Az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvéti szent három napja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás. Március 28-án este – ahogyan világszerte – a hazai püspöki székhelyeken az utolsó vacsora emlékére mutattak be szentmisét a főpásztorok. A püspöki szertartásokról az egyházmegyék tudósításai alapján adunk körképet.
Egri Főegyházmegye
A nagycsütörtök esti liturgiájában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Ternyák Csaba egri érsek az egri bazilikában mutatott be szentmisét Nagycsütörtökön este.
Az egri érsek elmélkedésében az Eucharisztia alapításának mozzanatairól szólt. Elmondta: a liturgia kiemeli a nap különleges jelentőségét, hogy ezen a napon ajándékozta magát nekünk örökre Jézus testének és vérének szentségében, az Eucharisztiában.
A Szentlélek elvezet bennünket az örök „ma” idejébe. Az Úr kezeire és szemeire irányítják figyelmünket a liturgia elemei: „tiszteletreméltó szent kezébe vette…” – ezek a kezek, amelyek gyógyítottak, áldást adtak és melyeket a keresztre szegeztek. A papszentelésben a püspök felkeni a szentelendőket, s kezeik átváltoztató és áldó kezekké válnak. Jézus tekintete – „szemét az égre emelte” – arra tanít, hogy szakadjunk el a világ dolgaitól, Istenre figyelve.
Az Eucharisztikus imádság folytatása a hálaadást, a kenyértörést hozza elénk, ahogy az idegent vagy a vendéget kínálják, a kenyér szétosztása közösséget teremt, Jézus saját magát osztja szét, irgalmasságának különleges jeleként. A kenyér átváltoztatása azonban csak a kezdet, a világ átváltoztatásának kezdete. A vacsora utáni lábmosás a tevékeny szeretet mintáját adja nekünk, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására irányítva figyelmünket.
A szentbeszédet követően, a tanítás szavait megerősítve Jézus szolgáló szeretetét felidézve 12 ember lábát mosta meg Ternyák Csaba egri érsek a nagycsütörtök esti szertartásban.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Szöveg: Bérczessy András
Fotó:Federics Róbert/Szent István Televízió
Forrás: Egri Főegyházmegye
*
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét március 28-án, nagycsütörtökön este az esztergomi bazilikában, és tizenkét hívő, köztük az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet három papnövendékének mosta meg a lábát.
A főpásztor a szentmise elején emlékeztetett: a nagycsütörtök esti szertartás elvezet az utolsó vacsora termébe, ahol megemlékezünk az Oltáriszentség alapításáról és valóban jelenvalóvá lesz közöttünk Krisztus teste és vére.
Homíliájában kiemelte: Jézus tudta, hogy Istentől jött és Istenhez megy. Ez azonban nem jelenti azt, hogy földi életében távol lett volna az Atyától, mint ahogy minket sem hagyott el, amikor visszatért hozzá. Jézus magával akar vinni minket a boldogság, a világosság és a béke országába – fogalmazott a bíboros.
Erdő Péter kitért arra:
A főpásztor az Oltáriszentség alapításáról szólva kiemelte: Jézus titokzatos szavai, amelyekkel a kenyeret és a bort mint feláldozott testét és vérét adja tanítványainak, már jelzik, hogy az isteni megváltás nagy terve beteljesedéséhez közeledik.
A kereszten pedig, mielőtt kilehelte lelkét, utolsó szava ez volt: „Beteljesedett!” Így vált teljessé a kereszten a húsvéti vacsora, amelyre nagycsütörtökön emlékezünk – mondta a bíboros.
*
Győri Egyházmegye
A utolsó vacsora emlékezetén nagycsütörtök este Veres András megyéspüspök mutatott be szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A liturgia keretében sor került a lábmosás szertartására is, az Úr Jézus Utolsó Vacsorakor tett gesztusát felidézve. A szentmisén koncelebrált Reisner Ferenc általános püspöki helynök, Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa és Hencz Márton püspöki szertartó.
