Az önálló emberi gondolkodás szélsőséges megvetése és elnyomása a jakobinusoknak ugyanúgy a sajátja volt, mint a bolsevikoknak, és ez jellemzi mai örököseiket is, a neoliberalistákat, a vöröslelkű poltikai zöldeket, vagy akár korunk marxistáit, a woke örület fanatikusait, követőit – veszi sorra Mészáros László.
Nagytestvér figyel – archív
Az egyik rendőr „meghatározatlan súlyosságú” sérüléseket szenvedett, bár védőmellényt viselt. Az ügyészség szóvivője szerint: a feltételezett elkövető a lövések következtében meghalt – írja a Kronen Zeitung. Mészáros László írónak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Mester, abszurd, de elfogadott jogelv, hogy egy bűnözőt csak a bírósági ítélet után szabad bűnözőnek nevezni. Burgenlandban egy bűnöző macsétával támadt a rendőrökre, önvédelemből agyonlőtték. Ott volt testközelben a rendőrökkel szemben, egyiknek sérülést is okozott, ennek ellenére „feltételezett elkövetőnek” nevezi a szélsőség. Bármilyen jogelv is kötelezővé teheti-e, hogy elmebetegként fogalmazzunk?
– A kérdést hallva, nem tudok elvonatkoztatni eredeti szakmámból adódó, a rendszerszervezői megközelítéstől. Érdemes, mint mindent, ezt a konkrét esetet is egy nagyobb összefüggésben vizsgálni, elhelyezni a térben, mint a gondosan felépített ördögi rendszer egy elemét, annak egy jelenségét – a legfőbb fegyvert: a gondolat-felügyetet, a nyelvi terrort. Napjainkban Nyugaton a liberális demokrácia korát éljük, aminek lánykori neve nem más, mint a bolsevik véleményterror. Eszközei: félretájékoztatás, elhallgatás, relativizálás, totális agymosás, az emberek mélységes lenézése, ebből következően „hülyén tartása”, a szólás-, és véleményszabadság sárba tiprása, rendszerszerű üldözése. Az önálló emberi gondolkodás szélsőséges megvetése és elnyomása a jakobinusoknak ugyanúgy a sajátja volt, mint a bolsevikoknak, és ez jellemzi mai örököseiket is, a neoliberalistákat, a vöröslelkű poltikai zöldeket, vagy akár korunk marxistáit, a woke örület fanatikusait, követőit. Miközben úgy mutatják be magukat, mint a tolerancia bajnokai, aközben ráülnek az agyakra, és totális diktatúrát építenek, olyat, hogy még a kifejezéseket, a szavakat is ők határozzák meg – azokat is, amelyek használatát engedélyezik számodra. Ezt nevezem én PC-diktatúrának.
– Az utcai rablót „fiatalnak” nevezi a sajtó, a gyilkos betörőt „férfinak”. Ezzel a fogalmazással a fiatalokat és a férfiakat sérti meg kiterjesztett váddal a médium. Hogyan védekezhetünk a szellemi terror ellen?
