A loppianói Sophia Egyetem november 6-án webináriumot tartott a püspöki szinódus október végén lezárult első ülésszakáról. Néhány résztvevő számolt be tapasztalatairól, köztük Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom elnöke, Brendan Leahy limericki (Írország) és Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, valamint Noemi Sanches, aki a szinódusi titkárság munkatársaként a háttérben dolgozott.
Mindannyiuk felszólalásából egyöntetűen kiderül, hogy a legnagyobb élmény éppen annak a szinodális folyamatnak a megélése volt, ami módszere és egyben tárgya is volt a két éve megkezdett folyamatnak.
„A Szentatya mindig is azt mondta, hogy a szinódus nem egy parlament, ahol különböző nézetek harcolnak egymással, és megpróbálják kitalálni, hogy melyik vélemény vagy ideológia fog érvényesülni. Ez egy sajátos egyházi esemény, vagy inkább egy folyamat, amelyet az evangéliumi lelkületnek kell vezetnie.
– foglalja össze Pál József Csaba temesvári püspök a tapasztalatot, amiről sok résztvevő hasonlóan nyilatkozott.
Brendan Leahy pedig így fogalmaz: „Természetesen az egész, a hazámban a meghallgatási folyamat különböző szakaszaiban végigjárt szinódusi utat magammal hoztam. (…) Ennek során megismertem az írországi emberek reményeit és vágyait a plébániákon, az egyházmegyében, országos szinten. Egy zoom-konferencián, néhány nappal az elutazásom előtt az egyik küldött azt mondta nekem: »Ne felejts el a szinóduson kiállni a nőkért!« (…)
Az Írországban megvitatott témák ismét előkerültek ezen az egyetemes szinódusi ülésen, de a tapasztalatok és tanúságtételek széles skálája miatt gazdagodtak és más szemszögből nyertek megvilágítást. Például a nőkkel és az Egyházzal kapcsolatos kérdések a világ minden tájáról érkező beszámolókban előkerültek, de különböző árnyalatokkal”.
Noemi Sanches, aki a szinódus háttérmunkálataiban vett részt a titkárságon, felidézte egy idős európai bíboros szavait, aki kiemelte a nők jelenlétének pozitív hatását: „Az elmúlt negyven évben nyolc különböző szinóduson vettem részt, és mondhatom, hogy ez itt kétségtelenül a legszebb. És biztos vagyok benne, hogy az önök jelenlétének köszönhető, hogy mindig életet és újdonságot hoz az Egyházba. Köszönöm!” – mondta az illető. „Engem – reagált erre Noémi –
Margaret Karram, mint laikus és nő, maga is átélte ennek a folyamatnak az újdonságát:
Az összefoglaló dokumentum egyik központi gondolata éppen az Egyház missziós profiljára vonatkozik: »Az Egyház maga a misszió – áll a dokumentumban –, a laikus hívek létfontosságú módon járulnak hozzá ennek megvalósításához minden környezetben és a leghétköznapibb, mindennapos helyzetekben. Főként ők azok, akik az Egyházat jelenvalóvá teszik és hirdetik az evangéliumot a kultúra és a társadalom különböző részeiben«”. Margaret négy szóban foglalta össze tapasztalatát: meghallgatás, csend, megosztás és megtérés. (…)
„Nagyon jó volt, hogy szinte versenyeztünk abban, hogy egymás előadásából megtaláljuk a legszebb, legemlékezetesebb részeket, és azokat emeljük ki – Ezek már Pál József Csaba temesvári püspök szavai. – Arra is volt lehetőség, hogy tisztelettel elmondjuk azt, amit esetleg kifogásolunk.
Így téve megtisztul a látásunk, és együtt tudunk megkülönböztetést tenni…”
A teljes írást ITT olvashatják.
Fordította: Paksy Eszter
Forrás: Új Város Online
Fotó: Vatican News; Focolare.org; Lambert Attila (archiv)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
