Az alábbiakban közzé tesszük a Szentatya C’est la confiance kezdetű apostolibuzdítását az Isten irgalmas szeretetébe vetett bizalomról, melyet Lisieux-i Szent Teréz születésének százötvenedik évfordulója alkalmából adott ki október 15-én azzal a szándékkal, hogy a bizalom és a szeretet „kis útjának” választására biztasson mindenkit.
Az alábbiakban a szöveg második felének, a 30–53. pontjainak fordítását közöljük, mely az eredeti spanyol szövegből készült. Az apostoli buzdítás hamarosan nyomtatásban is megjelenik a Szent István Társulat kiadásában.
3. A szeretet leszek
30. A hitnél és a reménynél „nagyobb” a szeretet, mely soha nem múlik el (vö. 1Kor 13,8–13). Ez a Szentlélek legnagyobb ajándéka, „az összes erények anyja és gyökere”. [49]
Személyes szeretetkapcsolat
31. Az Egy lélek története szeretetről szóló tanúságtétel, melyben Kis Szent Teréz Jézus új parancsát – „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – magyarázza. [50] Jézus szomjazza a szeretetére adott választ. „Nem átall egy kis vizet koldulni a szamariai asszonytól. Szomjas volt… De ezekkel a szavakkal: »adj innom« [Jn 4,7], a mindenség Teremtője az ő szegény teremtményének a szeretetét kívánta. Szeretetre szomjazott.” [51]
32. A jegyesi szeretet szimbolikájával a vőlegény és a menyasszony kölcsönös önátadását fejezi ki. Az Énekek énekéből (2,16) ihletet merítve ezt írja: „Azt hiszem, hogy Jegyesem szíve egyedül az enyém, amint az enyém egyedül az övé, és ebben az édes magányban beszélek hozzá, várva, hogy egyszer majd színről színre szemlélhetem [1Kor 13,12].” [53] Bár az Úr együtt, népként szeret bennünket, ugyanakkor szeretete egészen személyes, „szívtől szívig” működik.
Ferenc pápa Kis Szent Teréz ereklyéi előtt – Fotó: Vatican News
33. Kis Szent Terézben elevenen él annak bizonyossága, hogy Jézus személyesen szerette és ismerte őt kínszenvedésében: „Szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). A szenvedő Jézust szemlélve azt mondja neki: „Te láttál engem.” [54] Ugyanígy mondja az anyja karjában fekvő kisded Jézusnak: „A te kis kezeddel, amely Máriának hízelgett, fenntartottad a világot és életet adtál neki. És te gondoltál rám.” [55] Így szemléli az Egy lélek története elején is Jézust, aki úgy szeret minden egyes embert, mintha az egyetlen ember lenne a világon. [56]
34. Kis Szent Teréz evangéliumértelmezésének a kulcsa a „Jézus, szeretlek” szeretetaktus, melyet a lélegzetvételhez hasonlóan folytonosan megél. Ezzel a szeretettel merül el Krisztus életének minden misztériumában, melyekben Krisztus kortársává válik, együtt éli át az evangéliumot Máriával és Józseffel, Mária Magdolnával és az apostolokkal. Velük együtt ereszkedik alá Jézus szíve szeretetének mélységeibe. Nézzünk egy példát: „Amikor látom, hogy Magdolna a számos vendég előtt közelít Jézushoz, imádott Mesterének lábát könnyeivel öntözi, akit először érint, érzem, hogy szíve megértette Jézus szíve szeretetének és irgalmának mélységeit, és akármilyen bűnös is volt, ez a szerető szív nemcsak készségesen megbocsát neki, hanem elhalmozza isteni meghittségének jótéteményeivel is, fölemeli őt a szemlélődés legmagasabb csúcsaira.” [57]
A legnagyobb szeretet a legnagyobb egyszerűségben
35. Az Egy lélek története végén olvashatjuk önfelajánlását: Önmagam felajánlása egészen elégő áldozatul a Jó Isten irgalmas szeretetének. [58] Amikor teljesen átadta magát a Lélek működésének,
Ez az a misztikus élet, amelyet – még ha rendkívüli jelenségek nem kísérik is – minden hívőnek a szeretet mindennapi megtapasztalásaként ajánlunk.