– Tilos a nevükön nevezni a fogalmakat, személyeket, jelenségeket. És ha mégis megteszed, szélsőséges vagy és kirekesztő, vállalhatatlan antidemokrata és szalonképtelen bunkó. Kizárandó a „Kulbból” – a közéletből. Lásd Németország, AFD, Franciaország, Le Pen pártja. A korunk bolsevikjai uralják a fősodratú politikát, annak szócsöveit, amit igen sajátos, a demokráciától teljesen idegen módon működtetnek. Amely ügyeket, eseményeket, témákat nem akarnak tudatni az emberekkel, azokat egyszerűen elhallgatják, nem beszélnek róla. Ugyanis pontosan tudják, hogy amiről nem esik szó, amit a társadalom nem érzékel, amiről nem tud – az nincs is. Ha pedig bizonyos eseményekről – mint például a kérdésben felvetett rendőrsérüléssel járt esetet – teljesen eltitkolnának, és az esetleg mégis kiderülne, az kínos lenne, ezért ilyenkor az egészet az „ideologíának” megfelelelően elferdítve, szokásosan a nyelvi terror eszközeivel „tálalják”. A macsétával rendőrre támadó bűnözőből így lesz különösebb jellemzők nélküli „feltételezett elkövető”, mert el kell hallgatni, hogy lényegében nem másról szól ez a történet sem, mint az Európába betolakodó idegen kultúrájú muszlim megszállók egyikéről, annak egy akciójáról, az Európát megszállni óhajtó kiképzett sereg egy konkrét egyedéről. Tehát ez a történet sem más, mint a nagy összeesküvés egyik eseménye, amiről nem óhajtanak beszélni. És itt szándékosan az összeesküvés fogalmát használom, mert ez már nem az elméletgyártások kora, ezek már maguk az előre megalkotott összeesküvések megvalósításának mindennapjai. Itt semmi sem történik véletlenül. Minden megtervezett, megszervezett, a fő folyamatokat illetően. A saját létét is tagadó háttérhatalom végrehajtói, vagy nevezzük bárhogyanis őket – de a háttérből válságokat idéznek elő: gazdaságit, olaj-, és energiaválságot, pénzügyit, migrációst, geopolitikait, egészségügyit, háborúkat robbantanak ki. (Jelenleg is 40 háború zajlik planétánkon.) És mindezeket úgy „intézik”, hogy azok mozgatórugóit, céljait, összefüggéseit titokban tartsák az emberek előtt. Ennek a Lucifer-világnak a legfőbb fegyvere a PC-diktatúra, amely segítségével érik el azt, hogy a társadalmak, de az egyének se lázadjanak fel, ne is sejtsék, hogy mi is folyik a fejük felett. Hogy a gyilkolni szándékozó macsétás, rendőrre támadó, nem más mint egy feladattal a földrészünkre küldött megszálló – aki vagy tud az ő saját szerepéről, vagy nem, de lénygében egy eszköz, egy „elem” a nagy migrációs terveben! És mindez az „ideológia” szerint bizony nem tartozik az európaiakra, esetünkben az osztrákokra. Ezért kell történetünkben a bűnözőt „gyanúsítottnak” nevezni, a gyilkost, meg „fiatal férfinek”, mert ez így általános tartalommal, nem konkrét. Ilyenek történtek ugyanis tíz, meg száz éve is. Így lehet eljelentékteleníteni az ügyet. És így nem derül ki a lényeg: az európai nemzetek hazáját, országaikat éppen most szervezik ki saját maguk alól, csupán a nagyobb profit bezsebelésének a reményében, holmi dúsgazdag, nemzetek feletti érdekkörök, hatalmasságok, a bevándorló, más kultúrájú hordák számára. A PC-diktatúra kiépített szócsövei az embereket nem tájékoztatni óhajtják a körülöttük történtekről, az őket érintő eseményekről, hanem megmondani nekik, hogy miről mit kell gondolniuk. Így kerülhet elhallgatásra a kérdésben szereplő történet lényege is, miszerint a beilleszkedni nem óhajtó megszállók, minden pillanatban életveszélyt jelentenek az őshonos európaiakra, a nyugati társadalmakra nézvést. PC-diktatúra működtetőit nem zavarják a tények, nem zavarja őket össze a valóság – ők csak is a beteges „ideológiát” szolgálják. Mindent és mindenkit támadnak, megsemmisítenek – jó bolsevik módra –, ami és aki a politikájuk, ideológiájuk ellen mer szólani, fellépni. Részükről az egymás megértése, a másik elfogadása, vagy a szólásszabadság, a vallásszabadság, illetve bármely emberi jog védelme csupán csak a szlogenek szintjén létezik. Eszközök a számukra. Mindezeket és a jogállamiság fogalmát megcsúfolva, azokat galád módon a szájukra véve, ellenfeleiket azok megsértésével vádolják, revolverezik, miközben ők azok, akik a valóságban egyenesen akadályozzák, ellehetetlenítik a demokrácia ezen tartópilléreit, meggyalázva ezzel a nemzeteket, a szabadságra áhítozó embereket. Magát az emberi jogok legfőbb védelmezőjét, milliárdnyi ember érinthetetlen példaképét, Jézust is permanensen támadják, próbálják eljelentékteleníteni, bemocskolni őt is – a kereszténységet pedig egyenesen üldözik! Charles J. Chaput, Philadelphia érseke ezt a jelenséget találóan így jellemezte: „A gonosz toleranciát hirdet, amíg uralomra nem kerül. Azután megpróbálja elhallgattatni a jót.”
