A Nyolc Boldogság Közösség szervezésében Homokkomárom és Pécs után október 7-én és 8-án a budapesti Örökimádás templomban is rózsaeső imaesteket tartottak, amelyeken közel ezren kérték Lisieux-i Szent Teréz közbenjárását. A budapesti programról Borbás Péter írt beszámolót, melyet szerkesztett formában közlünk.
Lisieux-i Szent Teréz a halálos ágyán, Ágnes anyával folytatott utolsó beszélgetéseiben ezt mondta: „Ha a Jó Isten meghallgatja kívánságomat, akkor az én mennyei életem tovább folytatódik a földön, a világ végezetéig. Igen, azzal fogom tölteni az örökkévalóságot, hogy jót teszek a földön.” Ezt a közbenjárást ő maga a rózsaesőhöz hasonlította.
A budapesti programon Balog Márta nővér, a rendezvény házigazdája a rózsaeső imaestek történetét is felidézte: 1992 Lisieux-ben, a Nyolc Boldogság Közösség lelkigyakorlatán az egyik testvér azt javasolta, hogy fogjuk szaván Kis Szent Terézt. Az egybegyűltek akkor levélben kérték a szent közbenjárását. Az imameghallgatások, csodák hatására elterjedtek a rózsaeső imaestek.
Kis Szent Teréz ünnepe alkalmából idén szeptember végén, október elején több mint ötszáz rózsaeső imaestet tartottak világszerte.
A budapesti Örökimádás templomban kettőt is rendeztek, ugyanis már évek óta olyan sokan látogatják az imaesteket, hogy hiába a plusz székek és az erre az alkalomra megnyitott oldalkarzatok, két alkalommal is megtelik a templom.
Márta nővér bevezetőjében a Lisieux-i Szent Terézt 1997-ben egyházdoktorrá avató II. János Pál szavait is idézte: „Élete során Teréz új világosságokat, rejtett és titokzatos értelmeket fedezett fel, és az isteni Mestertől megkapta a szeretet tudományát, melyet írásaiban nagy eredetiséggel mutatott be.”
Szent Teréz lelki tapasztalatába, példájába, tanításába Theresia Schuschnigg nővér, az imaest előadója vezette be az egybegyűlteket.
Teréz hozzánk hasonlóan nem volt mentes az érzelmi-lelki hullámzástól: sok veszteség érte, sok nehézséget élt meg a nővértársaival való kapcsolatában, élete utolsó két évében pedig sokszor kibírhatatlannak tűnő testi fájdalmakat és szenvedést élt át, amelyhez a „lélek sötét éjszakájának” tapasztalata is társult.
Néha hiába igyekszünk, és teszünk meg emberileg mindent, mégsem sikerül vágyaink szerint élni. Vannak időszakok, amikor ránk süt a nap, amikor a kegyelem ránk ragyog, amikor könnyű Istennel és a körülöttünk lévőkkel kapcsolatban lenni; és vannak időszakok, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyszerűen semmi sem megy, megrekedtünk istenkapcsolatunkban, vagy akaratunk ellenére félresiklanak emberi kapcsolataink. Amikor ihletett, lelkes állapotban, éppen „fent” vagyunk, hajlamosak vagyunk elveszíteni a realitás talaját, és „elszállunk”, sőt esetleg megítéljük azokat, akiknek kevésbé megy. Amikor „lent” vagyunk, akkor viszont irigység és önvád mardoshat, és belesüppedhetünk a „Miért pont én?” kérdés boncolgatásába. Nagy veszély, hogy ilyenkor nem bírjuk ki, és például meggondolatlanul kilépünk elköteleződéseinkből, kapcsolatainkból. Szeretnénk mindig fent lenni, vágyunk egy stabil állapotra, ragaszkodunk a jó időszakainkhoz. De könnyen becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy ez örökre így maradhat, és nem jön több lejtmenet.
Szükségünk van a stabilitásra, de azt nem a körülményekben kell keresnünk, mivel életünk folyamatos hullámvasút marad; egyszer fent, másszor lent leszünk – emelte ki Theresia nővér.
Arra hívta az imaest résztvevőit, nyugodtan tegyék fel Kis Szent Teréznek a kérdést, hogy ő hogyan volt ezzel a hullámzással, hiszen jól ismerte a „napfényt” és az „éjszakát” is. Theresia Schuschnigg nővér a szent Mikor a kék ég elsötétül című verse alapján mutatott rá arra, hogy Teréz milyen hozzáállással élte meg a nehéz időszakokat. Sosem merült el a sötét, negatív gondolatokban; tisztában volt vele, hogy minden relatív, változó; kellő rugalmassággal tudott „szelíden meghajolni”, és örömmel tudott az „árnyékban” maradni, a kevésbé fényes, pozitív megtapasztalásokban.
Örömmel tekintett gyengeségeire, kicsinységére, mert Istennel való kapcsolatában élte meg ezeket a negatívnak tűnő élményeket. Az őt felemelő Jézust, az irgalmas Atyát szemlélte ezekben a helyzetekben.
„Az öröm a szívemben lakik” – írta versében. A jóságot, az örömet, a szeretetet nem külső körülményektől várta. A legsúlyosabb szenvedés idején is mosolygós, másokra figyelő ember maradt. Ez nem aszkézis, kényszeredett mosoly volt a részéről, mivel a legsötétebb éjszakában is megtalálta azt a belső forrást, Isten jelenlétét a szívében, ami stabilitást, kiegyensúlyozottságot adott neki.
A buzdítás után tanúságtételek következtek az elmúlt év imameghallgatásairól. Többen hálát adtak régóta várt gyermekáldásért, emberileg nehezen magyarázható gyógyulásért, családi konfliktus megoldódásáért, párkapcsolat alakulásáért, vagy éppen az anyagi helyzet stabilizálódásáért.
A hálaadások, személyes megosztások után az imaest résztvevői egy Lisieux-i Szent Teréznek szóló levélben megírhatták kéréseiket, vágyaikat, amiért a szent közbenjárását kérik.
Miközben a Nyolc Boldogság Közösség barátaiból álló ének- és zenekar Teréz megzenésített verseit énekelte, mindenki kivihette a levelét a szent képe előtt elhelyezett kosárba, majd húzhatott egy idézetet Kis Szent Teréztől; az Önéletrajzából, beszélgetéseiből, leveleiből vett részleteket fel is olvastak az imaesten.
A leveleket egy éven át őrzi kápolnájában a közösség, és Terézhez csatlakozva hordozzák imáikban a szándékokat, majd egy év múlva visszajuttatják a borítékokat tulajdonosaiknak.
A budapesti rózsaeső imaest az EWTN Katolikus Televízió Facebook-oldalán visszanézhető.
*
A Nyolc Boldogság Közösség rózsaeső imaestjeit nagyok sok önkéntes segíti ingyenes munkájával, de a szervezés így is komoly anyagi ráfordítást igényel. Ha valaki támogatná ezt a szolgálatot, a következő számlacímen teheti meg:
Örökimádás Lelkészség
10702404-66566487-51100005
közlemény: „adomány”
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
