A Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) harmadik napján, szeptember 30-én este Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mutatott be ünnepi szentmisét a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban.
A szentmise elején Udvardy György veszprémi érsek köszöntötte püspöktársát, Veres András győri megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökét, megköszönve neki, hogy elfogadta a meghívást Veszprémbe, hogy a KATTÁRS szombati napján ő mutassa be az esti szentmisét. Az érsek örömét fejezte ki azért is, hogy ismét együtt ünnepelheti az Eucharisztiát a KATTÁRS-ra látogató nővérekkel, szerzetes- és paptestvérekkel, diakónusokkal, veszprémi illetve az eseményre más városokból érkező hívekkel és zarándokokkal.
Ha valaki ma a veszprémi várhegyen körbejárt, és nyitott szemmel nézte végig a KATTÁRS sátrait, akkor egyértelművé vált számára, hogy – Hála Istennek! – sokan értik ezt a páli felhívást, és sokan is követik. Itt megmutatkozik sokféle módon az a krisztusi szeretet, amely az embertárs felé fordul – mondta szentbeszéde bevezetőjeként Veres András püspök, aki az isteni irgalmasságot állította tanítása középpontjába.
Jézus a farizeusokat és írástudókat, a vallásosságukra büszkéket így figyelmezteti: „a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában” (vö. Mt 21,31) – emlékeztetett. – Sokak igazságérzetét teszi próbára ez a kijelentés. Pedig valójában csak meg kellene érteni ezt a mondatot. A bűnbánat révén előzhetik meg előbbieket az utóbbiak. A farizeusok és írástudók nem gyakoroltak bűnbánatot, még akkor sem, amikor látták Jézus tetteit. Utólag sem tértek jobb belátásra. Szó sincs arról, hogy Jézus jóváhagyná a bűnös cselekedeteket. Nem ezekért dicséri meg őket. Hanem bűnbánó lelkületüket látja, amelyet tanúsítanak. A bűnös asszonynak is azt mondja: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (vö. Jn 8,3–11).
Egy további üzenet is meghúzódik Jázus szavai mögött – mutatott rá a püspök. – Jelesül az, hogy Jézus mindannyiunkat Isten országába hív.
Korunkból sem hiányzik sajnos az a torz mentalitás, hogy sok ember tökéletesnek, bűntelennek hiszi magát. Régen is az ilyen emberek voltak azok, akik sérelmezték Jézus szavait, mert önelégültségükben nem értették meg, mit is jelent a tökéletesség. A legjobb szándékunk ellenére is, minden napunkra igaz az, amit minden szentmisében megvallunk: vétkezünk szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással.
– mutatott rá a püspök.
Felidézte a szentmise első könyörgését, amely így szólt: „Istenünk, te leginkább azzal mutatod meg mindenhatóságodat, hogy könyörületes és irgalmas vagy hozzánk.”
Veres András felidézte Máté evangéliumnak azt a szakaszát, amelyben a szőlőmunkásokról olvastunk, akik egyenlőképpen kaptak fizetést, függetlenül attól, mennyit is dolgoztak (vö. Mt 20) és emlékeztetett a tékozló fiúról szóló példabeszédre is (vö. Lk 15,11–32). Mindkét történet arról tanít bennünket, hogy
Sem a tékozló fiú apja, sem a szőlősgazda nem aprózza el. Utóbbi gavallér módon fizeti meg munkásait, és az apa is úgy örül fiának, hogy egyetlen szóval sem vonja őt kérdőre. Csak átöleli és visszafogadja.
Kell, hogy e történetekből mindannyian megértsük: akkor vagyunk Isten gyermekei, ha ugyanezzel az irgalmas szívvel tudunk egymás felé is fordulni.
Annál pedig nincs alattomosabb, mint hogyha valakit a pragmatizmus vezet a megbocsátásra – figyelmeztetett az MKPK elnöke.
Beszéde végén Veres András a szentmise utolsó könyörgésére emlékeztetett: „Istenünk, áraszd ránk szüntelenül kegyelmedet, hogy teljes odaadással törekedjünk az örök boldogságra.” Isten irgalmas szeretete ösztönözzön bennünket állandóan életünk megjobbítására. Aki mind inkább megismeri Isten szeretetét, nem tud többé megmaradni a bűnben. Annak állandó bűnbánat lesz onnantól az osztályrésze.
Aki szeret, akiben felébred Isten és az embertárs iránti szeretet, az nem is akar többé a rosszal megbékélni. Keresni, kutatni fogja, hogyan gyakorolhat még inkább szeretetet a másik felé.
Engedjük, hogy isten irgalmas szeretetet bennünket is formáljon, alakítson. Legyünk készségesek a megbocsátásra. Ahogyan Pál himnuszában is olvassuk: a szeretet „nem rója fel a rosszat” (vö. 1Kor 13,4–7) hanem nagyvonalúan mindig készen áll a megbocsátásra. Alázat nélkül nem vagyunk képesek a megbocsátásra. Pál a filippi közösséghez írt levelében erre biztat bennünket: „Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak!” (vö. Fil 2,1–4).
Az ilyen alázatos szeretet nem azt várja, hogy a másik meghajoljon, fogadkozzon, hanem kész irgalmasan megbocsátani. A mai szentírási szakaszok mindegyike erre az alázatra hív bennünket:
Veres András szentbeszéde végén egy történetet mondott el. Egy szerzeteshez egyszer egy férfi érkezett. Dicsérte önmagát, elégedett volt életével. A szerzetes azt kérte tőle, menjen haza, kérdezze meg feleségét, gyermekeit, milyennek látják őt kívülről, s a hallottakkal őszintén szembenézve, ezután jellemezze ismét önmagát.
– zárta elmélkedését a győri főpásztor.
A szentmise végén Udvardy György veszprémi érsek megköszönte Veres András szolgálatát, akinek a munkájára isten áldását kérte. Az MKPK elnöke áldással bocsátotta el a híveket, és arra hívta őket, hogy továbbra is vegyenek részt a KATTÁRS sokszínű programjain.
A szentmisén a liturgikus zenei szolgálatot Dankos Attila, a Veszprémi Főegyházmegye zeneigazgatója látta el, a Szent Mihály Kórus közreműködésével.
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
