Magyarország nem nézett szembe a múltjával úgy, ahogyan azt Németország megtette.
A magyarokat hülye, ignoráns társadalomként, Miskolcot kellemetlen városként jellemzi Kati Marton (Action for Democracy). De ki is ez a szülőhazáját lenéző befolyásos amerikai, híres emberek özvegye, akinek Márki-Zay Péter „végtelenül hálás”?
A zsidóüldözéshez és a kommunisták ámokfutásához hasonlítja Orbán Viktor kormányfő háborúját Soros György ellen Kati Marton – kürtölte világgá a magyarországi liberális sajtó a magyarországi folyamatokba beavatkozó háttérhatalom egyik központi figurájának véleményét ismertetve. A 74 éves, amerikai–magyar Marton – valójában Márton, csak az ékezet 1957 után, az emigrációban már lekopott – a Karácsony Gergely vezette főváros társszervezésében megrendezett 2022-es Budapest-fórumon úgy fogalmazott,
Orbán Viktor miniszterelnök kormányzása következtében most egy „hülye, ignoráns társadalom” él Magyarországon.
A Budapesten született Marton arról is nyilatkozott, az általa 1989 óta ismert Orbánnak az „oroszbarátságáról” is le kell mondania, mert ez nem kifizetődő a nyugati világban.
Marton annak az Action for Democracy elnevezésű amerikai szervezetnek a nemzetközi tanácsadó testületi tagjaként tűnt fel, amely a magyarországi dollárbaloldal kulcsszereplőjévé lett. Ez a Korányi Dávid vezette szervezet beavatkozott a 2022-es magyarországi választásokba – ezt a magyar titkosszolgálatok nemzetbiztonsági kockázatnak ítélték –, ahogyan az idei lengyelországi parlamenti voksoláson is a centrista-liberális ellenzék mögötti erőket támogatta. Legutóbb itthon a szuverenitásvédelmi törvényt támadták. Mindez megelőlegezi, hogy a 2026-os országgyűlési választásokon milyen beavatkozásra lehet majd számítani.
A titkosszolgálati jelentés idézi Márki-Zay Péter, az ellenzéki összefogás 2022-es miniszterelnök-jelöltjének nyilatkozatát, amely szerint
Kati Marton és barátai nagyon sokan és nagyon sokat tettek azért, és gyűjtöttek a kinti magyarok és nyilván nem csak a magyarok körében ahhoz, hogy sikeres legyen ez a kampány.
A politikus saját elmondása alapján „végtelenül hálás” ezért – írta a Magyar Hang.
Adódik a kérdés, miért szegődik valaki a szülőhazájával szemben háttérhatalmi erők szolgálatába, miközben Magyarországon több mint tíz éve többmilliós politikai közösség támogatja meggyőző többséggel a jelenlegi kormánypártokat.
Hogy erről többet megtudjunk, a kérdés megválaszolásához e-mailben megkerestük az Amerikában élő Kati Martont is, ám eddig nem kaptunk tőle választ, pedig szívesen feltettük volna neki a kérdéseinket. Ha mégis érdemben válaszol, frissítjük cikkünket.
Ám addig is más forrásokhoz fordultunk. Nem kellett túl mélyre ásnunk. A Magyarországot családjával nyolcéves gyerekként elhagyó Martonban – ahogy az elején utaltunk rá – a zsidóüldözések és a Rákosi-rendszer hagyott olyan mély nyomot, amit a szakemberek fixációnak neveznek. A Márton családot 1944-ben üldözték, a szülőket – Márton Endrét és Márton (Nyilas) Ilonát – az 50-es években egy időre bebörtönözték.
Egy angol nyelvű videóban Kati Marton arról beszél, homofóbiával is megvádolva Orbán Viktort, és felemlegetve az 1944-es német megszállás budapesti, Szabadság téri emlékművét is:
Magyarország nem nézett szembe a múltjával úgy, ahogyan azt Németország megtette.
Majd azt mondja:
Nagyszüleimet, akik számos nemzedékre visszavezethetően jó magyar polgárok voltak, a szomszédjaik nem kis segítségével a [Miskolcról] Auschwitzba tartó vonatokhoz vitték. Még egy fotót sem láttam róluk.
Marton az interjúban világossá teszi,
Magyarországon egy esetleges későbbi gyilkos erőszaktól (!) tart, ellentétben Németországgal, ahol a gyerekeket hatéves koruktól holokausztemlékművekhez viszik tanulmányútra. (Egy könyvében pedig „kellemetlen városnak” nevezi Miskolcot.)
