Évtizedekig titkolta a kommunista rezsim a nyilvánosság elől a jászapáti atomerőműben történteket, míg végül a rendszerváltáskor napvilágra kerültek a részletek és a nukleáris baleset súlyos következményei is. 47 évvel ezelőtt, 1977. február 22-én került sor Szlovákia történek legsúlyosabb nukleáris balesetére, amelynek súlyos környezeti következményei voltak, és amely a nukleáris baleseteket rangsoroló 7-szintű nemzetközi skálán a negyedik besorolást kapta – mint legmagasabb szintű belső baleset.
1972-ben adták a jászapáti atomerőmű A1-es blokkját, amit egy vízhűtéses és nehézvíz-moderátoros KS-150-es reaktor hajtotta. A KS-150-es (150 megawattos) vízhűtéses reaktorok első generációjához tartozott. Négy évvel később azonban robbanás rázta meg a reaktortermet.
Az első csapás
1976. január elején egy rutinnak minősülő fűtőelemcserekor az erőmű két alkalmazottja rosszul illesztette be a fűtőrudakat, amelyek közül legalább egy kilökődött és széttört, miközben széndioxid kezdett el kiáramolni a nyitva maradt szervizcsatornán keresztül. Ha a szervizcsatorna 30-60 percen keresztül nyitva maradt volna, a reaktor leolvadhatott volna, és egy sokkal súlyosabb atomkatasztrófával írta volna be magát a történelembe a A1-es blokk.
A két alkalmazott, akik hibáztak, azonban elzárták a szervizcsatornát és összeszedték a széttört fűtőrudak darabjait. Bár a nagyobb bajt sikerült elkerülni, így is sugárszennyezett gáz került a levegőbe, az atomerőmű 11 km-es körzetében nagy koncentrációban. Elsősorban cézium-137-es és jód-131-es izótópokról volt szó.
A második csapás
Jóval súlyosabb balesetre került sor 1977. február 22-én, ugyanebben a reaktorblokkban, amikor egy fűtőelem szabályosan leolvadt.
A fűtőelemek cseréjekor az alkalmazottak észrevették, hogy a rudak körüli nedvesség elvonására használt szilikagéltasak sérült. Ugyan a szétgurult golyócskákat összeszedték, de nem vették észre, hogy pár darab a fűtőrudak tartójába került. A szilikagél megakadályozta, hogy a hűtés megfelelően áramolja körbe a fűtőrudakat, és az elemek negyedénél részleges leolvadására került sor, majd radioaktív szennyeződés került a légkörbe.
A beleset során a reaktor primer köre teljesen, a szekunder köre rézlegesen sugárszennyezett lett, a reaktort nem lehetett tovább használni, így lezárták. A leolvadt fűtőelemek még mindig ott vannak a reaktorteremben, és keringenek olyan meg nem erősített pletykák, miszerint azóta is a Duináb torkolló Dudvág vizével hűtik a reaktort, hogy ne robbanjon fel.
Eltitkolta a rezsim
Az 1977-es katasztrófa a nemzetközi atomkatasztrófa hétszintű skálán 4-est kapott, mint legmagasabb belső szintű esemény. Összehasonlításképp, az amerikai Three Mile Island-i atomerőműbaleset az 5-ös, a csernobili katasztrófa a 7-es besorolást kapta.
Az A1-es blokk második katasztrófájának már sokkal súlyosabb következményei voltak. Több halálesetet is közvetlenül a balesethez kötnek, egy takarító súlyos mértékű sugárzásnak volt kitéve, két atomerőmű-alkalmazott az életét vesztette. A környékről 15 ezer embert telepítettek ki, utólag több száz, ha nem több ezer rákos megbetegedést kapcsoltak a balesethez.
Az ivóvízben 65 Bq/l mennyiségű tríciumot mértek a baleset után. A talajvízben pedig 24 ezer Bq/liter a volt aradiaktív trícium mennyisége, ami jelezte, hogy az A1-es blokk reaktortartályai szivárognak. Olyan mértékben, hogy a talajvíz a reaktorblokk közvetlen közelében ugyanolyan sugárszennyezett, mint a reaktor hűtésére használt víz.
A rezsim az ügyet eltussolta és évtizedekig nem lehetett tudni a részleteket. Végül a rendszerváltás után napvilágra kerültek a részletek, elsősorban az osztrákok nyomására (az osztrák zöld energiaberuházók számára kényelmetlen a szlovákiai atomenergia konkurenciája). 1990-ben az A1-es reaktortól 10 kilométerre a Dudvág folyómedrének üledékmintái még mindig 200 Bq/kg sugárszennyezettséget mutattak ki, elsősorban plutónium 239-et és 240-et, valamint americium-241-et.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
