A Szent László Hadosztály katonáinak kicsindi emlékművénél emlékeztek a hagyományőrzők, a helyiek és a vendégek a hadosztály hős tagjaira, akik 1944 decemberében harcoltak erre az Ipoly-Garam vonalán. A Zsákovics László (az oroszkai hadimúzeum tulajdonosa) szervezte hagyományos Szent László Hadosztály túra is ezzel emlékműsorral fejeződött be.
A Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős vadászai a világháború poklában lehetetlen feladatok végrehajtásával, a túlerőben lévő ellenséggel szemben is bizonyították, hogy elit katonák, akik számára csak egyetlen íratlan parancs létezett: A hazáért mindhalálig!
Szerte a világban, ahol magyarok élnek, Szent László Hadosztály terólad beszélnek. Hogy volt egy hadosztály, amely el nem bukott, mert meg tudott halni, ha győzni nem tudott”
– szavalta az emlékműnél Zsákovics Dániel Szántó Lóránt, Kicsind község díszpolgárának versét.
Pásztor Rita Kicsind polgármestere köszöntő beszédében kiemelte:
Arra kérem önöket, hogy a jövőben is olyan szellemben neveljék gyermekeiket, hogy kötelességüknek érezzék a katonasírok és emlékhelyek gondozását. Hiszen tudjuk, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Kérem a jó Istent, hogy a Szent László Hadosztály elesett katonáinak is adjon örök nyugodalmat, nekünk élőknek oltalmat, hogy békében élhessünk.”
Illésfalvi Péter hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója idézte a hősiesség jelképévé vált hadosztály történetét:
Azokról a katonáinkról emlékezünk meg, akik egészen reménytelen helyzetben próbálták meg feltartóztatni azt a feltartóztathatatlan áradatot, amelyet a szovjet hadsereg képviselt. …A legendás letkési hídfő, a hősies helytállás helyszíne, Kicsinden azonban már a lemorzsolódás és a visszavonulás volt a jellemző. A hadosztály katonái megannyi hőstettet vittek végbe a faluban, a Baglyas erdőben, Garamkövesden, a páncélosokkal megtámogatott szovjet gőzhenger azonban lendületesen nyomult előre. 1944. december 23-tól kezdve a parancsnokság hadi hidat veretett a Garamon, amely 26-ra el is készült. Itt azonban már olyan leharcolt állapotban lévő kötelékrészek voltak, amelyek az egységes vezetést is nélkülözték”
– hangsúlyozta a történész.
Kicsind térsége hatalmas temetővé változott
Illésfalvi Péter elmondta, 1944. december 26-27-28-án már akadozott a katonai adminisztráció, mégis több mint 800 nevet tartalmaz az a veszteséglista, amelynél Kicsind község van feltüntetve. A katonák zöme eltűntként van nyilvántartva. Akkoriban nem volt ilyen enyhe az időjárás – a Garam folyó mindkét partja be volt fagyva, a közepén viszont jégzajlás folyt, sokan vesztek bele a folyóba, amikor megkísérelték az átkelést. Keveseknek sikerült, többeknek nem, a veszteségek pótolhatatlanok voltak. Ősze Ferenc főhadnagyot, akinek jelképes sírja a Garam partján található, még látták a Garam vizébe fordulni és onnan soha többé elő nem bukkant.
Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke is szólt az egybegyűltekhez.
Ma itt ne csak a hősi halottakra emlékezzünk, hanem azokra is, akik a rendszerváltás után először érezték kötelességüknek, hogy a magyar hazáért harcolók emlékét megőrizzék, hogy a sírjaik előtt kegyelettel adózhassunk. Közülük kiemelkedik Dr. Farkas Jenő repülőezredes, akinek életcélja volt a Szent László Hadosztály emlékének őrzése. … Bárhol is nyugodjanak, megjelölt vagy jelöletlen sírokban, békés és csendes legyen nyugodalmuk! Mi ma itt fejet hajtunk emlékük előtt. De a főhajtás és az emlékezés után fejünket felemeljük, a jövőbe tekintünk, mert élni és tenni akarunk, hogy ezeknek a katonáknak az áldozata ne legyen hiábavaló”
– emelte ki Bréda Tivadar.
Az érsekújvári Gálik Alex a Nagyszombati Hagyományőrző Klub és a magyarországi Koppánymonostori Hagyományőrző Egyesület tagja. De hogy került ezekbe a körökbe?
Édesanyám képrestaurátor, így a történelmi szál adott volt, de kellett hozzá hogy az egyik cserkésztábor során megtaláljam egy 82 milliméteres szovjet aknavető gránát szárnyacskáit, ami teljesen beindította nálam az érdeklődést a hagyományőrzés iránt. Így húszévesen már ott találtam magam puskával, egyenruhában a hagyományőrzők között”
– mondta el a lelkes fiatal.
Az ünnepséget Kicsind község, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás és a Military Historical Museum szervezésében valósult meg. Sóki Csilla gyönyörű éneklésével emelte az emlékezés fényét.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
