A szórakozás és a kikapcsolódás alighanem az emberiség történelmének legkorábbi korszakaiban is jelen volt. Nem volt ez másképpen az amerikai kontinensen, a spanyol konkvisztádorok hódítása előtt sem. A közép-amerikai népek a manapság is népszerű háborús, illetve versenyjátékok korabeli változatait játszották. Erről ma már nemcsak írott és képi forrásaink, hanem a modern kutatásoknak köszönhetően, régészeti leleteink is vannak.
Miután Hernán Cortés vezetésével a spanyolok 1519 és 1521 között meghódították Mexikót, a hagyományos közép-amerikai kultúrák veszélybe kerültek.
A róluk szerzett tudásunk csak töredékes, mivel nem sokkal a hódítás után az írott emlékeik jelentős részét, azok pogány tartalma miatt, megsemmisítésre ítélték.
Néhány azték kódex azonban túlélte a 16. századot, amelyek manapság fontos képi forrásként szolgálnak számunkra. Ezen kívül leírásokból értesülünk az aztékok szokásairól, de a szerzőik többnyire olyan spanyolok, akik a saját nézőpontjukból szemlélték a közép-amerikai indiánokat.
Közülük sem volt azonban mindenki ellenséges: Bartolomé de las Casas, vagy Bernardino de Sahagún sokkal megértőbben viszonyultak a helyi lakosokhoz, mint egyes kortársaik.
Utóbbi nem is adta ki teljes egészében a kéziratát spanyol nyelven, és értesüléseinek forrásait is elhallgatta, mert félt a spanyol hatóságoktól.
A mexikói Monte Albán régészeti lelőhelyen előkerült labdajáték-pálya
Sahagúntól származik az a beszámoló, amely egy szerencsétlen csillagzat alatt született férfiról szól. Az illető minden értékét, amelyet otthonról hozott magával, feltett patollira és tlachtlira (labdajáték), de hiába fohászkodott az istenekhez, a szerencse elpártolt tőle, és mindenét elvesztette.
Mikor az aztékok a nagyobb ünnepeken összegyűltek, a különböző szerencsére alapozott játékokat is gyakorolták. A játékokból és a fogadásokból a források szerint néhány vándorjátékos meg tudott gazdagodni, de azok, akik nem tudták megfizetni az adósságaikat, könnyen a bitófán végezhették.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