Isten önmagát adja a kenyér és a bor színe alatt az embernek, Isten megajándékoz bennünket önmagával. Jézus, az Isten Fia egész önmagát akarta adni minden kor embere számára, mindennapi kenyerünkké akart lenni. Az ő jelenléte az idők végéig, ebben a világban az Eucharisztia által valósul meg. Jézus jelenlétében élhet az Egyház az idők végéig. (…) Isten, amikor megtestesült Jézus Krisztusban, magára öltötte a mi emberi természetünket, hiszen valóságosan emberré lett. (…) Krisztus jelenléte átformálja a világot, átformálhat bennünket is, ha készek vagyunk erre.
Minél inkább megújulunk emberségünkben, minél inkább megszabadulunk a bűn terhétől, rossz szokásainktól, annál közelebb kerülünk Krisztushoz, aki mindennap hozzánk akar jönni az Eucharisztiában.
– hangsúlyozta szentbeszédében Veres András győri főpásztor.
A szentmise végén az asszisztencia a szenvedő Jézussal való egységet kifejezve a főoltár minden díszét eltávolította. A kiüresített oltár Húsvét vigíliájáig emlékeztet bennünket Jézus passiójára.
A szentmise teljes egészében megtekinthető ITT.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
*
Hajdúdorogi Főegyházmegye
A szokásokhoz híven a debreceni görögkatolikus székesegyházban nagycsütrtök este vecsernyét tartottak Nagy Szent Bazil Liturgiájával. A Hajdúdorogi Főegyházmegye papsága is hivatalos volt erre a közös emlékezetre. Kocsis Fülöp érsek-metropolita az Eucharisztia alapításának és a lábmosásnak szoros kapcsolatáról adott tanítást.
„Itt van közöttünk. Nekünk adja magát.
De Jézus nem csak a testét és vérét adta ezen az estén, hanem a szolgálatát is. A vacsora előtt levetette felső ruháját, kötényt kötött, kezébe kancsót tett, meg egy tálat és sorban elkezdte megmosni az apostolok lábát. Ez a szolgálat ugyanaz, mint saját testének és vérének odaadása. Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. A szeretet erre a szolgálatra késztet” – mutatott rá a metropolita.
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – ez a megemlékezésre és megismétlésre vonatkozó parancs az Eucharisztia és a lábmosás kapcsán is elhangzott. Ugyanaz a szeretet készteti az Emberfiát, hogy testét és vérét adja, amely erre a megalázó szolgálatra is készteti. A szeretet kész arra, hogy szolgáljon a másiknak. És amikor nehéz a szolgálat, annak oka a szeretet hiánya. Jézus ezért jött, hogy ezt a titkot feltárja előttünk. Szeretni és szolgálni: az a keresztényi életünk” – hangzott a kulcsmondat a prédikációban.
A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. A szertartás végére a szentély előtti térben a paptestvérek és szolgálattevők helyét civil emberek vették át.
Ekkor kezdődött el a lábmosás szertartása, ami közben Nyirán János fődiakónus olvasta fel az erről szóló Evangéliumot, miközben Kocsis Fülöp megjelenítette az abban hallottakat: Krisztust utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt az emberek elé, megmosta és megcsókolta lábukat.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
*
Kaposvári Egyházmegye
Az utolsó vacsora és az Eucharisztia alapításának emlékére mutatott be szentmisét Varga László megyéspüspök nagycsütörtök este, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisén hamvazószerda óta újra felhangzott a Dicsőség az orgona, a harangok és csengőszó kíséretében, melyek a könyörgést követően elnémultak, s csak húsvét vigíliáján szólalnak meg újra.