Magyarország [ti. a németekkel ellentétben] nem végezte el ezt a kemény munkát
– állítja, zsidóellenességnek állítva be a Soros Györggyel szembeni politikai indíttatású, így az európai migránsbetelepítések támogatása miatti magyarországi bírálatokat. Holott Sorost ismert zsidó személyiségek is támadják, lapunk pedig arról írt, Izrael-ellenes, sőt az október 7-i, több mint ezer izraeli zsidó halálos áldozatot követelő terrorcselekményeket elkövető Hamászhoz köthető csoportokat támogat.
Kati Marton személyiségéhez és gondolkodásmódjának megértéséhez két adalék még megkerülhetetetlennek tűnik. Egy őt személyesen ismerő – ám e cikkhez neve elhallgatását kérő – washingtoni forrásunk idős korára is csinos, jó intellektuális képességekkel és kapcsolatteremtő készséggel rendelkező társasági lényként írta őt le,
aki családja kivándorlását követően úgy idomult az amerikai elitbe, mint kés a vajba.
A több nyelven is jól beszélő Marton saját előmenetele alapján is ismert tévés újságíró és könyvszerző lett, ugyanakkor Peter Jennings (2005-ben elhunyt) tévésztárral, majd Richard Holbrooke-kal, az egyik legismertebb – és a jelenleg is kormányzó Demokrata Párthoz kötődő – amerikai diplomatával kötött házassága csak szélesítette amerikai kapcsolatrendszerét, amit az Action for Democracy magyarországi adományszerzéseihez is felhasználhatott.
Marton és Holbrooke (aki 2010-ben elhunyt) 1995-ben a budapesti amerikai nagykövet Zugligeti úti rezidenciáján házasodott össze, ami több mint szimbolikus, tekintve a személyi összefonódásokat. Ekkor ugyanis Donald Blinken, a jelenlegi amerikai külügyminiszter, Antony Blinken apja volt a – demokrata párti politikai kinevezett – képviseletvezető Budapesten. Másrészt A nép ellenségei című, családjáról szóló memoárjában Marton maga ír úgy erről a rezidenciáról, mint „amelyről annyi szép emléket őriztek a szüleim az 50-es évekből”.
Szép emlékek az 50-es évekből (legalábbis a szülők letartóztatásáig)…
Ehhez azért a Márton családba kellett születni. Miközben a Kati Martonnál tizenöt évvel idősebb Charles Gati politológus, szintén háttérhatalmi figura, az Action for Democracy tanácsadó testületének egy másik tagja – róla majd egy későbbi cikkben írunk bővebben – huszonéves újdondászként (mint Gáti Károly) még arról értekezett például az 50-es évek magyar sajtójában, hogy egy gyerekeknek szóló szovjet propagandafilm
a legnagyobbak jó példáját követve alakítja ki a szovjet ifjúsági filmművészet sajátos arcát,
addig Kati Martont megkímélte az élet Gati az 50-es években leírt vargabetűitől. Ő ugyanis a nővérével együtt az átlagember számára elképzelhetetlen álomvilágba csöppent Rákosi Mátyás Magyarországán.
Az alábbiakban néhány árulkodó idézet következik Marton A nép ellenségei című családtörténeti könyvéből. Szülei az AP és az UPI amerikai hírügynökségek budapesti tudósítói voltak, akik úgy jártak sportkocsin az amerikai nagykövetségre, mint a budai, Csaba utcai lakásukhoz közeli Fény utcai piacra, és még abban sem láttak semmi veszélyt, hogy szabadidejükben is amerikai diplomatákkal bridzselnek. A Márton családban szemlátomást az sem merült fel, hogy 1944 és a Rákosi-rendszer, a fasizmus és a kommunizmus, illetve az Egyesült Államokhoz való dörgölőzés mellett valamilyen negyedik – magyar nemzeti – út is létezhet. Például olyan, amilyet a zsidóellenes megpróbáltatásokat szintén átélt Angyal István követett, aki aztán 1956 mártírja lett.
Abban az időben, amikor Magyarországon összesen nem volt több mint kétezer személyautó, a szüleim egy lenyitható tetejű Studebakerrel furikáztak. Mintha csak színarany hintóval közlekedtek volna… Mi a nővéremmel hercegkisasszonynak éreztük magunkat a fehér, nyitott Studebakerünkben, míg a szürke tömeg a járdaszélen ácsorogva várta a fekete füstöt okádó rozoga autóbuszokat
– írja Bart Dániel fordításában.
Majd egy kissé kínos részlet:
A számomra szinte magától értetődött, hogy egy középosztálybeli, budapesti értelmiségi család, amely nagy súlyt helyezett a gyerekei iskoláztatására, csakis zsidó lehet.
Végül:
A ruháink, az életformánk, a barátaink és a munkánk is nyugati
– adja anyja szájába e szavakat. Ami az utóbbi kettőt illeti, maga sem mondhatta volna önleleplezőbben.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