36. Kis Szent Teréz a kicsinységben, a mindennapi élet legegyszerűbb dolgaiban élte meg a szeretetet, és ezt Szűz Mária társaságában tette, tőle tanulta, hogy „szeretni annyit jelent, mint mindent odaadni, még önmagunkat is”. [60] Míg korának prédikátorai gyakran Mária diadalmas nagyságáról beszéltek, mintha távol állna tőlünk, Teréz az evangélium alapján rámutat, hogy Mária azért a legnagyobb a mennyek országában, mert ő a legkisebb (vö. Mt 18,4), ő áll legközelebb Jézushoz megaláztatásában. Látja, hogy míg az apokrif történetek tele vannak lenyűgöző és ámulatba ejtő jelenetekkel, az evangéliumok egy alázatos és szegény életről tanúskodnak, melyet Mária a hit egyszerűségében élt. Maga Jézus akarja azt, hogy Mária legyen a példaképe a léleknek, mely minden bizonyosságtól megfosztott hittel keresi őt. [61] Mária volt az első, aki tiszta hitben és alázatban megélte a „kis utat”; ezért Teréz nem habozik így írni:
„Tudom, hogy Názáretben, kegyelemmel teljes Anya,
szegényen éltél, anélkül, hogy többre vágytál volna.
Extázisok, elragadtatások, harsogó csodák
nem ékesítették életedet, Szentek Királynője!
Sokan élnek a földön alázatosak és kicsinyek,
félelem nélkül emelhetik feléd szemüket.
Anyám, a közös úton járni tetszik neked,
hogy a boldog túlvilágra vezesd a lelkeket.” [62]
37. Kis Szent Teréz mindennapi egyszerűségben megélt kegyelmi pillanatokról is beszámol, például arról, hogy hirtelen milyen érzések kerítették hatalmukba, amikor egy nehéz természetű, beteg nővértársát kísérte. De ezek mindig a leghétköznapibb helyzetekben erősebben megélt szeretet tapasztalatai: „Egy téli estén szokás szerint teljesítettem az én kis tisztemet, hideg volt, éjszaka volt… Hirtelen a távolból egy hangszer dallamos hangját hallottam, s akkor fényesen kivilágított szalont képzeltem magam elé, minden aranyozástól ragyog, elegánsan öltözött fiatal leányok kölcsönösen bókokat és társaságbeli udvariasságokat mondanak egymásnak; azután tekintetem a szegény betegre esett, akit támogattam; dallam helyett időről időre panaszos nyögését hallgattam, és aranyozások helyett a mi szigorú kolostorunk tégláit láttam, amelyeket alig világított meg valami gyengén pislákoló fény.
Ó, ezer évnyi világi ünnep élvezetéért sem adnék oda tíz olyan percet, amilyet az én alázatos szeretetszolgálatomra használtam fel.” [63]
Az Egyház szívében
38. Kis Szent Teréz nagy szeretetet örökölt az Egyház iránt Avilai Szent Teréztől, és képes volt e misztérium mélyére hatolni. Ezt látjuk akkor is, amikor felfedezi az „Egyház szívét”. Egy Jézushoz intézett hosszú imában, [64] melyet 1896. szeptember 8-án, szerzetesi fogadalomtételének hatodik évfordulóján írt, Teréz megvallja az Úrnak, hogy olyan mérhetetlen vágy, evangélium iránti szenvedély mozgatja, amelyet egyetlen hivatás sem elégíthet ki. Így hát „helyét” keresve az Egyházban újraolvasta Szent Pál korintusiaknak írt első leveléből a tizenkettedik és tizenharmadik fejezetet.
39. A tizenkettedik fejezetben az apostol a test és annak tagjai metaforáját használja, hogy elmagyarázza: az Egyházban sokféle karizma van, melyek hierarchikus rendbe rendeződnek. De ez a leírás nem volt elég Kis Szent Teréz számára. Folytatta kutatását, elolvasta a tizenharmadik fejezetben a „szeretethimnuszt”, s benne megtalálta a nagy választ. Az alábbi emlékezetes sorokat írta róla: „Az Egyház misztikus testét szemlélve, egyik Szent Pál által leírt tagban sem ismertem magamra, jobban mondva mindegyikben magamra akartam ismerni… A Szeretet kezembe adta a hivatásom kulcsát… Megértettem, hogy ha az Egyháznak különféle tagokból álló teste van, akkor a tagok legszükségesebbjének, legnemesebbjének sem lehet híjával; megértettem, hogy az Egyháznak van szíve s hogy ez a szív lángol szeretetében. Megértettem, hogy csupán a szeretet tarthatja mozgásban az Egyház tagjait, hogy ha a szeretet véletlenül kihalna, az apostolok nem hirdetnék többé az evangéliumot, a vértanúk sem akarnák már a vérüket ontani… Megértettem, hogy a szeretet magában foglalja az összes hivatásokat, hogy a szeretet a minden, hogy átfog minden időt és minden teret… egyszóval, hogy örökkévaló! És akkor túláradó, észvesztő örömömben felkiáltottam:
Igen, megtaláltam helyemet az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem… Az én édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én a szeretet leszek… így minden leszek… így meg fog valósulni az álmom!!!” [65]
40. Ez nem egy diadalittas Egyház szíve, hanem egy szerető, alázatos és irgalmas Egyházé. Teréz sosem helyezi magát mások fölé, hanem az utolsó helyre helyezi, Isten Fiával egy szintre, aki értünk szolgává lett, megalázta magát és engedelmes lett a kereszthalálig (vö. Fil 2,7–8).
