A progresszív liberálisok szerint minden választás eo ipso csalás, amikor nem ők győznek
Fura dolog ez az antiszemitizmus, meg az antiszemitizmus elleni harc. S még furább a jogállam. Meg a szólás- és véleményszabadság is. S talán még ezeknél is furább a „szabad és demokratikus választások” nevű intézmény.
Kezdjük talán az utóbbival!
Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy ha nem a „haladó”, a „progresszív”, a (neo)marxista, a woke (ha valamit kifelejtettem az idegelme díszes lakói közül, elnézést kérek) erők kerülnek hatalomra, akkor a választások „el lettek csalva”. De csak ilyenkor. Ellenkező esetben fel sem merülhet a választások elcsalása. Lásd például Biden és az amerikai Demokrata Párt legutóbbi győzelmét, amelyet a soha nem látott mennyiségű levélszavazat és a soha nem látott mennyiségű halott szavazó leadott voksa tett izgalmassá, ám ha bárki felvetette a csalás gyanúját, azonnal lecsapott rá a liberális pöröly, miszerint a puszta feltételezés is árulás, a demokrácia semmibevétele, no és természetesen összeesküvés-elmélet és fake news.
Parancs, értettem, fül és farok behúzva, éljen a demokrácia!
Ellenben, ha a jobboldal kerül hatalomra egy szabad választáson, akkor gyökeresen megváltozik a helyzet. Olyankor mindig „elcsalták a választást”, de minimum „választási csalásokra derült fény”, sőt a nemzetközi megfigyelők (Virág elvtárs, ez már az ítélet…) mindig megfigyelik, hogy a választások nem is voltak igazából szabadok és demokratikusak, mert… És akkor ezután következik az indoklás, ami annyira, de annyira szórakoztató tud lenni, és megunhatatlan, pedig mindig mindenhol ugyanaz, és bármelyikünk meg tudja írni előre.
Na most itt vannak ezek a szerbiai választások.
Hát persze, hogy elcsalták. Jött a gyönyörű, demokratikus és szabad választás, hófehér menyasszonyi ruhájában, kedvesen mosolygott, csokrát csukott szemmel hajította maga mögé, a csokrot elkapta a „woke” és „európai” és „különben is” baloldali ellenzék, aztán este lett és győzött a Vucsics, aki ilyen meg olyan meg amolyan, és különben is „az Orbán barátja és szövetségese”.
Hogyan fordulhat ilyesmi elő egyáltalán?
Hát úgy, hogy a gyönyörű demokratikus választást mindjárt azután, hogy eldobta csukott szemmel a csokrát, a gonoszok elrabolták, megerőszakolták, és estére egy ócska ribanc lett belőle. És ez újra és újra megtörténik, ha nem a baloldal győz.
Ha pedig túl gyakran és túl sok helyen nem győz a baloldal, akkor a gyönyörű, hófehér menyasszonyi ruhás szabad választásból hirtelen eleve egy dominának öltözött közönséges szajha lesz, aki ostort pattogtatva nyomja el és abuzálja szegény társadalmat, olykor még krokodilcsipeszt is képes csippenteni szegény társadalom mellbimbójára,
ez pedig tarthatatlan és tűrhetetlen, úgyhogy meg is írja a The New York Times, miszerint meg kell szüntetni a szabad és demokratikus választásokat, helyette az arra alkalmasak majd kijelölik, kik irányítsák a társadalmat. Ám ameddig ennek szükségességéről és elengedhetetlenségéről sikerül meggyőzni a társadalmakat, addig is kell találni valami megoldást, például azt, hogy az idegelme lakóinak nem tetsző jelölteket eleve megakadályozzák az indulásban; perek, rágalmak, kizárások, bírósági végzések, börtön stb.
Így lesz mindjárt sokkal demokratikusabb és tisztább minden választás.
Ám – ismétlem – ha valami fatális véletlen folytán mégis elindul és mégis győz mindenféle jobboldali „korrupt” és „fasiszta” disznó, aki ráadásul „az Orbán barátja”, akkor csalással állunk szemben, és ebben az esetben felfüggesztődik a jogállam (egy Fleck Zoltán nevű „jogtudós” már leírta ennek szükségességét, mármint a jogállam felfüggesztésének, amiben az a legszebb, hogy nevezett Fleck a jogtudományi egyetemen tanítja a jogállamot), és amikor a jogállam fel van függesztve, akkor jön a csőcselék, és megpróbálja az utcáról és erőszakkal megváltoztatni a választások eredményét. És ilyen esetekben a csőcselék hirtelen gyönyörűséges és hótiszta „ellenzéki tömeggé” változik, akik hótisztán, valami számunkra felfoghatatlan és örökre elérhetetlen magasságú erkölcsi piedesztálról alászállva gyújtogatnak, törnek-zúznak, támadnak meg rendőröket, próbálnak meg betörni a demokrácia intézményeibe stb.
