Szegény…
Senki sem állította, hogy tanárnak lenni fenékig tejfel. Ám baloldali palotaforradalmárnak lenni még hozzájuk képest is jóval hálátlanabb feladat. Rámegy az idegrendszer, fölemészti az embert. Lásd még: a forradalom fölfalja saját gyermekeit.
Szegény Pukli István kétszeres terhet hordozott, hiszen tanárféle volt, ám nagyjából tíz esztendeje palotaforradalmárrá is lett.
Tán emlékeznek, ő rodeózta végig a balos sajtót oda-vissza a különféle kockás ingeiben. Volt neki kis kockás meg nagy. Ha nem emlékeznek rá, az se baj. Tüntetett is, sokat és serényen. Aztán egyszer csak eltűnt az István a kockás ingeivel együtt, mint szürke szamár a ködben.
Most azonban végre hírt adott magáról. A Magyar Hangnak elárulta: Dániában, a festői Middelfart nevű településen él a családjával, és takarít. Gondolom, fölmos, porszívózik, suvickol, ilyesmi. Azt mondta, így többet keres, mint idehaza a Teleki Blanka Gimnázium igazgatójaként. (Nincs is fontosabb a pénznél, ugyebár. Igaz, a rezsiköltségeire nem tért ki.) Feleségével azért döntöttek a kivándorlás mellett, mert gyerekeiknek így tudnak megfelelő, minőségi oktatást biztosítani. (Tisztára, mint a 22-es csapdája. Ha még itthon lenne az István, és ő taníthatná a gyerekeit az összes tantárgyra, akkor nyilván megfelelő lenne az oktatás. Ám mivel már nincs itt a Pista, hiszen leporolt, ezért a gyerekei se maradhattak itt, tudniillik Pukli apuka nélkül megszűnt e honban a minőségi oktatás meg úgy egyáltalán a normális élet. A kör bezárult.)
István, aki a dánok porát törölgeti, arról is tájékoztatott: egy felelős szülő nem dönthet másként, mint hogy külföldre költözik. Értsd: mindenki, aki itt marad, noha disszidálhatna, az felelőtlen. Vagyis szégyelljük el magunkat. Egyebekben pedig azt üzente minden tanárnak, hogy azonnal hagyják ott a pályát, mert csak akkor lesz változás. (Pont, mint a megkergült Denethor helytartó A Gyűrűk Urában, mielőtt magára gyújtotta a máglyát: „Őrhelyeket elhagyni! Mentsétek az életeteket!”)
A magyarországi ágensbaloldal időről időre rááll valakinek a hátára, hátha onnan visszakapaszkodhat a hatalomba. Aztán ha nem elég magas az állvány (tizenhárom éve nem az), odébb állnak. Az ott felejtett állványok sorsa keserves. Lám, a fekete ruhás nővér a saját bevallása szerint öngyilkosságot kísérelt meg.
Szegény Pukli István pedig a porszívót nyekeregteti fent északon. Hát a Jóisten áldja meg ott a hidegben! És vigyázzon, a legókat föl ne szippantsa, mert a végén még bezárják egy tengeralattjáróba. Legközelebb akkor adjon hírt magáról, ha összegyűjtötte a luxusvillára valót. Addig is adieu!
Borítókép: Pukli István (Forrás: Wikipédia)
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