41. Az Egyház szívének ez a felfedezése nekünk – a mai korban – is nagy világosságot jelent, hogy ne botránkozzunk meg a sötétség és a bűn jegyét magán hordozó Egyház intézményének korlátai és gyengeségei miatt, hanem belépjünk szeretettől lángoló szívébe, melyet a pünkösdkor ajándékul kapott Szentlélek gyújtott lángra. Ennek a szívnek a tüzét táplálja minden egyes szeretetcselekedetünk. „Én a szeretet leszek” – ez Teréz radikális döntése, végleges szintézise, legszemélyesebb lelki identitása.
Rózsaeső
42. Sok évszázad után, melyek során megannyi szent fejezte ki nagy buzgalommal és szépséggel azon vágyát, hogy „a mennyországba jusson”, Kis Szent Teréz nagy őszinteséggel vallotta be: „Akkoriban mindenfajta és nagy belső megpróbáltatásaim voltak (olyanok, hogy néha még a mennyország létezésében is kételkedtem).” [66] Egy másik alkalommal azt mondta: „Mikor a mennyország boldogságáról énekelek, Isten örök birtoklásáról, semmiféle örömet nem érzek, mert egészen egyszerűen arról énekelek, amit hinni akarok.” [67] Mi történt? Az, hogy
43. A benne végbement átalakulás lehetővé tette, hogy a mennyországba jutás buzgó vágyától eljusson a mindenki javát akaró állandó és lelkes vágyig, ami abban az álomban csúcsosodott ki, hogy a mennyben is folytassa küldetését: hogy szeresse és megszerettesse Jézust. Ezzel kapcsolatban egyik utolsó levelében a következőt írta: „Nagyon számítok arra, hogy nem maradok tétlen a mennyben; az a kívánságom, hogy még dolgozzam az Egyházért és a lelkekért.” [68] És ugyanezekben a napokban még egyértelműbben kijelentette: „Mennyországom a földön fog eltelni a világ végéig. Igen, azzal akarom tölteni Egemet, hogy jót teszek a földön.” [69]
44. Kis Szent Teréz így fejezte ki mély meggyőződésből fakadó válaszát arra az egyedülálló ajándékra, amelyet az Úr adott neki, arra a meglepő világosságra, amelyet Isten árasztott belé. Így jutott el az evangélium végső személyes szintéziséhez, mely a teljes bizalommal kezdődött és a másokért való teljes önátadásban csúcsosodott ki. Nem kételkedett önátadásának termékenységében: „Mindarra a jóra gondolok, amit halálom után szeretnék tenni.” [70] „A Jó Isten nem adná nekem azt a vágyat, hogy halálom után jót tegyek a földön, ha nem akarná megvalósítani.” [71] „Olyan lesz, mint egy rózsaeső.” [72]
45. A kör bezárul. „C’est la confiance.” A bizalom az, ami elvezet bennünket a Szeretethez, és így megszabadít a félelemtől, a bizalom az, ami segít levenni szemünket önmagunkról, a bizalom az, ami lehetővé teszi, hogy Isten kezébe helyezzük azt, amire csak ő képes. A bizalom által mérhetetlen nagyságú szeretet és energia áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy testvéreink javát keressük. Így utolsó napjainak szenvedései közepette is azt mondhatta Teréz: „Csak a szeretetre számíthatok.” [73]
Kérjük ezt ingyenes ajándékként, a kegyelem drága ajándékaként, hogy az evangélium útjai megnyíljanak életünkben!
