Az amerikai Washington Post cikkében fronton szolgáló ukrán katonák beszélnek arról, milyen súlyos emberhiánnyal küzdenek. Egyikük szerint a front bármikor összeomolhat, és ugyanazt élhetik át az ukránok, amit 2022 őszén az orosz Harkiv megyében, amikor az ukrán ellentámadás áttörte a vonalakait és vissza kellett vonulniuk. „Sok halál jön és totális kudarc” – mondta az egyik katona.
A Washington Post nem közkatonákat, hanem parancsnokokat szólított meg. Mindegyikük egybehangzó véleménye szerint az emberhiány a legsúlyosabb probléma most a fronton. Egy zászlóalj parancsnok név nélkül elárulta, hogy jelenleg 40 katonája van, holott egy ukrán zászlóalj hivatalosan 200 katonából kell, hogy álljon. Ráadásul egy olyan egységről van szó, amely az első sorokban harcol és próbálja visszaverni az orosz támadásokat.
Más parancsnokok ugyanilyen mértékű emberhiányról számoltak be, és külön kiemelték, hogy mivel nem tudják cserélni az első sorokban harcoló katonáikat, azok a végletekig kimerültek.
Közben a hátországban politikai belviszály alakult ki, amelynek egyik központi eleme a sorozás. Zelenszkij állítása szerint a vezérkari főnök (akit politikai riválisnak tekint) félmillió embert akar besorozni. Csakhogy Ukrajnának erre nincs pénze – sem a kiképzésre, sem a felszerelésre, sem a logisztikára.
Az EU-kapott pénzügyi támogatást közvetlenül nem költhetik katonákra, az amerikaiak 61 milliárdos támogatása pedig a kongresszusi viták miatt késik.
A Post beszámolója szerint a fronton harcoló ukrán katonákat rendkívüli mértékben feldühítette a politikai vita a mozgósításról.
Egy Olekszandr névre hallgató zászlóaljparancsnok a lapnak elárulta, hogy az egységében lévő századok létszáma 35 százalékkal kisebb a kelleténél. Ez ráadásul minden harcoló alakulatra érvényes az általuk védett térségben. Olekszandr elmondta, hogy az elmúlt 5 hónapban mindössze 5 új katonát kapott, az újoncok rosszul képzettek, így folyamatos dillemmát jelent, hogy egyáltalán kiküldjék-e őket a frontra.
„Minden az emberhiányra vezethető vissza. Hova tartunk? Nem tudom (…) Nem nagyon van ok optimizmusra. Egyáltalán semmi. Sok halállal fog ez végződni, és totális kudarccal. Azt hiszem, a az a legvalószínűbb, hogy a front valahol össze fog omlani, mint ahogy az ellenségé is összeomlott 2022-ben, Harkivnál.”
mondta.
Az ukrán parlament első olvasatban ugyan elfogadta a mozgósításról szóló törvényt, ám annak részleteiről még mindig kiterjedt politikai vita zajlik. Az eredeti, kormány által kidolgozott változat zárolná a sorozást elkerülők bankszámláját, megvonnák tőlük a szociális és egészségügyi ellátást valamint az állami juttatásokat, bevonnák a jogosítványukat. Szintén tartalmazta a hadkötelezettség alsó korhatárának csökkentését. A szigort azonban a parlamenti képviselők indokolatlannak tartják.
Viszont a fronton, súlyos létszámgondok mellett harcoló katonák nem így érzik.
„Minden katona arra a fickóra gondol, aki ott sétál Dnyipróban, Lvivben vagy Kijevben. Rájuk gondolnak, és közben nagyon szeretnének már pihenni. Természetesen felmerül bennük, hogy vannak srácok, akik csak úgy sétálnak, míg mi itt harcolunk”
mondta Mikita, a gyalogsági zászlóaljparancsok helyettese.
A fronton harcoló csapatok vezetői szerint a létszámhiánynak előbb utóbb dominóhatása lesz. Különösen most télen. Nem csak az ellenség visszaveréséhez kevés az ember, hanem a harcoló alakulatok cseréjéhez is. Fagypont alatti hőmérséklet mellett legkésőbb három nap után le kéne cserélni és vissza kellene hívni pihentetni az egységeket. Csakhogy ez nem történik meg. A pihentetés – ha van egyáltalán – egyre rövidebb, a szolgálat egyre hosszabb.
„Nincs senki, aki helyettesítse őket. Ezért többet ülnek a lövészárkokban, megzuhan a lelkiállapotuk, megbetegszenek, átfagynak. Kimerülnek. A front megtörik. A front omladozik. Miért nem tudjuk pótolni őket?”
tette fel a kérdést Oleksznadr.
„Miért nem jön senki a hadseregbe? Mert az ország nem mondta meg az embereknek, hogy menjenek harcolni. (…) Akik tudták, hogy menniük kell, azok már mind elfogytak”
tette hozzá keserűen.
A legnagyobb orosz nyomás alatt álló, stratégiai fontosságú Avgyijivkában hasonló a helyzet. Ott még van csere, de az előírt 3 nap helyett, 5, inkább 10 napi harc után pihentetik csak az embereket, ha sikerül. Ráadásul van olyan zászlóalj, ahol a katonák többsége 40 év feletti, a korral járó nehézségek pedig súlyosbítják a fizikai terhelés hatását.
Jelenleg úgy néz ki, hogy Avgyijivka kapcsán hamarosan az ukránoknak el kell gondolkodniuk a város feladásáról. Az oroszok már betörtek , a harcok egyre beljebb zajlanak a városban. Persze, semmire sincs garancia, de Avgyijivka nem Bakhmut. Ennek a városnak komoly stratégiai értéke van, ami morális törést eredményezhet a hadseregben
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
