„Pont annyira bűnözők a cigányok, mint amennyire arzénes gyilkosok a dél-alföldi asszonyok” címmel jelentetett meg írást a 24.hu. Az írás alján – mintegy nyomatékosítandó – oda van írva az is: A szerző kriminológus, a Political Capital elemzője. Szépen keretbe van foglalva az egész. Egy baromság mint cím, alul pedig a Political Capital, amely egy szélsőliberális „szellemi műhely”. Megértem, ha ezeket figyelembe véve épeszű ember nem kíváncsi a cikkre. De azért erőt vettem magamon.
Hideg tárgyilagossággal vizsgáljuk a meg a címben foglalt állítást, ugyanis maga az írás is ezt igyekszik bizonyítani.
Ha valaki esetleg nem tudná, mert nem forog közszájon azért, az arzénes gyilkos asszonyok történetét elevenítsük fel. A magyar kriminológiában tiszazugi méregkeverőkként is ismerik őket. A tiszántúli falvakban élő nők 1911 és 1929 között 300 embert öltek meg, Bodó Béla történész viszont inkább 45-50-re teszi az áldozatok számát. De egyes nézetek legalább 160 halálesetről írnak, amelyek összefüggésbe hozhatók arzénmérgezéssel.
Első érvelésbeli hiba:
Amikor a nemzeti oldal cigánybűnözésről beszél, nem 100 évvel ezelőtti dolgokat emleget fel, hanem jelenkoriakat, legfeljebb az elmúlt évtizedeket, jelenünket és jövőnket mérgező folyamatokat. Az arzénes asszonyok már nem tudnak mérgezni, a cigánybűnözők pedig sajnos tudnak rabolni és gyilkolni, és teszik ezt szinte naponta. De rendben, értem én a „logikát”, nem játszom az álnaivat, pontosan tudom, mi volt a céljuk. Az az üzenetük, hogy attól még, hogy néhány dél-alföldi asszony arzénnel gyilkolt, nem lehet „asszonybűnözésről” beszélni, és ezért attól még, hogy „néhány cigány bűnözik”, nem lehet cigánybűnözésről beszélni. De megáll ez az érvelés?
A második érvelésbeli hiba:
Akkor most nézzük meg, össze lehet-e hasonlítani az almát a körtével. Nem. Bevallom, nem tudom, és nem is fogok utána nézni, 1911 és 1929 között számszerűleg hány asszony élt a Dél-Alföldön. Vélhetően több tíz- vagy százezer. Mindegy is a pontos szám. S, hogy a méregkeverő asszonyok hányan voltak? Itt több verzió is felmerül, ki volt benne és ki nem, ezért ebbe nem is mennék bele, de az bizonyos, hogy 28 gyanúsított állt akkor bíróság elé. Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy megsaccoljuk, ez a szám hogyan aránylik a több tíz- vagy százezer, országos szinten pedig több millió „asszonyi számhoz”. Elenyésző. És ami még fontos és megkerülhetetlen: ez se előtte, se utána nem történt meg! Előzmény nélküli, és nem talált követőkre azóta sem.
Ellenben nézzük a cigánybűnözés ismérveit:
Először is, amit az elmúlt évtizedekben tapasztalunk, az egy folytatólagos, egyre terebélyesedő tevékenység. Már itt nem áll meg az összehasonlítás a „méregkeverő asszonyokkal”. De nem csak ebben. Legfőképpen, ha az arányokat vetjük össze, itt látunk egy ordító különbséget. Mert ugyebár azt nehéz lenne kétségbe vonni, hogy nem „dél-alföldi asszonyokkal” vannak tele a börtönök Magyarországon. Nem mondom, dél-alföldi cigányasszonyok biztosan vannak szép számmal…
Következtetés:
Tehát, ha a 24.hu azzal akarta tompítani a cigánybűnözés érvényességét, hogy más csoportokat is alá lehetne vetni ilyen általánosításnak, akkor ez nagyon mellé ment. Mert ha megnézzük, hány dél-alföldi asszony követett el arzénes gyilkosságot a magyar történelem folyamán, s azt számszerűsítve oda rakjuk az mellé a szám mellé, amit a cigányok követtek el (unokázás, rablás, gyilkosság stb.), akkor a két szám úgy fog viszonyulni egymáshoz, mint porszem a Föld bolygó méretéhez.
De még csak nem is ez a lényeg.
Cigánybűnözés, mint specifikus magatartásforma, igenis létezik. S ezt már a „dél-alföldi asszonyokkal” való összevetéstől függetlenül írom. Ezt sem először írom már le. Az erőszakhoz való viszonyulás. Míg a nem cigány származású bűnözők körében – bár kétségtelenül jelen van – az erőszak sokkal kevésbé öncél, mint a cigány származásúaknál. Tehát az erőszakot eszközként használják, akkor alkalmazzák például egy rablás esetében, ha arra szükség van (lásd „Viszkis rabló”). Nem így a cigányoknál, ők az erőszakot akkor is alkalmazzák minden esetben, ha arra nem is lenne szükségük. Például a 80 éves nyugdíjas néni ellen, akihez betörnek, és félti az életét, odaadja a megtakarított 40 ezer forintját, tehát testi kényszerre nem kényszerülne a 3-4 cigány suhanc, ennek ellenére megerőszakolják, elvágják a torkát.
És ez döbbenetesen és markánsan jelentkező különbség a magyar és a cigány bűnözők között. Ez egy olyan összetett szociokulturális kérdés, egy olyan mélyről jövő frusztráció és düh, amit mindannyian tudunk, hogy létezik, és ebből következik az, amit cigánybűnözésnek hívunk.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