4. Az evangélium szíve közepén
46. Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban nyomatékosan megfogalmaztam felhívásomat, hogy térjünk vissza a forrás frissességéhez, hogy arra tegyük a hangsúlyt, ami lényeges és nélkülözhetetlen. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt a felhívást ismét megfogalmazzam.
A szintézis tanítója
47. Ez a Kis Szent Terézről szóló buzdítás lehetővé teszi, hogy emlékeztessek arra, hogy egy missziós Egyházban „az igehirdetés a lényegre összpontosít, arra, ami a legszebb, a legnagyobb, a legvonzóbb és egyben a legszükségesebb. „Az ajánlat egyszerűsödik, anélkül, hogy elveszítené mélységét és igazságát, s így meggyőzőbbé és ragyogóbbá válik.” [74] A fénylő középpont pedig „annak az üdvözítő szeretetnek a szépsége, amelyet Isten a meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban kinyilvánított”. [75]
48. Nem minden egyformán központi jelentőségű, mert az Egyház igazságainak rendje és hierarchiája van, és „ez vonatkozik mind a hit dogmáira, mind az Egyház tanításának egészére, beleértve az erkölcsi tanítást is”. [76] A keresztény erkölcs központja a szeretet, mely a Szentháromság feltétel nélküli szeretetére adott válasz, amely által „a felebaráti szeretet cselekedetei a lélek belső kegyelmének legtökéletesebb megnyilvánulásai”. [77] Végső soron csak a szeretet számít.
49. Valóban, az a sajátos hozzájárulás, amelyet Kis Szent Teréz szentként és egyháztanítóként nekünk ad, nem analitikus, mint például Aquinói Szent Tamásé. Hozzájárulása inkább szintetikus, mert zsenialitása abban áll, hogy a középpontba, a lényegeshez, a nélkülözhetetlenhez vezet bennünket.
50. Teológusként, erkölcsteológusként, lelkiségi gondolkodóként, lelkipásztorként és hívőként, ki-ki a maga területén, még magunkévá kell tennünk Kis Szent Teréznek ezt a ragyogó felismerését, és le kell vonnunk elméleti és gyakorlati, tanbeli és lelkipásztori, egyéni és közösségi következményeit. Merészségre és belső szabadságra van szükségünk hozzá.
51. Néha csak másodlagos jelentőségű kijelentéseket idéznek ettől a szenttől, vagy olyan dolgokat említenek, amelyek közösek lehetnek benne bármely más szenttel: imádság, áldozatvállalás, eucharisztia iránti tisztelet és annyi más szép tanúságtétel, de így megfoszthatjuk magunkat attól a sajátos ajándéktól, amelyet az Egyháznak adott, és elfelejtjük, hogy „minden szent külön küldetés, az Atya terve arra, hogy a történelem egyik meghatározott időszakában felragyogtassa és konkrét alakban megjelenítse az evangélium valamely szempontját”. [78] Ezért „annak felismeréséhez, hogy mi az a mondandó, amelyet az Úr egy szenten keresztül üzenni kíván, nem szabad megállni a részleteknél […]. Amit szemlélnünk kell, az az egész élete, megszentelődésének a teljes útja, az az alak, amely visszatükröz valamit Jézus Krisztusból, és amely akkor jelenik meg, amikor egész személyének értelmét sikerül összerakni.” [79] Ez még inkább igaz Kis Szent Terézre, hiszen ő a „szintézis tanítója”.
52. A mennytől a földig, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz időszerűsége megmarad a maga „kicsiny nagyságában”.
Egy olyan korban, amely arra akar rávenni, hogy zárkózzunk saját érdekeinkbe, Teréz megmutatja, milyen szép az életből ajándékot készíteni.
Egy olyan időszakban, amikor a felszínesebb igények uralkodnak, ő az evangéliumi radikalizmus tanúja.
Az individualizmus korában ő felfedezteti velünk a közbenjárássá váló szeretet értékét.
Egy olyan korban, amikor az ember a nagyság és új hatalmi formák megszállottja, ő a kicsiség útját kínálja.
A bonyodalmak idején segíthet, hogy újra felfedezzük az egyszerűséget, a szeretet, a bizalom és a ráhagyatkozás feltétlen elsőbbségét, legyőzve a legalista és moralizáló logikát, mely előírásokkal és parancsokkal tömi tele a keresztény életet, és befagyasztja az evangélium örömét.
