A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász szervezésében évente egyszer találkoznak a plébániai karitászönkéntesek. A hagyományoknak megfelelően az idei találkozó is szentmisével kezdődött, amelyet Spányi Antal megyéspüspök, karitászelnök mutatott be, Ugrits Tamás pasztorális helynök koncelebrálásával. Az eseményről Berta Kata írt beszámolót, melyet az alábbiakban szerkesztett formában olvashatnak.
Együtt vagyunk Jézus körül a szentmisében a Szűzanyával, aki mindig ott van, mert Anya és Fia bensőséges módon egyek – mondta a szentmisében Spányi Antal püspök. – Máriát az Úr adta nekünk, és Mária az Egyház Anyja is, azé az Egyházé, amelyet képviselnünk kell mindenki felé.
Mária által Jézushoz jutunk közelebb, és ez a karitászosok küldetése is a világban – hangsúlyozta a főpásztor. – Ahogyan a Szentírásban a kánai menyegzőn Mária mélyebben meglátta a bajt, és szólt, hogy bármit mond Fia, tegyék meg, úgy kell a karitászosoknak is meglátniuk a szükséget, és orvosolni, segíteni, ahol segítségre szorulnak.
– emelte ki a székesfehérvári megyéspüspök. – Az önzetlen jótékonykodás a leghatékonyabb módja a segítésnek, amellyel az Egyházról, Jézusról és az igazi Mária-tiszteletről teszünk tanúságot a világ előtt. A karitászosok így legyenek Krisztus követei, a szeretet hírnökei a világban.”
A szentmisében Spányi Antal püspök átadta Nagy Lajosnénak, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász korábbi vezetőjének sokéves fáradhatatlan szolgálatáért a Szentatya áldását.
A találkozó szakmai programja a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott.
Sinkovicsné Máté Hortenzia egyházmegyei karitászigazgató köszöntője után Spányi Antal püspök, karitászelnök – miként a szentmisén elhangzott prédikációjában – hangsúlyozta, hogy a karitászosok Krisztust keressék és lássák meg a másik emberben, így tudnak hatékonyan segíteni, és így válnak az isteni szeretet hírnökeivé a mai világban.
A püspöki köszöntő után szakmai előadások hangzottak el az önkéntesek kapcsolatáról a szenvedélybetegekkel, a hajléktalanokkal, valamint arról, mit tehet a plébános az egyházközségben működő karitászcsoportok tagjaiért.
Molnár Ferenc állandó diakónus, a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyei karitász RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálatának vezetője arról beszélt, mi az önkéntesek szerepe a szenvedélybetegekkel kapcsolatosan, milyen kompetenciahatárokat kell szem előtt tartaniuk a karitászmunkatársaknak. Előadásában úgy fogalmazott, hogy a szenvedélybetegség a tagadás betegsége: az érintett és a környezete is hajlamos a végsőkig tagadni a problémát. Ha a családban bármilyen szenvedélybetegség fennáll, a családtagok reflektálatlanul és önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy saját viselkedésüket a szerhasználó viselkedéséhez igazítják. Azért, hogy csökkentsék saját rossz érzésüket, vagy a szenvedélybeteg iránti szeretetből, vagy a család védelmében különféle szokatlan szerepeket vállalhatnak fel.
A szenvedélybeteget segítő családi szerepeket a segítőnek fel kell ismernie, mert ezek a szerepek a szenvedélybeteg szerhasználatát nemhogy csökkentenék, vagy megszüntetnék, hanem fenntartják – figyelmeztetett a szakember. Felsorolta azokat a lehetséges problémákat, amelyek például egy alkoholbeteg környezetében kialakulhatnak, és egyértelmű jelei annak, hogy segítségre szorul minden érintett. Ilyen esetekben az önkéntesek szerepe a legfontosabb, akik felismerik a bajt, és a megfelelő szakemberekhez tudják irányítani az érintetteket. Az Egyháznak több intézménye is van, amely professzionális módon segít a szenvedélybetegen és családján – hangzott el előadásában.
Feketéné Szabó Márta, a Kaposvári Egyházmegyei Karitász igazgatója a hajléktalanná válás útjáról és fokozatairól beszélt, valamint arról, milyen szerepe van a szolgáló szeretetnek a hajléktalanellátásban. Hajléktalanná válnak sokszor az állami intézményekből, árvaházból, gyermekotthonból kikerülők, akik szocializációs képességeiket tekintve hátrányos helyzetben vannak a társadalomban. Ide tartoznak a börtönből frissen szabadultak is, akiknek visszailleszkedése nem zökkenőmentes; vagy a szakképzettséggel nem rendelkező, középkorú, idős emberek, akik főleg mezőgazdaságból éltek, mielőtt vidékről a városba települtek volna. Mentális állapotuk miatt lesznek hajléktalanok az értelmi fogyatékosok, a pszichiátriáról, a kórházból kikerülő emberek, akiket családjuk nem tud vagy nem akar támogatni.
Vannak, akik a hosszú időtartam miatt már nem tudnak kikerülni a hajléktalanságból – hangsúlyozta az igazgatónő, aki a továbbiakban beszélt a hajléktalanná válás okairól is, amelyek kapcsolati konfliktusokból eredhetnek, illetve a család, a támogató környezet hiányából fakadhatnak. Gazdasági okai is lehetnek az utcára kerülésnek: a munkanélküliség, az önálló életkezdés során felmerülő problémák, a lakáshoz jutás nehézségei vagy a tartós szegénység; de egy váratlan krízishelyzet – adósság, közeli családtag halála, tartós megbetegedés – is szerepelhet az okok között. Vannak, akiknek napról napra új szállást kell keríteniük maguknak éjszakára, vagy otthontalanok, akiknek lakása fizikailag alkalmatlan a tartós életvitelre.
A karitászosok sokat segíthetnek azzal, hogy ételt, italt, ruhát, takarót adnak nekik, és beszélgetnek velük. Orvoshoz viszik, vagy segítenek ügyeik intézésében. Ha a hajléktalanná válás útján még időben érkeznek, akkor segíthetnek a visszafordításban a megfelelő támogató szervezet bevonásával – mondta Feketéné Szabó Márta, hangsúlyozva: ha már nincs lehetőségük, akkor szeretni kell őket, megerősíteni, hogy ők is szerethető emberek.
Récsei Norbert, a Velencei Római Katolikus Egyházközség plébánosa a plébánosok szerepéről beszélt a karitászcsoportok életében, arról, hogy miként nyújthat támogatást a lelkipásztor azoknak az önkénteseknek, akik sokszor túlválallják magukat, vagy haszontalannak érzik segítőmunkájukat. Fontos, hogy élő kapcsolat legyen a plébános és a karitászcsoport tagjai között, amelyben a tájékoztatáson és információk továbbadásán túl kicserélik tapasztalataikat, bizalommal beszélhetnek problémáikról, gondjaikról.
A karitásztalálkozón sok hasznos elméleti és gyakorlati ötlet hangzott el, amelyeknek a munkatársak hasznát vehetik a rászorulókért végzett önkéntes szolgálatukban.
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Kovács Marcell/Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