Mint például most Belgrádban.
S ilyen esetekben például a szigorú brüsszeli idegelme-lakók, és onnan, a rácsos ablakok mögül kukucskálók, kandikálók, szóval a „megfigyelők”, a „demokrácia őrei”, a jelentéstevők, a raportőrök, a biztosok és „européerek” soha nem aggódnak, nincs megfigyelni- és jelentenivalójuk, ilyenkor mindig minden rendben van.
Mint például Varsóban. Varsóban is.
Varsóban (és Lengyelországban) vasárnapról hétfőre vulkánként kitört a jogállam, mint a láva, úgy tört fel az ellenállhatatlan demokrácia, aki ismét hófehér menyasszonyi ruhában érkezett, oldalán a kifogástalanul „européer”, „nyugatos”, „demokrata” és „korszerű” Donald Tuskkal.
Úgy állnak most egymás mellett ők ketten, mint Afrodita Karambolo és Grga Veliki a Macskajajban, a brüsszeli „elit” meg annyira meg van hatódva és annyira örül, hogy hirtelen, egy apró, diszkrét sikkantás kíséretében mindenkinek jó lesz, és Daniel Freund odaszól Vera Jourovának:
– Vera, megiszunk egy mindenmentes szójalattét?
– Meg, Dani, meg bizony, sőt bedobunk egy vegán laborhúst is!
A kételkedők pedig semmit sem számítanak. Hiszen van-e annál cáfolhatatlanabb bizonyítéka a demokrácia újbóli eljövetelének, mint hogy Tusk verőemberekkel és rendőrökkel foglalja el a lengyel tévét meg a rádiót, meg a hírügynökséget? Aki ezek után sem ismeri fel a nagyszerű és kristálytiszta demokráciát, az menthetetlen. Akik ezek után sem látják a szépséges demokráciát, azok közé majd Dadan Karambolo fog kézigránátokat hajigálni.
Parancs, értettem, fül és farok behúzva, éljen a demokrácia!
És akkor itt van még nekünk ez az antiszemitizmus. Ez is fura ám. Mert például az elmúlt harminchárom évben az „européer” és „haladó” (vagyis eo ipso baloldali) stb. értelmiség minden lapos kő alatt, minden utcasarkon talált egy antiszemitát. Azt mondtad, „szakállas bácsi”? Antiszemita vagy. Azt mondtad, Orgovány? Antiszemita vagy. Azt mondtad, csinnadrattabumbumbumm? Antiszemita vagy.
Azt mondtad, Soros? Antiszemita vagy. Plakátra is tetted? Antiszemita vagy. Mert hogy ki az antiszemita, azt én mondom meg. Ugye. S az „européer” és „haladó” (vagyis eo ipso baloldali) stb. értelmiség kiadta az új jelszót: „Az Izrael-ellenesség az új antiszemitizmus.”
Parancs, értettem, fül és farok behúzva, éljen Izrael!
Persze érdekesség, hogy ez ugyanaz az „européer” és „haladó” (vagyis eo ipso baloldali) stb. értelmiség, amelyik a rendszerváltás előtt minden körülmények között Izrael-ellenes volt, szövetségben a Szovjetunióval és a „pesti zsidó újságírókkal”, akikről Karinthy Cini így írt a Naplójában: „Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli »mesterkedésektől«, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak.”
Na, hát ezekből lett vasárnapról hétfőre Izrael legnagyobb barátja és támogatója. Persze, aki ezen fennakad, az antiszemita.
És akkor most, mindezek tetejébe itt állunk, a Nyugat (mi az?) nagyvárosaiban antiszemita arab csőcselék tombol, megtámadják a zsidókat az utcán, megrongálják, meggyalázzák a zsidó intézményeket és temetőket, a legjobb nevű egyetemek campusain vegzálják a zsidó diákokat és palesztin kendős baromarcok üvöltik, miszerint „From the river to the sea, Palestina will be free”, a Harvard elnöke szerint pedig „kontextusában kell vizsgálni”, ha a hallgatói a zsidók kiirtását követelik, szóval nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen haza nyugodtan, csak a zsidók lehetőleg kipa nélkül, illetve mégiscsak van itt valami, amivel foglalkozni kell, ez pedig a magyarországi antiszemitizmus, mert Pressman is megmondta, hogy itt tombol az antiszemitizmus, minálunk, mert itt plakáton van a Soros, és itt a zsidók nem érezhetik magukat biztonságban.
Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe!
Ebből is látszik, nem vagyunk eléggé „européerek”, „haladók”, „woke-ok”, (neo)marxisták stb. Ebből is látszik, hogy semmi helyünk nincs az idegelmén.
Ha kérhetem, maradjon is ez így.
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