Az elvonulás és bezárkózás idején Teréz arra hív, hogy kifelé haladásban élő misszionáriusok legyünk, akiket magával ragadott Jézus Krisztus és az evangélium vonzása.
53. Másfél évszázaddal születése után Kis Szent Teréz élőbb, mint valaha a zarándokló Egyházban, Isten népének szíve közepén. Velünk zarándokol, jót tesz a földön, ahogyan annyira vágyott rá. Lelki életerejének legszebb jele az a számtalan „rózsa”, amelyet szétszór, vagyis azok a kegyelmek, amelyeket Isten Teréz szerető közbenjárására ad nekünk, hogy támogasson bennünket életünk útján.
Kedves Kis Szent Teréz,
az Egyháznak meg kell éreztetnie
az evangélium színét, illatát, örömét.
Hullasd közénk rózsáidat!
Segíts, hogy hozzád hasonlóan
mindig bízzunk
Isten irántunk érzett nagy szeretetében,
hogy mindennap utánozhassunk téged
az életszentség kis útján!
Ámen.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, október 15-én, Avilai Szent Teréz emléknapján, 2023-ban, pápaságom tizenegyedik évében.
Ferenc
JEGYZETEK
[49] Summa theologiae, I-II, q. 62, art. 4.
[50] Vö. „C” kézirat, 11vº–31rº, in Önéletrajz, 285–322.
[51] „B” kézirat, 1vº, in Önéletrajz, 247–248.
[52] Vö. uo. 4rº, in Önéletrajz, 256–257.
[53] 122. levél: Levél Célinnek (1890. október 14.), in Lisieux-i Szent Teréz: A Szeretet rejtekében. Lisieux-i Szent Teréz levelei nővéréhez, Céline-hez, ford. Erdő Zsuzsa, Sarutlan Kármelita Nővérek – Szent Gellért Kiadó, Magyarszék – Budapest, 2006, 66.
[54] 24. vers, 21, in Œuvres complètes, 697.
[55]Uo. 6, in Œuvres complètes, 693.
[56] Vö. „A” kézirat, 3rº, in Önéletrajz, 53.
[57] 247. levél: Levél Bellière abbénak (1897. június 21.), in Lisieux-i Szent Teréz: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi György, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 66–67.
[58] Vö. Or 6, 757–759. [Önéletrajz, 340–342.]
[59] „A” kézirat, 84rº, in Önéletrajz, 232.
[60] 54. vers, 22, in Œuvres complètes, 755.
[61] Vö. uo. 15, in Œuvres complètes, 753.
[62]Uo. 17, in Œuvres complètes, 754.
[63] „C” kézirat, 29vº–30rº, in Önéletrajz, 319–320.
[64] Vö. „B” kézirat, 2rº–5vº, in Önéletrajz, 249–263.
[65] Uo. 3vº, in Önéletrajz, 255.
[66] „A” kézirat, 80vº, in Önéletrajz, 223. Ez nem a hit hiánya volt. Aquinói Szent Tamás azt tanítja, hogy a hitben az akarat és az értelem is működik. Az akarat ragaszkodása lehet nagyon szilárd és mélyen gyökerező, míg az értelem elhomályosulhat. Vö. De Veritate, 14,1.
[67] „C” kézirat, 7vº, in Önéletrajz, 279.
[68] 254. levél: Levél Roulland atyának (1897. július 14.), in Lisieux-i Szent Teréz: Levelek paptestvéreimhez, ford. Jakubinyi György, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2008, 158.
[69] Ágnes anya Sárgafüzete (1897. július 17.), in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, i. m., 105.
[70]Uo.(1897. július 13.), 17, in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, i. m., 95.
[71]Uo.(1897. július 18.), 1, in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, i. m., 105.
[72]Uo.(1897. június 9.), 3, in Kis Szent Teréz utolsó beszélgetései, i. m., 54.
[73] 242. levél: Levél Szentháromságról nevezett Mária nővérnek (1897. június 6.), in Œuvres complètes, 599.
[74] Evangelii gaudium apostoli buzdítás (2013. november 24.), 35, AAS 105 (2013) 1034.
[75]Uo.36, AAS 105 (2013) 1035.
[76]Uo.
[77]Uo. 37, AAS 105 (2013) 1035.
[78] Gaudete et exsultate apostoli buzdítás (2018. március 19.), 19: AAS 110 (2018) 1117.
[79]Uo. 22, AAS 110 (2018) 1117.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
