Idén februárjában ismét vízvisszatartás és vízpótlás zajlott a Beregben. Az árhullámból „megfogott” víznek aztán helyet kell találni a természetben, ezért egyeztetnek a gazdákkal egyes mezőgazdasági területek ilyen célú használatáról.
A vízügy és egy civil szervezet, a WWF közös akciójában a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai a tarpai árapasztó zsilip megnyitásával jelentős mennyiségű vizet tartottak vissza a Tiszán levonult árhullámból. Ezt egyelőre a tározóba és a csatornákba töltötték, de a cél, hogy további természeti helyszíneket – például egykor vízzel elöntött, ma mezőgazdasági területként használt földeket – találjanak a vízvisszatartásra.
Az elmúlt években a Beregben két jelentős projekt valósult meg, és mindkettő olyan létesítményeket hozott magával, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a területen megtartsák a vizeket, és az aszályhelyzetre készülve, vagy azt mérsékelve tudjanak vizet tartani a régióban – mondta a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöke, Ónodi János a vízügy videójában.
Az elmúlt négy évben 5 millió 800 ezer köbméter vizet tartottak meg a területen, és ennek a továbbfejlesztésében léptek tovább a múlt héten.
„Sikerült feltölteni egy közel 6 kilométeres szakaszt a vízpótló csatornából és a mellette lévő anyagnyerő helyekre is vezettünk ki vizet.
Továbbá van egy holtmederes szakasz is itt, ahol az erdőkben sikerült vizet visszatartanunk,
és úgy gondoljuk, hogy esetleg a nyári aszályhelyzetben ez kedvezően hat az itteni növénykultúrára, gazdálkodásra, vadgazdálkodásra és minden egyébre” – mondta Ónodi János.
A visszatartott víznek tehát helyet kell találni a tájban. Ez ugyan egyszerűen hangzik, ám az egykor – még a folyószabályozások előtt – vízzel borított területek java része ma már mezőgazdasági művelés alatt áll. Vagyis ezek elöntése és felhasználása víztározásra csak akkor történhet meg, ha ebben a gazdák és az agrárium más szereplői együttműködnek a vízüggyel.
Részben onnan lehet megismerni a korábban vízjárta területeket, hogy most is gyakoriak ott a belvizek. Mindenesetre a vízügy a gazdálkodókkal egyeztet, elindult egy párbeszéd arról, hogyan, milyen célokkal és feltétekkel lehetne egyes területeket visszaadni a víznek.
„Át kellene gondolni például az agrártámogatási rendszert, hogy miként lehetne a gazdálkodókat is motiválni, érdekeltté tenni
abban, hogy ebben sikert tudjanak elérni. Ilyen vízbeeresztés, ami most lezajlott, nagyon sokszor történt már. Ezt most én azért érzem áttörésnek, mert egy civil szervezettel közösen végeztük ezt a feladatot. Most még nem öntöttünk el olyan területeket, amelyek nem állami tulajdonban vannak, tehát itt még egy tájhasználatot, váltást nem tudtunk generálni, de az fontos, hogy most látták a helyiek és a gazdálkodók, a vadásztársaságok vagy egyéb szereplők, hogy ennek hírértéke van. Bízom benne, hogy a következő lépésben már nagyobb volumenben tudunk ilyen elárasztásokat tenni. Itt van egy kész infrastruktúra, amin egy kis igazítással, javítással, kiegészítéssel hatásos eredményeket tudnánk produkálni” – mondta a Gacsályi József vízügyi mérnök, a Viziterv Environ Kft. ügyvezető igazgatója.
Ehhez persze további források elnyerésére is szükség van a következő uniós finanszírozási ciklusban – hangzik el az összeállításban.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
