Régen voltunk annyira közel egy közel-keleti kiterjedt háborúnak, mint most. A Hamasz október 7-i terrortámadása olyan erőket szabadított el, amelyeket a sakktábla nagy játékosai sem tudnak irányítani, még az USA sem. Több mint egy hete, hogy az amerikaiak Prosterity név alatt hadihajókat küldtek a Vörös-tengerre a kereskedelmi forgalom biztosítására. A helyzet azonban sokkal kiélezettebb, a nyugati szövetség sokkal kevésbé ütőképesebb, mint elsőre hinnénk. A geopolitika most megmutatja a nagyoknak, hogy szoríthatja sarokba egy lenézett, polgárháborúzó törzs a nagyhatalmakat és a világgazdaságot. Körkép-elemzés.
Nagy lépésekben tekintsük át, mi minden vezetett idáig. Október 7-én a Hamasz terrortámadás hajtott végre Izrael ellen, amely olyan súlyos volt, hogy Izrael nem hagyhatta válasz nélkül, és benyomult a Gázai övezetbe. A palesztin kérdés nem csak napirendre került, de világháborús veszélyforrássá mutálódott.
A Hamasz mögött Irán áll, amely stratégiai fenyegetésként tekint Izraelre, különösen egy izraeli-szaúdi szövetségre. Irán támogatja a libanoni Hezbollahot is, amely azóta szintén elkezdte egyre komolyabban kóstolgatni a libanoni határt őrző izraeli hadsereget. Maga Irán nem akar közvetlenül részt venni a háborúban.
Jelenleg ott tartunk, hogy egy hétfrontos regionális proxiháború-lánc alakult ki, egyfajta geopolitikai tűzgyűrű gázai központtal. Gáza az egyik front, rajta kívül ott van Ciszjordánia, Libanon, Szíria, Irak, Jemen és Irán. Ezt bizonyítja az is, hogy Joav Gallant izraeli védelmi miniszter a parlament védelmi bizottsága előtt arról beszélt, hogy Izrael „hét fronton áll háborúban” (lásd az előbbi felsorolást).
Mindegyik front mögött Irán kell érteni, amely a hosszú éveken keresztül épített hálózatán keresztül szorongatja Izrael, de már a világgazdaságot. És most hirtelen Jemen vált az események másodlagos epicentrumává.
A húszik lázadása
December 19-én jött a nagy bejelentés, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel elindítják a Prosperity Guardian hadműveletet, amelynek keretében hadihajókat vezényeltek a Vörös-tengerre, hogy megvédjék a kereskedelmi forgalmat a jemeni húszi (húti) lázadók támadásaitól.
A Jemen keleti felét uraló húszi lázadók, akiknek fő támogatója szintén Irán, ugyanis ballisztikus rakétákkal és drónokkal támadták nem csak a kereskedelmi flottákat, de az amerikai hadihajókat is:
Bár jelenleg az izraeli-palesztin konfliktusban részt vevő mindegyik fél igyekszik elkerülni a kiterjedt regionális háborút, beleértve Iránt is, a hútik láthatóan fittyet hánynak a nagyhatalmi érdekekre. Még az irániakra is. Valójában épp azt használják ki, hogy mindegyik fél próbálja elkerülni a nyílt háborút, és addig feszítik a húrt, ameddig csak lehet, hogy saját erejüket növeljék. Lehet, hogy az amerikaiak visszacsapnak, és veszteségeket szenvednek el, de a hútik ezt az Amerika-ellenes hangulat és az amerikaiak arab szövetségeseinek haragja növekedésével vissza is nyerik.
A húszi taktika bevállt. Az amerikaiak azután voltak kénytelenek hajókat küldeni a térségbe, hogy a fokozódó veszély miatt a BP amerikai olajvállalat és féltucat hajózási gigacég felfüggesztette tevékenységét a Vörös-tengeren. Az amerikai izmozás besülésére és a kereskedelemi cébekre méb visszatérünk.
Királynőt szorongató gyalogok
A hútik, akárcsak az irániak, a siíta iszlámhoz egyik, zaidita ágához tartoznak, valójában egy vallási törzsről van szó. Irán talán legfontosabb regionális partnerei, mert egységesek, homogének, szemben például a Hezbollahhal, amelynek mozgástere kisebb a többvallású libanoni politikai rendszer miatt.
Észak- és Dél-Jemen egyesítése óta a hútik siítaként egy szunnita országban élének, és 2015-től folyamatosan polgárháborúban állnak a nemzetközileg elismert, szaúdi-barát kormányzattal. Ám ennek is voltak előzményei.
