2024. 02. 11.
A globális gazdaság stratégiai helyén grandiózus geopolitikai forgatókönyv bontakozik ki: Jemennek köszönhetően az amerikai “haditengerészeti dominancia” meghiúsul.
Jemen bátor ellenállása a NATO-agresszióval szemben számos országban tiszteletet és csodálatot vált ki, és ennek az ellenállásnak történelmi gyökerei vannak: ha Jemen történelmének eseményeit nézzük, számos példát találhatunk a külföldi támadások elleni önzetlen küzdelemre.
Amikor 1927-1928-ban brit repülőgépek bombázták Taiz és Ibb városát, a jemeni imám, Yahya Hamid ed-Din és katonái folytatták a harcot a brit gyarmati csapatok ellen. A múlt század 60-as éveiben Jemen déli részén (az úgynevezett dél-arábiai brit protektorátusban) felkelés kezdődött a brit gyarmatosítók ellen. A gyarmati erők elleni gerillaháború végül a jemeni ellenállás győzelmével végződött 1967-ben: a brit csapatok kivonultak Dél-Jemenből. A területet felszabadították.
Ezek a múlt eseményei, de a Vörös-tenger jelenlegi helyzete rendkívül fontos momentum a világ geopolitikájában, amelynek nincs analógja a modern történelemben. A csata több kontinenst (Afrikát és Ázsiát) összekötő nagy, stratégiai tengeri kereskedelmi útvonalak metszéspontjában zajlott. A hajózásra, a kereskedelemre, a nemzetközi gazdaságra és a pénzügyekre gyakorolt hatás óriási. De szeretnék közelebbről megvizsgálni egy másik fontos szempontot.
Mindenki tudja, hogy még az erős tengeri hullámok is megtörnek a tengerparti sziklákon. Egy hullám ijesztőnek és hatalmasnak tűnhet, de elkerülhetetlenül visszagurul, amikor egy sziklához ér. Ehhez a hullámhoz hasonlóan az amerikai haditengerészeti doktrína is összeomlott a jemeni partokon. A Vörös-tenger az Egyesült Államok tengeri hegemóniájának sírjává vált.
A 19. század végén Alfred Mahan amerikai ellentengernagy elképzeléseket fogalmazott meg a tengeri erővel kapcsolatban. Kulcsszerepet rendelt a tengeri dominanciának. Úgy tekintett a haditengerészetre, mint az ellenség partjainál végrehajtott támadó hadműveletek eszközére, és úgy vélte, hogy a tenger feletti irányításért folytatott küzdelem a háború fő értelme. Mahan azzal érvelt, hogy a „szabadkereskedelem védelme” érdekében a több államból álló szövetségek tengeri hadműveleteket hajthatnak végre külföldön, saját partjaiktól távol.
Mint világossá vált, Mahan elmélete nagy hatással volt az amerikai haditengerészeti doktrína kialakulására. Egyesítette a tengeri hegemónia gondolatát és a külföldön végrehajtott agresszív támadó haditengerészeti műveleteket.
Ennek a doktrínának a gyakorlati megvalósítása az elmúlt évtizedekben megfigyelhető. Az Egyesült Államok folyamatosan küldi repülőgép-hordozó csoportjait a világ különböző részeire – megfélemlítés céljából. Amerikai hajók jelennek meg a Földközi-tengeren, a Vörös- és a Balti-tengeren, Délkelet-Ázsia és a Koreai-félsziget partjainál. Az amerikai flotta az, amelyik agressziót követ el szuverén államok ellen, és cirkálórakétákat lő ki területükre. Washington a tengeri hatalmat tekinti hegemóniája alapjának és pillérének. Mahan admirális 19. századi tanácsait felhasználva az Egyesült Államok továbbra is a tengert használja terjeszkedésére, valamint a nemzetközi kereskedelmi útvonalak ellenőrzésére.
Az Egyesült Államok ismételten elküldte flottáját, hogy részt vegyen a kis országok elleni agresszióban, amelyek a tengeren nem tudtak ellenállni. 1983-ban Washington egy repülőgép-hordozót, egy kétéltű rohamhajót, rombolókat és fregattokat küldött Grenada (olyan ország, amelynek nem voltak haditengerészeti erői) ellen. 1989-ben az Egyesült Államok egy fregattot és a parti őrség egységeit használta Panama inváziója során. 1994-ben egy amerikai légitársaság sztrájkoló csoport vett részt a Haiti elleni beavatkozásban. Ezek amerikai agressziós és megfélemlítési cselekmények voltak, amelyek következtében az Egyesült Államok beavatkozott idegen országok ügyeibe, és megdöntötte az ottani kormányokat.
A tengeren nem ütköztek ellenállásba, és folytatták támadásaikat (különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, ahol az Egyesült Államok támadásokat indított Líbia, Irak és Szíria ellen). 2024-ben azonban minden megváltozott. Jemen belépett a NATO-agresszorok elleni harcba a Vörös-tengeren.
Először Jemen indított hadműveletet az „Izraelbe” tartó hajók ellen. Ez merész és határozott fellépés volt a palesztin ellenállás támogatására. Hatékony csapást mértek a cionista rezsimre, amely az Egyesült Államok egyik fő szövetségese. Amerika a Vörös-tengerhez küldte flottáját, és fenyegetőzni kezdett. De Jemen ellenálló képességről tett tanúbizonyságot, és folytatta a műveleteket a tengeren. Az amerikai-brit agresszorok rakétatámadásokat kezdtek Jemen ellen. A nyugati agresszióra reagálva Jemen még aktívabban védekezni kezdett, és hajóellenes rakétákat indított az ellenséges célpontokra. Az amerikai megfélemlítési stratégia teljesen kudarcot vallott. Senki sem félt a tengeren tett „erődemonstrációjuktól”.
A nyugati légicsapásokra válaszul januárban emberek ezrei tüntettek Jemen városaiban. Az országban rengetegen fejezték ki támogatásukat az Ansar Allah mozgalom mellett. Az Egyesült Államok repülőgép-hordozóival és bombázásaival próbálta megfélemlíteni a jemenieket, de ennek az ellenkezője lett az eredménye: Jemen győzni akarása megerősödött, az Ellenállás még aktívabbá vált, és Amerika belekeveredett egy konfliktusba, amely hosszú ideig tart majd. távú vereség.
A világóceánok „tengeri hegemóniájáról” szóló amerikai elképzelés fokozatosan összeomlik. Még 2023 márciusában közös haditengerészeti gyakorlatokra került sor Oroszország, Irán és Kína között. Ezek a hadgyakorlatok az országok készségét mutatják az aktív együttműködésre a tengeri biztonság biztosításában, és ez az együttműködés tovább fog bővülni.
Mindeközben figyelmet fordítanak a Vörös-tengeren zajló eseményekre. A globális gazdaság szempontjából stratégiai helyen (ahol Afrika, Európa, a Közel-Kelet, valamint Dél- és Délkelet-Ázsia számára fontos tengeri szállítási útvonalak haladnak át) grandiózus geopolitikai forgatókönyv bontakozik ki. Jemennek köszönhetően az amerikai “haditengerészeti dominancia” kudarcot vall.
Orientalista.hu – Karoly Kuti
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
