A fenti idézet Ady Endrétől származik, és Niedermüller Péter idézte egyetértőleg a napokban annak a programsorozatnak a megnyitóján, amely a „Zsidó Budapest 150 éve” elnevezésre hallgat. A program hét hónapon át fog tartani, így lesz „szerencsénk” hallani még ehhez hasonló iránymutatásokat, csak, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat.
De már így is sok „bölcsességgel” gazdagodhatott az, aki nyomon követte a zsidó portálok híradásait.
Természetesen Karácsony Gergely főpolgármester is ott volt a nyitóeseményen, amelyet az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár épületében tartottak. Ő is leszögezte, az, amit „budapestiség” alatt értünk, nem elválasztható a zsidóságtól.
Jakov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete, a rendezvény fővédnöke elmondta, hogy az országban és Budapesten nagy, élő zsidó közösség található, ezt bizonyítja, hogy húsz működő zsinagógával büszkélkedik a város és sok más kulturális intézmény is ehhez a közösséghez kapcsolódik. Kiemelte azt is, hogy nemcsak Buda és Pest összeolvadásának 150. évfordulóját ünnepeljük, hanem Izrael állam születésének 75. évfordulóját is. Nyilván fontosnak tartották kidomborítani, hogy a kettőnek köze van egymáshoz.
Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy Budapest olyan jelentős magyar zsidó személyek munkásságára lehet büszke, akik örökre beírták magukat Budapest és az ország történelmébe: ezek magyar zsidó származású tudósok, építészek, írók, költők, festők, zeneszerzők, iparmágnások – sorolta.
Egyébként arra érdemes némileg reagálni, hogy valóban a zsidóknak köszönhető-e (nem), hogy Budapest európai nagyváros lett. Nincs nehéz dolgunk, ugyanis a történelmi tények azt mutatják, hogy a 15. század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött.
A Karácsony által emlegetett „budapestiség” pedig kissé más jelentéssel bír, ahogyan ők használják, az valóban a zsidóság sajátos „hozzáadott értéke” volt a város számára. Ez pedig a zsidó kozmopolita szellem, a népi és urbánus vita mesterséges gerjesztése, Budapest szembeállítása a magyar vidékkel, a pesti „kulturális életben” megjelenő, a magyar paraszti életformát gúnyoló, nemzeti jelképeinket gyalázó „entellektüelek” ámokfutása, és valójában nyílt hadüzenet a magyarság ellen. Ebből nem igen profitált nemhogy Budapest, hanem az egész ország sem, ez vezetett a kiegyezést követően ahhoz, hogy a sajtó és a kulturális élet teljes mértékben zsidó kézbe került, megerősödött a dekadens liberalizmus, ez a környezet megágyazott a zsidó vezetésű bolsevizmusnak, az pedig Tanácsköztársaságba, majd pedig a trianoni tragédiába torkollott.
(Munkatársunktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