Júdásét is, aki harminc ezüstpénzért feladja a Mestert, hogy kiszolgáltassa a gyilkosainak. S annak a tanítványnak is megmossa a lábát, aki háromszor megtagadja esküvel. Jézus tudott arról, hogy ezt fogják tenni, mégis letérdel előttük, s mégis közösséget vállal velük – mondta prédikációjában a főpásztor, hozzétéve:
Júdásnál is és Simon Péternél is. Közösséget vállal azzal is, ami bennünk sebzett, koszos, tökéletlen, hogy merjünk hinni a szeretetében. És még tovább megy:
Hajlandóak vagyunk-e felnőni Isten szeretetéhez, vagy állandóan azon kísérletezünk, hogy az ő végtelen szeretetét betuszkoljuk abba a kis, szűkkeblű szeretetbe, ami a miénk? Abba, amely képtelen szeretni azt, aki ellene fordul, aki hűtlenné válik a szeretetéhez, a bizalmához. Ilyenkor mi feladjuk. Bezárjuk a szívünket és igazoljuk magunkat, hogy miért nem lehet szeretni.
Jézus azonban példát adott arra, hogy lehet másképp is. Mert csak a szeretet formál át bennünket. Isten irántunk való, nagy szeretete. S ha megértettük a példát, akkor hittel követnünk kell. Közösséget kell vállalnunk azokkal a családunkban, közösségünkben, egyházközségünkben s a körülöttünk lévőkben, akik nem hűségesek, akik árulók, akik esküvel megtagadók, akik szembe mennek a szeretetünkkel. Mert Isten őket is szereti, s nem kér tőlünk engedélyt, hogy szeretheti-e őket.
A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
*
Miskolci Egyházmegye
Nagycsütörtökön, amikor Jézus asztalközösségére és szenvedéseire emlékezünk, a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerület papságával együtt Orosz Atanáz megyéspüspök vezett nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával a miskolci görögkatolikus székesegyházban.
„Talán nagycsütörtökön emlékezünk a legtöbb és legkülönbözőbb dologra – fogalmazott Atanáz püspök a homíliában, hivatkozva a napi szinaxárionra is. – Péter apostol leveléből tudjuk, hogy ennek a napnak a titka az is, hogy Jézus példát adott nekünk a szenvedésben, hogy kövessük nyomdokait.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom azt a mondanivalót, amely e napon nekünk és minden kornak szól, akkor az evangéliumból csak ezt idézném: »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre«”. Jézus Krisztus a lelkünkbe, a szívünkbe vés valamit, amit az ő emlékére és parancsára teszünk, nem csak nagycsütörtökön, hanem az év majd’ minden napján.
A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
*
Pécsi Egyházmegye
Jézus Krisztus és az apostolok utolsó vacsorájára emlékező, szimbolikus üzenetekben gazdag liturgiában a Pécsi Egyházmegye papnövendékei voltak a püspökszolgálatára.
Felföldi László közvetlen hangnemű szentbeszédébe a hallgatóságot bevonva Jézus nyilvános működéséről és csodáiról beszélt. Jézus Krisztus három éven át tanította az apostolokat, akik ezen időszakban számtalan csodatétele tanúi voltak. A főpásztor beszédében kiemelte, a tanítványoknak három éven át formálódott a látásmódjuk, de nem a csodatételekre, hanem a nagycsütörtök estéjén történtekre készítette fel Jézus a szívüket. Az utolsó vacsora legfontosabb pillanatára, amikor azt csodát mutatta be, melyet valójában nem lehetett látni.
A főpásztor beszélt a családi asztal és a templomi oltár elválaszthatatlan egységéről, valamint arról, ahogy Jézus az utolsó vacsora asztalának közösségére bízta az Oltáriszentséget: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« (Lk 22,19). A szentáldozással ez az átváltozás történik meg a mi életünkben is, melyben az Eucharisztia kísér és visz minket tovább, hogy hitünket, szeretetünket, létünket ezzel a csodával éljük meg – hangsúlyozta szentbeszédében a püspök.
