A honfoglalás-kori csontanyag (főleg a koponyaleletek) és a genetikai adatok alapján, úgy tűnik, hogy a magyar törzsszövetség jelentős részének eredete Közép-Ázsiára vezethető vissza. Valószínűleg elődeink a Kaukázus régióba a Dél-Urál és a Kaszpi-tenger közötti átjáró felől érkeztek, majd a Kaukázus északi előterében különböző kaukázusi elemekkel egészültek ki. Érdemes egy kicsit jobban megismerkednünk a Kaukázus térség északi vidékével, és az sem árt, hogyha jobban megismerjük ezen terület népeit, amelyek küldötteivel a a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűléseken, illetve az Ősök Napja ünnepeinken találkozhat az oda kilátogató.
Kaukázus és előtere – Kazária
Elsőként a Kazár Birodalommal ajánlatos foglalkoznunk, hiszen a kaganátussal kapcsolatban találhatjuk meg az első hiteles írásos forrásokat, melyek egyértelműen beazonosíthatóan említik a magyarok népét. A kazárok feltehetően a török, ogur-bolgár törzsekből kivált népek lehettek, a származásuk és a későbbi “Kazár Birodalomnak” nevezett államalakulat históriája érdekes és szerteágazó történet. Annyit mindenképpen érdemes tudni róluk, hogy valamikor a VII. század közepén a Kaukázustól északra a Volga és Don által határolt területen alakult meg államuk. A Nyugati-türk Birodalomból függetlenedve több nomád és félnomád népet összefogva (onogur-bolgárok, szavírok, iráni-alán törzsek) alkották meg a kaganátust.
O. Fedorova grafikája
Fontos kiemelni, hogy a létrejövő “Kazár Birodalomra” ne egy egységes nagy birodalomként gondoljunk, hanem inkább egy sok nép által alkotott törzsszövetségre – és ez a felépítés a legtöbb “pusztai” birodalomra is alkalmazható – melyben a kazár törzsből való kagán uralkodott, és a szűk vezetőréteget az uralkodó rokon nemzetségébe tartozók adták. A kaganátus határai a hadi szerencsének megfelelően változtak, sok népet vontak érdekkörükbe, melyek a szövetségestől az adófizetőkig terjedő “jogállásúak” lettek. Azt is érdemes tudnunk, hogy a Kazár Kaganátusban élő törzsek komoly autonómiával rendelkeztek.
A kazárok hatása kiemelten fontos volt történelmünk szempontjából. A magyarok kapcsolata a kazárokkal, kezdetekben leginkább a szövetségesi státusznak felelhetett meg. A sokszor emlegetett magyar alárendeltségi viszonyt egyetlen – néhol ellentmondásos – forrásból feltételezi több történészünk /Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár: De administrando imperio (A birodalom kormányzásáról) című műve/. Mindenesetre az arab földrajzi irodalom nagyjainak műveiből azt az adatot olvashatjuk a korszakra vonatkozóan, hogy a magyarok hadereje kétszer akkorra volt mint a kazároké.
Kazárok – és a zsidó vallás
A magyarok nyugatabbra húzódtak a kazár területektől és a IX. század első harmadában egy igen domináns hatalmat kezdtek kiépíteni a Fekete-tenger északi partján, a Dnyeper és a Don folyók között. A IX. század elejétől a magyar hadak már rendszeresen támadták a Kazár Kaganátust, ahol nemrég vette fel a kagán, és a szűk uralkodóréteg a zsidó vallást (nagyjából a VIII. század végén vagy a IX. század elején). Egyes történészek véleménye szerint a kabarok és velük más török népek éppen a judaizmus “bevezetése” ellen lázadtak fel a kazár kagán uralma ellen, és csatlakoztak a magyarokhoz. A zsidó vallás felvétele tudatos döntése lehetett az addig steppei vallásukat (ami feltehetően sámánizmus és/vagy tengrizmus lehetett) őrző kazárok vezetőrétegének. Az új vallásválasztás tulajdonképpen egy védekező reakciója volt a kagánnak, hiszen két óriási birodalom, a bizánci és az arab, és két óriási világvallás a kereszténység és a muzulmán hit ütközőzónájában húzódott a kaganátus területe. Szükségessé vált, hogy ideológiai síkon is megkülönböztessék magukat a térség népeitől, így esett a választásuk a zsidó kereskedők által megismertetett vallásra a judaizmusra. Azonban a judaizmus felvétele a környező nagyhatalmaktól való elhatárolódás helyett, inkább a kaganátusban amúgy is meglévő belső feszültséget növelte. A téves sztereotípiák eloszlatásának érdekében érdemes a következő mondatokat hangsúlyoznunk. A kazárok jellemzően török népek voltak, melyek időlegesen vették fel a zsidó vallást, ráadásul valószínűsíthetően kizárólag csak a legszűkebb vezetőrétegük tért át az új hitre. Majd a birodalom leáldozásával, a X. század végétől felolvadtak a térségben élő többi (török) népben, vallásukat és identitásukat elveszítették.
