A mesterséges intelligencia korszakában, amikor attól tartunk, hogy az algoritmusok az emberi dolgok mércéjévé válnak, újra meg kell érteni az ember és a gép kapcsolatát, s hogy mi az ember, mi jellemzi legmélyebb természetét – ez az alapvetés a Pápai Életvédő Akadémia február 12–14-én Rómában zajló közgyűlésének témája. Ferenc pápa február 12-én audiencián fogadta a plenáris ülés résztvevőit.
A Pápai Életvédő Akadémia közgyűlésének témája: „Az ember – értelmezések és kihívások”. E kérdésből indult ki Ferenc pápa a plenáris ülés résztvevőihez intézett beszédében a hétfői audiencián.
A Szentatya kiemelte az akadémia azon erőfeszítéseinek fontosságát, hogy feltárják, „mi az emberi lény megkülönböztető jegye”. Az emberi élet minden területén elterjedt technikáról szólva rámutatott: lehetetlen alapvetően elvetni a technológiát az emberiség fejlődésével kapcsolatban. „Szükséges, hogy a tudományos és technológiai ismereteket tágabb értelmezési horizontba helyezzük, elkerülve ezáltal a technokrata paradigma egyeduralmát.”
A pápa utalt az emberi személy különféle aspektusait reprodukáló technológiára, mint például hogy a bináris kódot digitális nyelvként alkalmazzák, amely minden típusú információt ki tud fejezni. Felhívva a figyelmet a bábeli torony bibliai történetével (Ter 11,1–9) való nyilvánvaló párhuzamra, Ferenc pápa hangsúlyozta: Isten válasza arra az emberi vágyra, hogy egyetlen nyelvet teremtsen, nem puszta büntetés; inkább „mintegy áldásként” keverte össze az emberi nyelvet, hogy szembeforduljon azzal a tendenciával, amely mindenkit arra kényszerít, hogy ugyanazt gondolja, mint mások. „Ily módon
Ferenc pápa arra kérte a tudósokat és a kutatókat, hogy mindig felelősségteljesen gyakorolják szakmájukat, és tudják, hogy teremtő tevékenységük alárendelődik Isten kreativitásának. A mesterséges intelligencia – vagy a „beszélő gépek”, ahogyan a pápa nevezte őket – soha nem ruházhatók fel „lélekkel”, ezért a technikai fejlődésnek úgy kell végbemennie, hogy ne torzuljon el „emberi mivoltunk”. A fő feladat tehát antropológiai: „olyan kultúra kialakítása, amely a tudomány és a technika erőforrásait integrálva képes elismerni és fejleszteni az embert”. Az emberi kapcsolatoknak van egy, a nyelvnél magasabb síkja, amely „a pátosz és az érzelmek, a vágy és a szándék szférájába tartozik”.
– mutatott rá a pápa.
A Szentatya méltatta a Pápai Életvédő Akadémiát, amiért a tudományágak között olyan párbeszédet igyekszik létrehozni, amely által a kutatók véleménycserét folytathatnak a technikai fejlődésről. Ez a kezdeményezés hasonlít az Egyházban zajló szinodális folyamatra – mondta a pápa. – Ez megterhelő folyamat, mivel körültekintést, odafigyelést és szellemi szabadságot, valamint feltáratlan, ismeretlen utakra való felkészülést igényel, „a múltba való visszatekintés haszontalan kísérletei nélkül”.
Beszéde végén Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a kereszténység távlati nézőpontot kínálhat a technikai-kulturális párbeszédhez. „A kereszténység mindig is jelentős hozzájárulást nyújtott ehhez azáltal, hogy minden kultúrából, ahol gyökeret vert, értékes elemeket épített magába, és újraértelmezte azokat Krisztus és az evangélium fényében, integrálva a különböző kulturális környezetekben jelen lévő nyelvi és fogalmi erőforrásokat.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
