Ezzel próbálkoztak a magyar soros elnökség kapcsán is, de ezügyben nem voltak elég kreatívok. Charles Michel képviselői törekvése miatt most az ő helyettesítésére vonatkozó szabályokat akarják átírni, nehogy a soros elnökségen kívül Orbán Viktorra még nagyobb figyelem háruljon. Mert a balliberálisok és uszályhordozó néppárti lakájaik számára ő is a kiközösítendők közé tartozik. A demokrácia nevében, harsogják, s épp a népfelséget csúfolják meg, hiszen Orbánt a magyar választók demokratikus döntése juttatta abba a helyzetbe, ahonnan el szeretnék távolítani. A kiközösítési technika gátolta meg, hogy a spanyol és a lengyel választások győztesei kormányozzák ezeket az országokat. Szlovákiában ez a módszer nem működött, és még nem tudjuk, hogy mi lesz Hollandiában. Ennek újabb fejezete zajlik Németországban. A szintén kiközösített AfD egyre erősebb. Három tartományban már vezeti a közvélemény-kutatásokat, ami a haladárok (progresszívek) számára kész katasztrófa. Ráadásul országosan feljöttek a második helyre, ami a szocialistáknak nagy szégyen. Mit kell tenni tehát? A demokrácia állítólagos elkötelezettjei szerint be kell tiltani a pártot. Ha már legyőzni nem tudják, ez is egy megoldás… Ez lenne a demokráciának az az övezete, amelyről Vera Jourova biztos asszony kijelentette: „nem sikerült a magyar kormányt és a magyar politikai képviseletet a demokrácia övezetébe vonnom”? Lehet, hogy Jourova csak ezt ismeri? Ha már a demokráciáról van szó, idézzük fel, hogy a demokrácia deficit az unió veleszületett hibája. Többször nekifutottak már e hiányosság felszámolásának, de valamiképp mindig visszajött. A probléma máig nincs megoldva. Mint magyar állampolgár, ha szavazok az országgyűlési választásokon, azzal a tudattal teszem, hogy – feltéve, hogy a többség is úgy gondolkodik, mint én – eldönthetem, ki vezesse négy évig az országot. Amikor mint európai polgár az európai parlamenti választásokon szavazok, elképzelésem sincs arról, ki lesz az Európai Bizottság elnöke. Amit befolyásolni tudok a szavazatommal, az a Parlament összetétele. A Bizottság elnökét nem a Parlament választja, csak rábólint az Európai Tanács által javasolt jelöltre. Legjobb tudásom szerint még nem fordult elő, hogy a javaslatra a Parlament nemet mondott volna. Robert C. Castel nyilatkozta minap, hogy óriási veszélyt lát abban, hogy Brüsszel akarja meghozni a döntéseket, a felelősséget viszont a tagállamokra hárítja. A demokráciában a hatalmon lévő úgy gyakorolja a hatalmát, hogy akiken gyakorolja, azok abba beleegyeznek, folytatta Castel. Nos, a brüsszeli hatalomgyakorlásba nem egyeztünk bele, sőt még azt sem tudjuk, hogy ki vagy kik gyakorolják rajtunk a hatalmat. Minden vezető mögött ott egy apparátus. A köztisztviselők elvben nem politizálnak. Szakemberek, akik tudják a „hogyant” és a biztostól várják a „mit”. Igen ám, de a köztisztviselő mondhatni örök, a biztos, aki öt évente változik, szakmailag kiszolgáltatott a beosztottjainak, akiket nem tud megválogatni. Nincs saját csapata. Régi igazság, hogy egy jogszabály lényegét az szabja meg, aki „fogja a ceruzát”. Különösen nagy az apparátustól való függés, ha például egy világ életében külpolitikával foglalkozó emberből, mint volt Kovács László, adóügyi biztos lesz. Még szerencse, hogy Jourovának nem sikerült Orbán Viktort ennek a demokráciának az övezetébe vonnia. Surján László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