Fontos kitérnünk a kazárok ütközőállamként betöltött kiemelt szerepére, melyben heroikus küzdelmet folytattak az egyre terjedő arab hódítással szemben. A kazároknak sikerült megállítaniuk a VII-VIII. századi arab inváziót és ebben a korszakban az iszlám terjedésének a Kaukázus lett a határvonala. A térség kulcs-erődrendszere, Derbent városa volt. Derbent tucatnyi évszázadot átívelően ütközőpontjává vált az északi nomád “turáni” kultúrának és a déli “iráni” világnak. A Kaszpi-tenger partján álló város többször gazdát cserélt, ma Dagesztán második legnagyobb városa.
Derbent – Dagesztán
Derbent a Dagesztáni Köztársaság (és egyben az egész Oroszországi Föderáció) legrégebbi városa. A városban több mint 5000 éves épületeket is feltártak a régészek, hatalmas erődítményrendszerét még a perzsák kezdték el építeni az északi nomád népek ellen, majd a kubáni bolgárok után a kazárok foglalták el. Derbent a “Kaukázus Kapuja”, ezért folyamatos harcok folytak a városért. A 700-as évek első felében többször is elfoglalták az arabok, de végül is sikerült a kazárok kaganátusának kézben tartani, a harcok emlékét őrzi 40 hős emlékműve, amely a “dagesztáni védőknek” állít emléket.
Az évszázadok folyamán a várostól északra fekvő területek a nomád népek uralma alatt álltak, Derbent városának észak-nyugati előterében, a hegyek lábánál, több mint száz kései hunokhoz köthető kurgán temetkezés található. Dagesztán neve a „hegy” jelentésű török dag szóból ered, amelyhez a „föld” jelentésű perzsa utótag kapcsolódott. Dagesztán etnikai összetétele is ennek a kettős elnevezésnek a lenyomata. A soknemzetiségű ország lakosai főként valamelyik török, vagy kaukázusi nyelvet beszélik. A területet a hunok után a kaukázusi avarok foglalták el, akiknek az állama a 12. századig állt fenn. Érdemes tudni, hogy ezen a területen magyar törzsek is éltek, több forrás tudósit a szavárd magyarok jelenlétéről. Egyes történészek a Dagesztántól nyugatra eredő, majd a Kaszpi-tengerbe torkoló Kuma folyó mentén önálló magyar államot sejtenek, talán a 7. századtól a mongol fennhatóságig.
A derbenti erődrendszer
Dagesztán – Avarok – Kumikok – Nogajok
A 2 és fél milliós Dagesztánban az avarok a legnagyobb lélekszámú nép, közel 1 millió fővel. A nyelvük a kaukázusi nyelvek keleti csoportjának dagesztáni ágához tartozik. Érdemes megemlíteni, hogy a kaukázusi avaroknak nem sok köze van a Kárpát-medencében államot alkotó avarokhoz, viszonyuk egyelőre még nem tisztázott. Az avarok kisebbik töredéke Azerbajdzsánban él, mint ahogy jelentős számú azerbajdzsán nemzetiség él Dagesztánban. Ezzel el is érkeztünk az északkeleti Kaukázus török nyelvű népeihez, a dagesztáni térség két jelentős török nyelvű népe a kumik és a nogaj. A kumikok a harmadik legnagyobb lélekszámú nép (csaknem 400 ezer fő) a soknemzetiségű Dagesztánban. A kumük nyelv a Dagesztánban létrejött hat irodalmi nyelv egyike. A nogajok pedig az a kipcsak – török nyelvet beszélő nép, akik több kun, kipcsak és besenyő törzset magukba olvasztva az Arany Horda szétesése után alakítottak ki egy nomád államot, a Nogáj Hordát. A középkorban a nogajok nyugati törzsei egészen Moldváig előrenyomultak, a fekete nogájok pedig a Kaukázus északi előterében a Dagesztánból Csecsenföldre átnyúló Nogaj Sztyeppén élnek mind a mai napig.
