Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter január 7-én a Wall Street Journalnek nyilatkozva tagadta azokat az információkat, miszerint 2022 márciusában sikerült tető alá hozni egy csaknem kész orosz-ukrán békemegállapodást. Ami azonban sokkal fontosabb, azt nem tagadta, hogy voltak béketárgyalások.
mondta Kuleba.
A korábban napvilágra került információk szerint – amelyek egyébként az erősen ellenőrzött ukrán sajtóban is megjelentek anno – 2022 márciusában török kezdeményezésre béketárgyalások folytak Ukrajna és Oroszország között. A török diplomácia és a volt izraeli kormányfő, Naftali Benett elmondása szerint létre is jött egy megállapodás. Ezt Ukrajna előbb elfogadta, majd miután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozott a Kijevben meglepetésszerűen megjelenő Boris Johnson akkori brit kormányfővel, Ukrajna kihátrált az alkuból. Az ukrán sajtó szerint Johnson egyértelművé tette, hogy Ukrajna aláírhatja ugyan a megállapodást, de a Nyugat biztosan nem fogja megadni azokat a biztonsági garanciákat, amelyek a megállapodás részét képezték volna.
A tárgyalásokat támogató és azokon résztvevő személyek között volt Gerhard Schröder volt német kancellár (a Nord Stream AG igazgatótanácsi tagja), Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter, Naftali Bennett akkori izraeli miniszterelnök, és Fiona Hill, Oroszország-szakértő, az amerikai Fehér Ház tanácsadója.
Nemrég David Arakhamia ukrán politikus ismerte el, hogy ténylegesen megállapodás született. Ugyanezt erősítette meg Valerij Csalji, Ukrajna volt amerikai nagykövete, aki a törökországi tárgyalásokon a küldöttség nyolcadig tagja volt. Arakhamia és Csalji képviselték az ukrán elnököt a tárgyalásokon.
Csalji elmondása szerint aláírták az isztambuli kommünikét, és nagyon közel voltak már ahhoz, hogy békével zárják még áprilisban a konfliktust. Azt mondta, Putyin „mindent megtett, hogy megállapodást kössön Ukrajnával”, és hogy Putyin „személyes döntése volt, hogy elfogadja-e a kommüniké szövegezését, amely keretet adott a békemegállapodásnak. A feltételek a következők voltak:
A fentiek nagyon életszerű forgatókönyvet tárnak elénk, ennek ellenére Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter, csaknem két évvel az eset után, tagadta a fenti verziót. Kuleba állítása szerint április első napjaiban még csak finomhangolták a megállapodás egyes részeit, majd napvilágra kerültek a bucsai mészárlás képei (a bucsai mészárlással indokolta Kijev, hogy elutasított minden tárgyalást az oroszokkal, természetesen a nyugati politikusok és nyugati sajtó totálisan aládolgozott a narratívának, bár a mészárlásról bemutatott videók hitelességét többször megkérdőjelezték – a szerk.).
Valószínűleg nem lesz általánosan, mindenki által elfogadott leírása az akkori eseményeknek. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az ukrán külügy elismerte, hogy volt béketárgyalás, és ami feltűnő, a tárgyalásokkal kapcsolatosan megjelent új narratívák nem azt hangsúlyozzák, hogy az oroszokkal nem szabad békét kötni, hanem arra keresik a választ, mennyi felelőssége volt a Nyugatnak abban, hogy a 202. márciusi tárgyalások eredmény nélkül zárultak.
Főleg, hogy ha akkor véget vetnek a háborúnak, Ukrajna valószínűleg kedvezőbb helyzetben lenne, mint ma van. Területe egyötödét Oroszország megszállta, a gazdasága összeomlott, az állam működése teljes egészében az egyre bizonytalanabb nyugati támogatásoktól függ, és több százezerre tehető a harcokban elesettek száma mindkét oldalon, így az oroszok ma már biztosan jóval drágábban adnák a fegyverszünetet, mint két éve. Ha van valóságalapja azoknak a feltételeknek, amelyeket az Isztambuli Kommüniké lefektetett, Kijev jobban járt volna a korai fegyverszünettel és egyezménnyel.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
