Egyik szakértő Bartók Béla gyűjtései között is megtalálta az inkriminált dallamot mint román népdalt. És megszólalt a pópa, aki az ötvenes években „fedezte fel” a dalt, amelyet aztán a hírhedt Flacăra kör és nem kevésbé hírhedt vezére emelt piedesztálra. Voltak persze józanabb hangok is, akik szerint az inkriminált dallamnak – a népzene, általában a kultúrák egymás mellett élésének természetéből adódóan – aligha van nemzetisége.
A történet számunkra nem is annyira a tartalma miatt érdekes, hiszen egy szakmai tudását fitogtató előadó kijelentései, illetve az azokra jött reakciók aligha dönthetik el a kérdést. Mert a népzenében kevéssé jártasak is ismerik a kölcsönhatások elvét, amely különösen érvényes a Kárpát-medence népeire, a különböző népcsoportok népdalainak, s egyáltalán, a népi kultúra alakulására. (Grigore Leșe egyébként képzett zenészként, sőt, a zenetudományok doktoraként a dallam magyar eredetét a kvintugrással magyarázta.)
Sokkal inkább szembeötlő az a kollektív frusztráció, amely egy ilyen felvetés kapcsán előtör. A népzenéhez, sőt, az egészséges nemzeti érzéshez aligha illő, a kizárólagosságot hamis nemzeti büszkeséggé degradáló, valójában soviniszta, idegengyűlölő megközelítés ez, még akkor is, ha ezt a felszólalók tagadják.
Csak remélni tudjuk – parafrazálva az annyira fontos hazafias dal címét –, hogy egyre több román nem ilyen, nem valaki ellenében, hanem önmaga értékeit felismerve és tovább gyarapítva büszke saját nemzeti identitására. Még akkor is, ha netán ezek az értékek vélhetően más népek jellegzetességeit is hordozzák magukban.
Fotó: Facebook / Grigore Leșe
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
