December 15-én a nagyváradi a püspöki palota dísztermében mutatták be Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke Györgypál Albertről, a nagyváradi egyházmegye mártírsorsú papjáról szóló könyvét. A Rongyosan az Isten előtt című kötetet Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője mutatta be; a szerzőjével Zsuffa Tünde író beszélgetett.
A megjelenteket Böcskei László megyéspüspök köszöntötte, kiemelten a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tanárait. A könyvbemutató egyúttal a hitoktatók, tanárok karácsonyi találkozója is volt. A püspök elmondta, együtt szoktak haladni az előkészület útján, kilépve a hétköznapok szürkeségéből és ráhangolódva arra a pillanatra, amit az örömhír meghirdetésének szoktak nevezni. Ez az alkalom azonban egy kicsit más, hiszen ezúttal egy vértanú lelkipásztor sorsa bontakozik ki.
A főpásztor arra is felhívta a figyelmet: 800 éve annak, hogy Assisi Szent Ferenc élő betlehemet állított Greccióban, s a mi életünkben is ott kell legyen a vágy, hogy megmutassuk Isten hozzánk lehajló szeretetét.
A nagyváradi származású Kuzmányi István felelevenítette, hogy valamikor a rendszerváltozás után hallott először Györgypál Albertről: Matos Ferenc és Fedorek Imre plébánosok papi ideálként emlegették őt. A 152 oldalas, több mint 80 színes képet tartalmazó, tudományos igényességgel megírt életrajz típusú könyv stílusa közérthető.
Érdekes, hogy „Berci atyának” – ahogyan szólították Györgypál Albertet – az élete a környékbeli magyar történelem lenyomata. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén, az ősi Csanádi Egyházmegyében, a Torontál vármegyei Melencén született, Nagybecskerek mellett, egy olyan faluban, ahol a magyarok és katolikusok kisebbségben voltak. Györgypál Albert valószínűleg influenszer lenne, ha most élne, hiszen tudatosan készített fényképfelvételeket amerre járt, s rövid jegyzeteket írt melléjük. Ahol élt, ott pezsgett az élet, ő pedig „minden helyzetben jelen volt”.
Szolgált az ukrajnai fronton is. Érdekes, hogy tulajdonképpen nem azért ítélték el, mert magyar volt vagy mert pap, hanem a „tollvonásaiért”. Cikkeket írt ugyanis a Magyar Lapok napilapba Mit láttam Oroszországban? címmel, melyekben utalt a „szovjet paradicsom” megtévesztő ideológiájának következményeire, említést téve az emberek éhezéséről, a munkás-paraszti réteg kizsákmányolásáról és a lesújtó közállapotokról.
Kuzmányi István hozzátette: ha ezekben a napokban úgy reklámozzák Nagyváradot, mint „A jó cselekedetek városát”, akkor Berci atya a jó tettek embere volt.
Serfőző Levente azt mondta, kettős késztetés miatt írt könyvet Györgypál Albertről: egyrészt a fiatal pap példája motiválta, másfelől a közös szálak, melyek összekötik az életüket. Ilyen volt a csanádi és a nagyváradi egyházmegye, a szegedi szeminárium, a Nagyváradárad iránt érzett szeretet és tisztelet, az olaszi temető, ahová Berci atyát temették, az ifjúság szeretete, a katekéta és nevelői hivatás. „Volt egyszer egy ember, akit megszólított az Isten, ő igen mondott, s mindvégig komolyan vette a hivatását. Tíz éven át, szinte haláláig az Úr szőlőjének fáradhatatlan munkása maradt.” 1944 decemberétől kilenc hónapon keresztül a váradi várbörtönben raboskodott. Romló egészségi állapota miatt kiengedték, majd 1947. július 19-én az elszenvedett kínzások következtében elhunyt. Györgypál Albert 10 év papság után, 33 évesen halt meg, mégis teljes életlt élt – fogalmazott Serfőző Levente.
Szóba került az is, hogy a könyvbemutatót december 15-én tartották, és 1944-ben Berci atya éppen december 15-én este ajánlotta fel életét a Szent László-menedékházban áldozatul az Egyházért, hogy az megmeneküljön a kommunista elnyomás alól. És az ezt követő éjszakán tartóztatták le.
A kutatómunkában nagy segítségére volt Serfőző Leventének Kissné Csaba Ilona, aki Györgypál Albert unokahúgaként a rendelkezésére bocsátotta a családi fotóalbumot, Fodor József általános helynök, Nagy Mihály Zoltán történész-főlevéltáros és Brassó Imre Albert, aki Berci atya személyét ismertette meg a szerzővel, illetve a már általa feldolgozott adatokat átadta neki.
A könyv címe azért lett az, ami, mert Györgypál Albert halála után az egyik vincés nővér azt mondta: „Szegény olyan rongyosan ment a másvilágra, mert mindenki vágott egy darabot a ruhájából, a reverendájából (ereklyének).”
Forrás: Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro
Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
