Czingel László egyike volt az ezerkilenszázhatvanas-nyolcvanas évek nagy néptáncosainak, néptánc-koreográfusainak, a táncmozgalom szervezőinek, a táncoskiadványok szerkesztőinek. Mindenütt jelen volt, ahol a felvidéki magyar néphagyományt és a néptáncmozgalmat ápolni, gyarapítani lehetett.
Pozsonypüspökiben alapiskolásként már megszállottja lett a táncnak. Hétvégeken a bátyjától, Gyuszitól tanult, aki komáromi gimnazistaként tagja volt az iskola 1952-ben már országos versenydíjat nyert ismert tánccsoportjának.
A csoportot Takács András vezetésével az 1950 után magyarországi „zöldhatáros” tanulmányukból hazatért diákok alapították. Lacit annyira magával ragadta a tánc, hogy később két évtizeden át munka mellett csoportvezető koreográfus. 1970-től lett a Csemadok hivatásos dolgozója, néptánc-szakelőadója. 1973-tól a Szlovákiai Népművelési Intézet szakelőadója, 1980–83-ban a nemzetiségi osztály vezetője, az osztály megszüntetése után nyugdíjazásáig az intézetben országos gyermektánc-szakelőadó. Életét mindenekelőtt a néptáncnak szentelte. Mindig vezetett tánccsoportot, együttest: 1962-től öt évig a pozsonypüspöki Kis Duna Táncegyüttest, amelyet aztán átvitt Félbe, ahol még tíz évet élt meg. Félben a táncosai közül választott feleséget – Nyáry Magdolnát. 1977-től Somorján a Csalló Népművészeti Együttes vezetője volt, társával, Valacsay Istvánnal országos színvonalra emelte a csoportot. 17 év alatt öt egész estés műsort készítettek (Kapcsolatok, Az élet dala, Az emberélet fordulói, A Kárpát-medence népeinek táncai, Hétszínű vadrózsa). Több koreográfiája országos fórumokon nyert díjat. Később Jókán a Csemadok Malmos Hagyományőrző Táncegyüttesének a koreográfusa lett. Csaknem félszáz koreográfiát alkotott, melyeket néprajzi gyűjtések előztek meg. Forgatókönyvírója és társrendezője volt két, a Szlovák Televízió részére készült néprajzi filmnek. A néptánccal és a táncmozgalommal kapcsolatos cikkei 1971-től a Hétben, az Új Szóban, a Népművelésben, a Nőben, a Szabad Újságban és a Rytmusban jelentek meg.
Munkásságát a Csemadok emlékérmével, a Népművelési Intézet ezüstplakettjével, a kulturális minisztérium emlékplakettjével, a kormány ezüstplakettjével és számos elismerő oklevéllel értékelték.
Neve bekerült az Örökhagyók könyvbe, ahol így fogalmazta meg krédóját: „Bő negyven éve koreográfus vagyok, szeretem a táncot. A néptánc a mai napig megmarad a maga igazmondásával, varázsával, mert a tánc elsősorban az érzelmek művészete.” Kedves Laci barátunk, értékteremtő munkádat becsületben elvégezted, emléked továbbra is megőrizzük, nyugodj békében!
A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetünkben a kulturális értékeket teremtő személyiségek szűkebb csoportjában Laci neve és a munkássága gyakorta beszédtéma. A Felsőcsallóközi Néptáncegyüttest létre hozó Sztriezsenyec – Horváth Rudi után, aki az 1960-as területi átszervezés után családostól, az együttest is magával víve Somorjára költözött, – Laci Püspökin megalapította a Kis-Duna Táncegyüttest és Ő lett a nagy táncosunk, koreográfusunk. Nyugodj békében, emléked továbbra is köztünk él.
(Takács András/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