Charles J. Chaput – chatolic information center
Hát nem ezt látjuk, tapasztaljuk nap mint nap? Lásd napjaink lengyel eseményeit! A liberális demokrácia első számú ellenségei a valóság és a nép. A tudás, a tájékozottság ugyanis hatalom: ha a nép tájékozott, az „végzetesen veszélyes”, mert akkor az emberek képesek önállóan gondolkodni, mérlegelni, következtetésekre jutni, az összefüggéseket pedig átlátják. Hát ezért nem tartozik szerintük a közre, hogy egy betolakodó muszlim rátámad a rendőrre, mert az ideológiájuk célja, elhallgatással eltitkolni a társadalom elől az általuk jól megszervezett invázió „mellékhatásait”. Nyugaton az emberek meghatározó többsége mára a liberális diktatúra által uralt médiából tudja meg a „saját véleményét”. Így, kérdésekben szereplő rendőrös megszálló-bűnözős történetünk „helyes olvasatát” is. „Saját véleményként” elraktározza az agyában a a helyi hazugsággyár termékében, a Kronen Zeitungban olvasottakat, amit azután „nagyon komolyan és meggyőződéssel” képvisel majd vitáiban, magánbeszélgetéseiben, a közéletben, közbeszédben, mint tényt, mint a valóságot hivatkozva. Magyarul, felmondja a leckét, a panelmondatokat, amit ő maga is médiumként terjeszt. Ezt nevezem a PC-diktatúra „hamis valósággyártásának”. (Saját tapasztalásaim támasztják alá állításomat.) A hírek, a műsorok, korunk műalkotásainak, filmjeinek, színházi előadásainak egy jelentős része is ennek az agymosás kellékeivé silányultak.
– Egy meg nem nevezett bűnözőt nem kell „gyanúsítottnak” címkézni, csak a megnevezett, jól azonosítható személyt kell mentesíteni a konkrét vádtól. A sajtó azonban túlteljesít. Mi okozhatja a beteges megfeleléskényszert?
– A liberális Nyugat emberellenessége, kereszténységet üldöző őrült terve, a muszlim inváziót támogató és gerjesztő cselszövése, a hagyományos értékeinket, a társadalom összertartó szöveteit szétrágó elmebaj, egy rákdaganat a társadalom testén, ami egyébként majd a saját vesztét is elő fogja idézni. Azt viszont már most kimondhatjuk, bármennyire is rémisztő, de Nyugaton igenis megszűnt a demokrácia. Ahol ilyen folyamatok elementáris erejű tiltakozások nélkül, „zavartalanul” működhetnek, ott nincs demokrácia! Ezek a társadalmak, ezek az országok elvesztették a szuverenitásukat is, elvesztették a jövőjüket. Amelyik társadalmakban elcsalják a választásokat, kivülről buktatnak meg kormányokat, hogyan beszélhetnénk bármiféle demokráciáról? Ahol addig szavaztatják az adott nemzetet, amíg nem úgy szavaz, ahogyan az „elvárható” tőle, azt a berendezkedést minek nevezzük? Én megmondom: banánköztársaságnak. Emlékezzünk, legutóbbi elnökválasztáson Ausztriában addig szavaztatták az osztrákokat, „amíg meg nem jött az eszük”, és végül is a háttérhatalom liberális jelöltje nem lett a köztársasági elnökük. (Az persze más kérdés, hogy az emberek szavaztak-e végül is másképpen, vagy a gyanús levélszavazatok útján lett végül a globalista jelölt a győztes az „osztrák demokráciában”?) Ezek után mitől is lenne például Ausztriában demokrácia? Ha „rosszul választanak” az emberek, újra szavazunk?
