A népszerű lelki író, Anselm Grün Az evangéliumok nagykönyve sorozatának harmadik kötete a Szent Lukács által lejegyzett örömhírt hozza közelebb hozzánk. Az Új Ember Kiadványok sorozatban megjelent, Az ember képe című könyvben a bencés szerzetes a maga egyéni látásmódjával közelít Lukács evangéliumához.
Anselm Grün kötetének bevezetésében írja a következőket: „Lukács azzal is le akarja tenni írói névjegyét, hogy közel hozza olvasóihoz az ember Jézust: »Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak« (1,1–4). E szavakból azt lehet kihallani, hogy Lukács nincs megelégedve elődei próbálkozásaival: szerinte hiányzik a nagy elbeszélés eleje, illetve a történelemre gyakorolt hatása; és hibádzik egy mindent a megfelelő helyére illesztő jó kompozíció, valamint az olvasó érzékenységére is figyelő stílus. Egyfelől tehát Lukács beáll a Jézusról korábban írók sorába, másfelől elhatárolódik tőlük. Mindebből egy olyan keresztény szerző öntudata szól, aki önálló irodalmi alkotást szeretne letenni az asztalra. Művére azért van szükség, mert ő »gondosan« utánajárt mindennek az »elejétől fogva«, megvizsgált mindent, majd újra összeillesztette a részleteket. Célja »sorrendben leírni a dolgokat, vagyis igyekszik anyagát jól tagolni, látván a történtek belső összefüggéseit.
Lukács nem dogmatikai értekezést ír Jézusról, hanem elbeszélő teológiát művel. Ez emberbaráti megközelítés, hiszen olvasóját nem terheli elvont tantételekkel: az olvasó szabadnak érezheti magát, és ráismerhet önmagára a történetekben. Jézus tetteinek finom elbeszélése révén Lukács szeretné megnyerni magának az olvasót. Műve tulajdonképpen Jézus személyének és tanításának propagálása. Ennek során nem pusztán Jézus életére figyel, hanem működésének az Egyház történetében folytatódó hatására is. Amit Jézus mondott és tett, annak hatása van a történelemre, és csak akkor érthetjük meg életének egyes eseményeit, ha azokra mindezen hatásokkal együtt tekintünk. A lukácsi mű célja ráébreszteni olvasóját arra, hogy jól megismerje »azon dolgoknak bizonyosságát«, amelyekre oktatták (vö. 1,4). Ez ad majd tartást és biztonságot neki, ez alapján tudhatja, mire építheti életét.”
A szerző a lukácsi szövegeket azon emberi szenvedések és vágyak alapján értelmezi, melyeket számtalan beszélgetésben meséltek neki az emberek önmagukról. Összekapcsolja a minket megmozgató kérdéseket mindazzal, ami Lukácsot mint saját kora emberét Jézusban megragadta. Lukács evangéliumának értelmezésében más módszert követ, mint a másik három evangéliumnál: most nem a történések bibliai rendjét veszi alapul, hanem tematikus súlypontok köré rendezi az egyes elbeszéléseket.
A kötetet Németh Attila fordította.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
