A jelenleg zajló ukrán-orosz háborúban mindkét fél próbálja jobb színben feltüntetni a helyzetét, és kozmetikázza a kikerülő adatokat. Most mi nem ezt a jelenséget próbáljuk kielemezni, hanem az egyik fontos tényezőt a harckocsik védettsége szempontjából: a lőszer tárolásának módját és annak a következményeit vizsgáljuk meg.
Különbségek
Aki sokszor nézte már a háborúról szóló híreket és egyéb beszámolókat, az elég gyakran találkozhatott az orosz harckocsik felrobbanásának látványával. De mi is okozza ezt?
A fő ok az, hogy a szovjet-orosz harckocsikon a 60-as évek óta automata töltőket alkalmaznak, amiknek a lőszerkészlete a lövegtorony alatt helyezkedik el. Amennyiben a tank kap egy átütő találatot, akkor a szétrepülő fémdarabok ezt a lőszerkészletet könnyen begyújthatják.
Alapvetően ez az oka annak, hogy az oroszok mostanra a T-72-es és a T-80-as állományuk igen nagy részét elveszítették.
A nyugati harckocsikon viszont a 80-as évek óta a lőszert páncélozott lőszerrekeszekben tárolják, ami a legénység terétől el van választva, tipikusan a torony hátuljában. Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy amikor egy Leopard 2-es találatot kap, akkor az esetek túlnyomó többségében nem gyullad be a lőszer, mivel a szétrepülő fémdarabok nem hatolnak be a páncélozott lőszertárolóba.
Az alább látható kép ezt a különbséget jól illusztrálja:
Hatás
A fentieknek az a következménye, hogy míg az oroszok a háború kitörésekor rendelkezésre álló, bevethető állapotban lévő T-80-as és T-72-es állományuk nagy részét már elveszítették, addig a Leopardok veszteségei jóval mérsékeltebbek voltak.
Forrásként a cikk témájával foglalkozó Forbes magazint vesszük alapul. A Forbes cikke szerint az ukrán hadsereg által a cikk megírásáig átvett, nagyjából 70 darab Leopard 2-es harckocsiból azoknak a száma, amik teljesen kiégtek találat következtében, összesen 5-6 darab volt.
Ugyan az nagyon valószínű, hogy az oroszok ennél sokkal több ukrán Leopard harckocsit eltaláltak, csak mivel védett helyen van a lőszerkészletük, ezért az orosz tankokkal ellentétben nem robbantak fel.
Egyéb, történelmi példák
A lőszer biztonságos elhelyezésének a fontosságára vannak sokkal korábbi, történelmi példák is. Például a második világháborús amerikai Sherman harckocsikon 1944-ben bevezették a „nedves” lőszertárolót. A nedves lőszertárolónak az volt a lényege, hogy a Sherman lőszerkészletét folyadékban tárolták, ami csökkentette a begyulladás valószínűségét.
A nedves lőszertároló a töredékére csökkentette a felrobbanó Shermanok számát.
Ezzel a kérdésben a második világháborús német haderőnél is foglalkoztak, és 1944-ben a Panther harckocsikban bevezették a páncélozott lőszerrekeszeket.
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
