A közelmúlt is bizonyítja, hogy az új világrend egyik kiemelt áldozata a női szépségverseny. Ennek oka túlzott mértékű migráció nyomán kialakult káosz, amely mentén képtelenek megnyugtatóan tisztázni, hogy ki minősül az adott nemzet tagjának, illetőleg az LMBTQ-lobbi, amely még ennél is pusztítóbb és károsabb, hiszen már azt is kétségbe vonja, hogy egy női szépségversenyen csak biológiailag is nőnek számító (az LMBTQ előtti világ szókészlete alapján csak úgy szimplán: nő) személyek versenyezhessenek.
Utóbbi nyilván a legalja, s nem elég, hogy az embert a hányinger kerülgeti a különböző transzkreatúrák láttán, de sokszor a lobbi még be is nyomja őket a kiemelt helyre. Azonban – szintén a közelmúltból – más példák is születtek.
Szerencsére itt csak szép hölgyek versenyeztek, szóval már elégedettek lehetünk, de feltételezem azt nem sokan gondolták volna, hogy a Miss Japán szépségversenyt egy eredetileg ukrán származású lány fogja megnyerni. A most 26 éves Karolina Shiino 5 éves kora óta él Japánban, ahová ukrán édesanyjával és japán nevelőapjával költöztek. Teljesen beilleszkedett, anyanyelvi szinten beszél japánul is. Karolina azért jelentkezett a szépségversenyre, mert arra vágyott, hogy japánként ismerjék el. Hozzátette azt is, hogy „a sokszínűség korszakát éljük, és szükség van a sokszínűségre” és noha „mindig azt mondták neki, hogy ő nem japán, mégis annak tartja magát”.
A társadalom persze megosztott volt a kérdésben, valakik méltányolták, hogy több hazaszeretet van benne, mint sok született japánban, azonban sokan azt is kihangsúlyozták, hogyha valaki egyáltalán nem rendelkezik japán felmenőkkel, mégis hogyan képviselheti az ország szépségideálját.
Őszintén szólva, amikor ilyen szintre redukálódik ez az egész szépségversenyes kérdés, és nem kell különböző transzszörnyetegektől rettegni, én már boldog vagyok. A kérdés persze nehéz, hiszen ez egyáltalán nem a tömeges, Európát elárasztó migrációba tartozik, hasonló történetek mindig voltak, vannak és lesznek. Ilyen mikroléptékben meggyőződésem, hogy valaki akkor is kivívhatja a befogadó nemzet elismerését, és beilleszkedhet, ha történetesen nem az adott ország szülötte, az azonban már más kérdés, hogy a sokszínűség oltárán (reméljük, hogy az ukrán hölgy nem a szó rossz értelmében használta a kifejezést) képviselheti-e egy olyan ország hagyományos szépségideálját, amelytől kinézetben láthatólag elüt (természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szép). Nekem erre most nincsen egyértelmű válaszom, annyi azonban bizonyos, hogy kissé szürreális, hogy egy japán szépségversenyen egy európai győztest látok.
Amúgy tudják, kik nem törik a fejüket hasonló dilemmákon? Természetesen a liberálisok, akik pont az igazságosság hamis dicsfényében próbálnak tetszelegni. Tavaly az El Salvadorban megrendezett Miss Universe nemzetközi szépségversenyen Zimbabwét egy fehér hölgy, a 21 éves Brooke Bruk-Jackson képviselte, s amíg azzal természetesen „semmi gond nincs”, hogy európai országot képviseljen egy fekete, erre a meglehetősen ritka, ám annál érdekesebb esetre rögtön elöntötte az agyukat a méreg.
A világ kitágulásával, illetve a globalizáció előretörésével számos esetben előfordult már, hogy európai országokat bevándorlók képviseltek, sőt, sok esetben a politikai nyomás elő is segítette, hogy „a megfelelő személy legyen a nyertes”. Azonban, ha ezek a játékszabályok, akkor játsszunk tisztán: nincs vagy,-vagy csak és-és. Tehát, ha az rendben van, hogy az íreket egy fekete nő képviselte, akkor az is ideális, ha a Zimbabwében élőket pedig (egy egyébként gyönyörű) fehér hölgy, mert a fehér rassz nem arra született, hogy a liberálisok, kultúrmarxisták, kóserkonzervatívok és zsidók kényük-kedvük szerint belerúghassanak.
A másik megoldás, hogy egyik sem, de a világ láthatóan nem ebbe az irányba halad.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