Mészáros László – archív
Vagy milyen demokrácia az, ahol az ellenzék vezetője gyanús körülmények között autóbalesetet szenved, és meghal, de ezért senkinek egy hajaszála sem görbül meg? (A Szabadságpárt akkori elnöke.) Vagy ha a választások eredményeként, a kormányzó koalícióba bekerül a globalista világrend „nemszeretem pártja”, akkor magát Ausztriát is kiközösítették „a jó demokráciák”, ellehetetlenítve magát Ausztriát is.. Vagy ahol a kancellár önálló osztrák politikát mert folytatni, ezért egy konstruált titkosszolgálati akciót követően lemondásra kényszerítette őt a globarilsta világ? (Sebastian Kurtz.) Ha mindezeket megtehették büntetlenül a hatalom valódi birtokosai, akkor miért ne nevezhetné a globalista világrend helyi, osztrák sajtóorgánuma, a bűnözőt, megszállót, a gyilkost csak „fiatal férfinek” vagy „gyanúsítottnak”. A demokrácia „játékszabályait” a „jogállamiság” mindenhatóságát persze folyamatosan mantrázzák korunk bolsevikjai is, arról viszont szó sem esik, hogy éppen ők azok, akik semmibe veszik azokat, mind ország szinten, mind az EU-ban. Úgy gondolják, ha számukra valamelyik szabály kellemetlen, nem kívánatos, akkor igazítanak egy kicsit rajta. Ezt nevezhetjük ”kiigazított demokráciának”. Az efféle demokráciában a démosz, vagyis a nép csupán valami zavaró körülmény, de semmiféleképpen nem szereplő, nem tényező, csupán elszenvedő, eseménykövető. Demokrataként ezekhez a folyamatokhoz nem asszisztálhatunk. Nem lehetünk cinkosai Európa elrablásának! Tudatosan kell felvállalnunk értékeinket, érdekeinket. Nem lehetünk részesei, tettestársai napjaink nyelvi terrorjának. Nem engedhetjük, hogy szemünk láttára, mi több, közreműködésünkkel orozzák el értékeinket, fogalmainkat, szavainkat, és szentségtelenítsék meg azokat. Ragaszkodnunk kell mindahhoz, ami a miénk – és nem csupán a szavak, a kinyilatkozás szintjén, hanem a minden napi szóhasználatunkban, magatartásunkban. A progresszívek mi vagyunk, az értékek felett őrködő konzervatívok, és még véletlenül sem használhatja, egy magára valamit is adó nemzeti véleményformáló, a magukat baloldalinak tituláló, valójában globalista marxistákra ezt a kifejezést. Nevezzünk mindent és mindenkit az érdeme és irányultsága, ideológiája alapján! Nevezzünk mindent és mindenkit annak, ami! Például a globalistákat marxistának, népnyúzó neoliberálisoknak, vagy éppen az extraprofitot hajszolókat kiszolgáló médiumokat, háborúpárti globalista orgánumoknak. Ébresztő! És mindez egyáltalán nem csupán pénz kérdése. Ha sokan így gondoljuk, és eszerint cselekszünk, nyilatkozunk meg, akkor a mai médiaviszonyok mellett is erős lesz a hangunk, és nem az ellenfél fogja következetesen, és valljuk meg, profi módon tematizálni a közbeszédet, meghatározni az általunk használt kifejezéseket! Emeljük fel végre a fejünket! Egyenes gerincre, új magatartásra, következetes tudatosságra, és bátorságra van most szükségünk! Ébresztő! Nem adhatjuk át a teret az erőszakosoknak! Nem uralhatják többé az igazság ellenfelei a legnagyobb fegyvert: a szót!
„… a világ siet s most kerül dűlőre:
Érdemesek vagyunk életre s jövőre? ”
(Ady – Márciusi Naphoz)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