Ismét csak nagy lépésekben: 1990-ben létrejött az egyesített Jemen, amelynek elnöke Ali Abdullah Száleh lett. A siíta hútik Szaadah régióban vetették meg a lábukat és gyűjtöttek erőt. A 2000-es évek elején már fegyveres felkelőkké váltak, akik Száleh elnök rezsimje ellen harcoltak. A 2011-es arab tavaszkor a húti lázadók már Szaúd-Arábia belterületére mért csapásokat. Szaúd-Arábia Szálehet támogatta, Szálehet 2012-ben megbuktatták (2017-ben végül a hútik agyon is lőtték), 2014-ben pedig kitört a polgárháború. Szaúd-Arábia 2015-ben egy nemzetközi koalíció részeként a jemeni kormány oldalán avatkozik be a háborúba – az Egyesült Arab Emírségekkel együtt. A hútik ennek ellenére elfoglalták a Vörös-tenger partjának jelentős részét és a fővárost, Szanaát is.
Fontos kérdés, hogy Szaúd-Arábia miért nem tűri el a siíta hútik jelenlétét a szomszédságában. Ennek oka, hogy Szaúd-Arábia ugyan szunnita királyság, de azokon a területein, ahol a legnagyobb kőolajlelőhelyei vannak, siíta kisebbség él. Irán pedig arra használja a hútikat, hogy délről bekerítse Szaúd-Arábiát – amely a legnagyobb regionális riválisa.
Az USA nem tehet mást, be kell keményítenie
A jelenlegi helyzetben pedig a hútik nem tettek mást, mint néhány jól irányított csapással padlóra küldték a világgazdaság egyik ütőerét. A Vörös-tengeren halad át a világkereskedelem 12 százaléka (!) és a konténeres kereskedelem 30 százaléka (!). Alternatív útvonal csak egy van: Afrika megkerülése a Jóreménység fokánál, ami két-három hetes kerülőt és hatalmas többletköltséget jelent. Nem beszélve az olajár és szállítmányozási árak elszabadulásának lehetőségéről.
Az USA a Vörös-tengerre küldte a USS Carney, a USS Stethem és USS Mason hadihajókat. Minden bizonnyal korlátozott erővel ugyan, de oda fognak csapni a húszi állásokra az amerikaiak. De mint azt fentebb említettük, senki sem akarja „túleszkalálni” a helyzetet, így bizonyos mértékben meg van kötve még az amerikai szuperhatalom keze is.
Amerikai izmozás helyett beégés
Eredetileg úgy volt, hogy az amerikaiakon kívül a nemzetközi Prosperity Guardian (Prosperitás Őrzője) hadműveletben a nyugati szövetségesek tengeri erői is csatlakoznak. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter Nagy-Britanniát, Bahreint, Kanadát, Franciaországot, Olaszországot, Hollandiát, Norvégiát és Spanyolországot is említette a misszió kapcsán. A valóság azonban máshogy alakult.
Hivatalosan csak tíz ország csatlakozott a művelethez. És azok sem vonultak fel mindenükkel, amijük van. Bármilyen meglepő, a Nyugat is híján van bevethető hadihajóknak. Például Ausztrália épp a hadihajói számára hivatkozva elutasította a részvétel. De még a Fekete-tenger feletti dominanciáért jelenleg oroszokat provokáló britek is „csak” 11 fregattot és 6 rombolót tudnak magukénak.
A németek egyelőre egy hajót sem küldtek. Berlin szerint hajójuk van, így a helyzet bármikor megváltozhat. A franciák azzal magyarázkodnak, hogy hírszerzési információkkal hajlandók támogatni az amerikaiak vezette missziót, de a hadihajóik feletti parancsnokságot meg akarják tartani maguknak ebben a műveletben is. A spanyolok nyíltan elutasították a részvételt, és kijelentették, hogy csak ENSZ felhatalmazás keretében hajlandók lépni.
Itt jegyezzük meg, hogy az ENSZ egyértelműen a palesztinok oldalán áll, és ezúttal épp gátolni próbálja az amerikai külpolitikát, illetve az sem mellékes, hogy Spanyolország mennyit profitálna abból, ha az atlanti kereskedelem a Vörös-tenger blokádja miatt Afrikát megkerülve a spanyol partokon keresztül érné el Európát – és ugyanez igaz a szintén tartózkodó Hollandia esetében is.
Feltehetjük a kérdést, hogy mégis, mi folyik itt? Valószínű, hogy az USA túlvállalta magát. Sikerült megszorongatnia Európát és rákényszerítenie akaratát az ukrajnai háború kibontakoztatásával (elkezdeni az oroszok kezdték, de a britek és amerikaiak nem akarták lezárni 2022-ben). Ezúttal azonban az amerikai stratégiai érdekek teljesen szembemennek az ukrajnai háború során felépített narratívákkal.
Európa örül annak, hogy az USA figyelmét elterelte az ukrajnai háború eszkalálásától a gázai háború, és annak is, hogy így lélegzetvételhez juthat. Ugyanakkor tart attól, hogy az USA közel-keleti külpolitikája az orosz-ukrán háborút megfejeli egy európai terrorhullámmal. Nem mellesleg pedig, az Európában domináns politikai baloldal és progresszív baloldal a nyílt antiszemitizmus és iszlámrajongás határait súrolja. Európa tehát nem siet segíteni az USA-nak a Közel-Keleten. Tett eleget saját öntökönlövésével a szankciós csomagok során.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