Dagesztáni avarok a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésen
Balkárok – karacsájok – kabardok
Az alcímben jelzett három észak-kaukázusi nép története igen érdekesen alakult a Kaukázus északnyugati területein. Keletebbre helyezkedik el Kabard és Balkárföld, vele nyugatról szomszédos Karacsáj és Cserkeszföld. A karacsájok és a balkárok külön tagállamban élnek Oroszországon belül, azonban a legközelebbi rokonaik egymásnak. Közös nyelvalap különböző nyelvjárásait beszélik, melyek a kipcsak – török nyelvek közé tartoznak. Azonban a kabardok nyelve a kaukázusi nyelvek adige – cserkesz csoportjába tartozik, így inkább ők nyelvileg, a tőlük nyugatabbra élő tagállam cserkeszeivel rokoníthatók.
A balkárok népnevét több kutató a bolgár (bolgár – török) néphez csatolja, elméletük szerint a bolgár népnév a balkároktól eredeztethető. Az biztos, hogy a balkár nyelv a kipcsak – török nyelvek Pontusz – Kaszpi vidéki ágához tartozik. Érdekes adalék, hogy a balkárok saját magukat malkárnak nevezik. A balkár mondákban a nép őse Malkár vezér volt, akihez csatlakozott egy nagy vadászat alkalmával Misaka és Madjar. A sikeres vadászat után népeik együtt éltek tovább.
A kaukázusi régió térképe
A karacsájok, mint említettük, valójában a balkárok közeli rokonai, de a két nép külön országban él. A karacsáj nyelv a török nyelvek kipcsak ágához tartozik. A nép megnevezése valószínűleg a fekete patak szóösszetételből származhat.
A Karacsájok a köztársaságon belül a Kubán folyó felső folyása mentén és attól délre élnek. Kisebb számban Törökországban is laknak. Összlélekszámuk megközelíti a 200 ezer főt. Valószínűleg a karacsájok etnogenezisében a hun birodalom utód népei vettek részt, főként bolgárok, kipcsakok és a török és kaukázusi népeken kívül irániak is, leginkább az alánok. A muzulmán vallásuk ellenére, a sámánisztikus őshitük a 20. század elején is tartotta magát, sőt e vallásuk nyomai a mai napig élnek hiedelemvilágukban. Népzenetudósaink a karacsáj népzenét igen közeli rokonságúnak tartják a magyar népzenével, ezért számos adatgyűjtő expedíciót szerveztek a karacsájok földjére.
Karacsáj nők (Gróf Zichy Jenő magyar expedíciójának fényképe)
Az ismertető cikkünkben főként az észak-kaukázusi népekre fókuszáltunk, kiváltképp azokra, amelyektől nagyobb delegációk érkeztek az elmúlt években Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésekre (illetve az Ősök Napja ünnepeire). Az igen színes kaukázusi régió több érdekes, ősmagyar kapcsolatokkal rendelkező népének ismertetése – terjedelmi okok miatt – kimaradt a leírásunkból. Azonban nagyon fontos megemlítenünk – a magyar rokonsággal kapcsolatban – nem a Kaukázus északi, hanem a déli oldalán fekvő Azerbajdzsánt. Ahol valamikor a 750-es években a szavard magyarok települtek le. A délre vándorolt magyar törzsek a Kaukázus dél-keleti vonulatai alatt elhúzódó síkságon élve, a feltételezett több évszázados különállásuk után, lassan beolvadtak a kialakuló azerbajdzsán népbe.
Bíró Csaba
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