Az utolsó vacsorára emlékező szentmise végén a főpásztor minden díszítést eltávolított az utolsó vacsora asztalát jelképező oltárról. Az oltárfosztás annak jelképe, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön helyre vitték, ahol a feltámadási szentmiséig őrzik. A szertartásnak csendben, a nép elbocsátása nélkül lett vége.
*
Váci Egyházmegye
Nagycsütörtökön este Vácon az ünnepi szentmisét Varga Lajos segédpüspök mutatta be a Barátok templomában, az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.
Szentbeszédében Varga Lajos utalt arra, hogy a szentmise olvasmányok mindegyike ezen az ünnepen a húsvétról és a húsvéti áldozatról szól, más-más formában és más-más korba visszavezetve bennünket. Az ószövetségi olvasmány a Kivonulás könyvéből Krisztus születése előtt kb. ezer évvel történt eseményeket idéz fel, a zsidók Egyiptomból történő kiszabadulását, amely a zsidó nép életének különösen fontos eseményévé vált, és amelynek történetét és eszmeiségét később is sokszor felidéztek. A pászka ünnepet ma is megtartják a zsidók és ennek a családi ünnepnek a célja, hogy rajta keresztül a húsvét misztériuma beléphessen a család életébe.
„A bárány elfogyasztása a fenyegetettségből az életbe való átmenetet jelentette a zsidók számára. A húsvéti vacsorában éppen ezért az étel magukhoz vétele mindig hangsúlyos volt, ezáltal tudták felidézni a családtagok az egykori eseményt és átélni ezen keresztül azt, hogy a Mindenható Isten, mint szabadító jelent meg számukra” – magyarázta a püspök a máig élő zsidó hagyományt. A pászka vacsora természetesen egyben Krisztus előképe is, aki – mint húsvéti bárány – áldozata révén megszerezte nekünk az örök életet.
Szentbeszédének végén a püspök kitért az Eucharisztia alapítására, amelyre az Egyház a nagycsütörtöki szertartásban emlékezik: „Minden szentmise bemutatásakor Istent dicsőítjük. Ennek csúcspontja, amikor a szertartást végző pap felemeli a kelyhet és a paténát és felhangzanak az alábbi szavak: »Őáltala, Ővele, és Őbenne a tiéd minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.« A hívek szentáldozásukkal ebbe a dicsőítésbe kapcsolódnak be.”
A homíliát követően a szertartást végző segédpüspök a hagyományokat követve megmosta tizenkét, a közösséghez tartozó és erre előzetesen kiválasztott férfi lábát.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
*
Veszprémi Főegyházmegye
Udvardy György érsek a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban mutatta be az utolsó vacsora szentmiséjé.
A glória alatt megszólaltak a harangok, de azután elnémultak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalták el.
Az érsek kezdeményezésére az oltárfosztást követően a veszprémi Orlando Énekegyüttes közreműködésével hagyományteremtő szándékkal első alkalommal imádkoztak a hívek a veszprémi székesegyházban „sötét zsolozsmát”: a szertartás alatt a szentélyben háromszögletű gyertyatartó ált, rajta 14 piros és egy fehér gyertya égett. A zsolozsma minden egyes zsoltára és éneke után Kulcsár Dávid káplán eloltott egy-egy gyertyát, így csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya maradt égve. Az utolsó zsoltár végeztével ezt az égő gyertyát az oltár mögé vitték. Ezt követően a Miserere zsoltár eléneklése után előhozták az égő gyertyát, és a gyertyatartóra helyezte Szántó Attila diakónus, aki látványosan félbetört egy barkaágat. A szertartás az Olajfák hegyére vezet minket, a Getszemáni kertbe, ahol Jézus virrasztott, halálfélelmében, kérve apostolait is, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele, kísértésbe ne essenek. Az apostolok sorban elaludtak – ezt jelképezik a kialvó gyertyák. A barkaág megtörése Krisztus szenvedésének megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.
Udvardy györgy homíliája teljes terjedelemben IDE kattintva oldasható, a szentmisét ITT lehet visszanézni.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Kiemelt fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
