azzal fejeződik be, de negatív oldalról pontosan olyan mérföldkőnek számít a sötétség erői számára, mint amilyen fontos volt a nemzeti Európának Adolf Hitler börtönbüntetése. Csak közben tettünk egy 180 fokos fordulatot.

A címben azonban három április szerepel, nem kettő. Érdekes módon Hitler életének jeles napjai és a marihuána nem kizárólag április 1-jével fonódik össze, de még egy áprilisi nappal, 20-szal is. A Führer 1889. április 20-án látta meg a napvilágot Braunau am Innben, a kannabisz világnapja pedig a hippi „örökség” nyomán lett április 20-ra datálva, mely a mostani német törvénynek is „köszönhetően” egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A kettő között itt jóval valószínűtlenebb a szándékos, destruktív kapcsolat, mint április 1-je esetében, mindenesetre akik számára fontos a nemzeti és szociális gondolatkör, azoknak április 20. nyilván nem a „marihuána világnapját” fogja jelenteni.

A vesztes második világháborút követően egész Európában soha nem látott agymosás vette kezdetét, hogy az európai embert végleg elszakítsák gyökereitől és örökségétől. Mivel a bolsevizmus és a kizsákmányoló vadkapitalizmus elleni szabadságharcot hajdan Németország vezetésével vívták Európa népei, így értelemszerű volt, hogy a démoni kalapács a német népre fog legkegyetlenebbül lesújtani. A centenárium ilyen módon történt elferdítése, elcsúfítása, ha szándékos volt, ha nem, tananyagnak mégis kiváló. Panorámás látképpel tárja elénk ugyanis, mivé süllyesztették Németországot pusztán száz esztendő alatt.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »